Sziasztok csillagok!
Ó, a karácsony! Milyen csodálatos időszak ez az évben! Minden tolongás, végtelen sorban állás, szutykos latyakban csoszogás ellenére én imádom! Ilyenkor akarva akaratlanul is a szeretteire gondol az ember. Örömet adunk és kapunk, egy kis mosolyt csempészünk egymás szívébe.
Idén bővült a szeretteim listája, méghozzá Veled, kedves olvasó! Mindenki, aki nyomon követi az oldalt nagyon sokat jelent nekem. Ezért szerettelek volna benneteket megajándékozni az egyik kedves emlékemmel, ami ilyenkor karácsonykor mindig előre tolakodik.
Jó pár éve lehet annak, amikor otthon karácsonykor előkerült egy mese. Egy mese, amit megbabonázva hallgatott az egész család. Elnémult mindenki, és tekintve a temperamentumos, hangos családomat, ez nem kis szó.
Ez a történet Fekete István Roráte című novellája. Rudolf Péter előadásában hallgattuk meg, és néhány éven keresztül ez újra és újra előkerült. Akárhányszor meghallgatom, elönti a szívemet az öröm. Megnyugszik ajándék csomagolástól zaklatott lelkem. Egy kicsit mintha minden és mindenki megállna erre a néhány percre. Igen, én úgy érzem, még az idő is. Azt hiszem, ezt hívják nyugalomnak.
Kívánom mindenkinek, hogy hasonlóan nyugodt, békés karácsonya legyen!
A történetért kattintsatok tovább! ;)