Sagittarius - 6. fejezet

Sziasztok Csillagok!

Ha csütörtök, akkor új fejezet! Ebben a részben megbizonyosodhattok róla, hogy bizony egy kisvárosi csaj azt csinál, ami csak akar!

Kiderül egy régi szereplő új képessége, továbbá Cassy életébe tornádóként ront be egy újabb vörös hajú szépség, aki csak káoszt és felfordulást hagy maga után.

Kellőképpen felcsigáztalak benneteket? Akkor kattintsatok és merüljetek bele Cassy Gale életének újabb fejezetébe. Kíváncsian várom a véleményeteket akár a fejezet végén feltett kérdésekkel kapcsolatban, akár bármi másról.

EGYÉB HÍR: Nem sokára megosztok veletek egy novellát, ami ugyancsak a Sagittariusokhoz kapcsolódik. Ha kíváncsi vagy Ezüst Sárkány történetére, akkor érdemes erre tévedned a hétvégén! ;)


Képzeleted játéka

Köztudott, hogy nagyon kedvelem az írói kihívásokat és gyakorlati feladatokat. Most ezekhez hasonló, de mégis teljesen más újdonságra bukkantam. Mikor először megláttam a bejegyzést, gyermeki énem felsikkantott lelkemben, és egyre csak azt hajtogatta: játékjátékjáték!

Bizony, egy nagyon kalandos, kreatív és mindeközben hasznos és fejlesztő játékról van szó, amit abszolút a résztvevők kreativitása tesz izgalmassá.

Manapság rendkívül népszerűek a futurisztikus, utópikus történetek kitalált lényekkel a főszerepben és természetesen egy elképzelt világban. Talán már meséltem róla, hogy számomra nagyon fontos, hogy egy történet alaposan fel legyen építve. És itt most nem csak arra gondolok, hogy legyen eleje és vége! A karaktereknek nem csak a nevét és kinézetét kell elképzelni, körülírni, érdemes tisztában lenni a kedvenc ételével, az idegesítő szokásaival, a családi hátterével, de sokszor akár még a pontos születésnapi dátumával is. Ezeket nyilván nem felsorolva kell közzé tenni egy-egy fejezetben, inkább el kell rejteni a sorok mögé.

10 dolog


Sziasztok Csillagok!

Az előző hétvége az izgalmas újdonságoké és kihívásoké volt, de úgy gondoltam, hogy a jóból soha nem árt a sok, ezért elhalmozlak vele benneteket és ma is hozok valami finomságot.

Mint tudjátok, a blogon futó fő történet a Sagittarius, melynek öt fejezetét már olvashattátok. Ez idő alatt megismerkedhettetek az általam elképzelt társadalommal, szereplőkkel és a köztük lévő kapcsolatokkal. Persze még ezernyi meglepetést és információt fogok rátok zúdítani, de mégiscsak az eddigiek jelentik az alapot, ezért fontos, hogy ha kérdés merült fel bennetek, azt ne tartsátok magatokban. ;)

Úgy gondoltam segítséget jelenthet, ha egy bejegyzésben összeszedek tíz dolgot, amit eddig megtudtatok a Sagittariusokról. Olvassátok el ezeket az érdekességeket, és gondoskodjatok róla, hogy ne maradjon bennetek semmilyen kimondatlan (vagy leíratlan) kérdés, vélemény.

Jó olvasgatást!

ÚJDONSÁG!


Ma délelőtt egy kis újdonsággal szerettelek volna meglepni benneteket!

A Csillagtörténetek most már facebook oldalon is elérhető, ahol kapcsolatba léphettek velem és feltehetitek kérdéseiteket, elmondhatjátok véleményeteket.

Természetesen minden változásról tájékoztatást kaptok ott is, sőt, további érdekes háttér információkkal is szolgálok majd a történetekről.

Keressetek, kövessetek és osszátok meg a gondolataitokat! :)


Sagittarius - 5. fejezet

Az utca végében, nem messze a Központtól volt egy buszmegálló. Körülbelül húsz perc volt az út a Pandora szívében található parkig. Azon átvágva lehetett a leggyorsabban eljutni az egyetemre. Cassy egy lila apró virágokkal díszített szoknyát és egy fehér blúzt vett fel, mire Terry figyelmeztette, hogy ez már nem Green Village, és sürgősen el kell menniük vásárolni. Cassy szerint nem volt semmi probléma a szettjével, de minél később kellett visszamennie a Központba, annál jobb volt.

Barátnője kifaggatta az új lakótársairól, és a szobáról készült képeket látva sajnálkozott, hogy nem mehet el Cassyhez látogatóba.

