Világdarabok 01. - Alternatív Föld

Sziasztok Csillagok!

Korábban már hírt adtam arról, hogy belekezdtem egy szuper játékba, amelynek lényege tulajdonképpen az, hogy az általad kitalált világot a lehető legnagyobb részletességgel kidolgozd. Ez egyrészt remek tornagyakorlat az elmédnek, másrészt pedig segít abban, hogy a világodat hitelesebben fesd le. Az erről szóló korábbi bejegyzést ide kattintva érhetitek el.

Az első téma pénteken került ki, és a kitalált világunk jellegéről szól. Teljesen másik bolygón járunk? Esetleg ugyanúgy a Földön, de sok évvel korábban vagy később? Valójában az alapok lefektetéséről szólt ez a kör.

Igyekeztem minél színesebben lefesteni a világomat és annak kialakulását, de célom volt, hogy ne mondjak túl sokat. Hiszen sok téma következik még, amikben mindent kirészletezhetünk majd, így nem akartam úgy mond, előre lelőni a poént.

Remélem a ti érdeklődéseteket is sikerül majd felcsigáznom!

Mielőtt azonban közzétenném a novellát, szeretném tisztázni, hogy miért is építek egy új világot. Említettem már, hogy a Sagittariuson kívül dolgozom egy másik regényen is, amit szándékomban áll bemutatni itt a blogon. Ahhoz azonban, hogy megfelelően ki tudjam dolgozni ezt a sztorit, szükségem van erre a világra. Tehát, az elkövetkező Világdarabok novellákban olyan dolgokat olvashattok, ami egy később kikerülő történet otthonául szolgál majd.

Kíváncsian várom, mit szóltok az én Alternatív Föld világomhoz!


Több évezreddel később, a jövőben járunk, azonban az emberiség nem a fejlődés, hanem a bukás útjára lépett, így az általunk ismert mai világnak nyoma sem maradt már.

Először lassan, majd egyre gyorsabban pusztult el minden, és a Föld alapjaiban változott meg. Viharok, földrengések és árvizek tomboltak és azok, akik valamilyen csodával határos módon túlélték a csapásokat, járványokba vagy a féktelen pánik okozta emberi kegyetlenségbe haltak bele. Az emberek száma drasztikusan lecsökkent. Idővel már nem jelentettek semmit az eltelt évszakok, hónapok, napok, így az évek számát sem követték nyomon.

Aki élt, nem talált már jót és szépet. Nem ismerte a nevetés hangját, a virágok édes illatát, a szerelem vakságát vagy a barátság erejét.

Nem volt többé olyan, hogy „majd holnap”. Napról-napra, percről-percre, lépésről-lépésre. Csak ez létezett. Reggel felébredve azért imádkoztak, hogy aznap álomra hajthassák fejüket, éjjel lefeküdve pedig azért, hogy másnap ne keljenek fel.

Füstös, bűzös, nehéz volt a levegő.

Poros, száraz, terméketlen a talaj.

Mérgezett, savanyú, szürke a víz.

A tűz azonban tombolt, tündökölt és pusztított teljes erejével!

A még élő emberek a Természet Tisztogatásának nevezik a kort, amikor minden ismert elpusztult és minden ismeretlen életre kelt.

A nyomorult világ túlélői nem tehettek mást, imádkoztak. Jajveszékelve vagy némán, reményt vesztve vagy éppen azt megtalálva, de kezüket újra és újra az ég felé tárták és kérték Istent, az univerzumot vagy bárki mást, hogy segítsen, vessen véget a szenvedésnek.

Az imádság némán is hangos. Idővel a könyörgést meghallották az Istenek, és alkut ajánlottak.

- Ember! Haldoklásodért Te magad vagy a felelős! Oly nagy gonddal ügyeltél rá, hogy házad takaros és szép legyen, miközben nem vetted észre, hogy ezzel valódi otthonodat mérgezed. A bolygó, a természet halála egyben a tiéd is. Halljuk szavaidat, mely könyörgésről és szenvedésről árulkodnak. Ígéreteket és fogadalmakat teszel, de ezek csak akkor érnek számunkra valamit, ha tetteidben is megmutatkoznak. Esélyt kapsz hát, hogy cselekedj! Életet lehelünk beléd és otthonodba, mely egészen addig kegyes lesz hozzád, amíg nem leszel túl kapzsi. Ám halandóként esendő vagy és könnyen rossz útra tévedhetsz, ezért tetteid felügyelőjeként Lovagokat küldünk, kik fentről óvják békédet. De jól vigyázz! Kegyünk nem csak neked szól! A természet mely legutóbb áldozatoddá vált, ezúttal erősebb lesz a Védelmezők által. Új világban kell élned, melyben ismét megismerheted a jót. Ám ha a Te szíved a sötétségbe húz, akkor elpusztulsz!

Az ember imádságba foglalta újabb ígéretét, és elfogadta a felkínált új esélyt.

Ezzel vette kezdetét a most ismert világkép kialakulása. Eddig ismeretlen lények merészkedtek elő a föld alól, az erdők mélyéből, a tengerek fenekéről az Istenek hívó szavát hallva. Még nem is létező, új fajok születtek a legkülönbözőbb keveredésekből. És az ember, aki időtlennek érezte magát a bolygón rádöbbent, hogy valójában ő csak gyermek, aki naivan tekintett környezetére és túl hamar akart felnőni.

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Igazán érdekes volt olvasni ennek a jövőben létrejövő új világrendnek a kialakulásáról.
    Különös volt ez a visszahajlás a jövőből valamilyen módon a kezdetekhez - legalábbis ami a mi kultúránkban akként szerepel a gondolkodásban -, hogy az istenek szóltak az emberhez, és belehelyezi egy olyan világba, amiben jól élhet, ha a szíve a jót választja. Ezt az egykori, teremtéskori jelenetet idézte fel bennem az a mondat is, amiben az ember rádöbbent, "hogy valójában ő csak gyermek, aki naivan tekintett környezetére és túl hamar akart felnőni."

    Tetszett az írás, bennem sikerült egyfajta bizakodó hangulatot megteremtened, hiszen újra felébredt a remény az emberek számára. :)

    Üdv:
    Glatime

    VálaszTörlés
  2. Szia! ^^

    Köszönöm a véleményt. Örülök, hogy sikerült jól indítanom és felkelteni az érdeklődésedet. Remélem, ezt a továbbiakban is sikerül fenntartanom. :)

    Henna

    VálaszTörlés