- Oké, akkor majd te jössz hozzám, a kollégiumba. Elképesztő, hogy micsoda élet van ott! Még hajnali kettőkor is a társalgóban ültem egy csapat sráccal és arról folyt a vita, hogy a nagyképernyős tévén milyen filmet nézzünk meg ma este. Alig tudtam elaludni, annyira zsongok. Érzem Cassy, hogy olyan sok jó dolog fog történni velünk ebben a városban!

- Így legyen! Viszont ha ki akarunk tartani az egyetemen, nem ártana időben beérni az órára, úgyhogy csipkedd magad!

Az írók adrenalinja, vagyis az ihlet

Akkor jött az ötlet, hogy szeretnék egy bejegyzést írni az ihletről, amikor egy írói kihívás láttán nagyjából tíz perc alatt kész lett a történet. Nem, nincs tudomásom valamilyen örök ihlet forrásról vagy semmi hasonlóról! Magam is meglepődtem ezen és elgondolkodtatott, hogy milyen sokat nyom a latba, ha adott ez a bizonyos adrenalinlöket.

Teljesen eltérő, hogy kit mi ihlet meg. Van, hogy sétálsz a városban, elmész egy utcazenész mellett és a hallott dallamok szinte arcul csapnak. Már kész is van a fejedben egy történet, ami csak arra vár, hogy találj egy tollat a kupis táskád mélyén meg egy szalvétát vagy zsebkendőt, amire írhatsz. Ugyanez megtörténhet egy kép láttán, de néha elég csupán egyetlen szó.

Sagittarius - 4. fejezet

- Ne aggódj, nem vagyok olyan rémes. Nem kell elhinni azt, amit mások mondanak – nyugtatta Lionel Cassyt, bár vigyorából lehetett sejteni, hogy bárkik is a többiek, nem lódítanak túl nagyot.

- Lionel kiváló tanító, biztosra veszem, hogy erre te magad is hamar rá fogsz jönni. – Tekintve, hogy a lány szerint Patrick külön örömet lel mások verejtékes küzdelmében, ezért szavai nem hatottak rá túl megnyugtatóan.

- Eddig is remek oktatásban volt részem – felelte Cassy dacosan. Apja valóban kivételesen jó tanárnak bizonyult az évek során, de a lány tudta, hogy mennyire ritka volt az, hogy ő otthon tanulhatott. Ez biztos szúrta a Vezető szemét, és Cassy úgy érezte, meg kell védenie apját.

- Azt nem kétlem – bólintott Lionel. – Anthony Gale sokak előtt példakép még a Harcosok között is. Ennek ellenére, eltérő a módszerünk, úgyhogy biztosan tudok majd mutatni pár új fogást.

Cassy szerette a kihívásokat, és kezdte elhinni, hogy Lioneltől tényleg sokat elleshet. Ennek ellenére 
büszkesége nem engedte, hogy szemforgatás nélkül hagyja a férfi megjegyzését.

- Nagyon emlékeztetsz valakire – nevetett fel Lionel, aki nem mulasztotta el a reakciót.

Debütálás

Annyira izgatott vagyok!

Korábbi posztjaim egyikében megemlítettem, hogy belefogtam az úgy nevezett háromszáz kihívásba. (Bővebb információkért kattintsd ide!) Nos, nem bírtam ki, muszáj veletek is megosztanom az örömhírt, miszerint a debütálásom megtörtént!

Az 51. kihívás szava az Olvadni. Amint megláttam, a fantáziám beindult, és már nyitottam is az új word dokumentumot. Természetesen itt is közszemlére teszem majd a kereken háromszáz szóból álló kis történetemet, de mielőtt ezt megtenném, kíváncsi vagyok nektek mi jut eszetekbe erről az egyetlen kifejezésről. Egy tárgy, egy étel, esetleg egy személy? Osszátok meg velem, mit jár a fejetekben és derítsük ki együtt, hogy mennyi mindent rejthet magában ez a szó!

Írjátok a megjegyzést ez alá a bejegyzés alá. Amint összegyűlt legalább három komment, azonnal megosztom veletek a saját történetemet!

Kommentre fel! :)

Csillagos estét mindenkinek!

Novella - Morgó

Az előző, azaz a harmadik Sagittarius fejezetben valamivel borongósabb volt a hangulat a Gale család múltbeli eseményei miatt. Ezért arra gondoltam, hogy egy vidámabb novellát hozok most nektek, ami engem mindig megmosolyogtat.

Egy gyakorlati feladat alkalmával (oké, most megleptem ezzel bárkit is?) egy ismert mesét kellett újragondolni, vagy egy másik szemszögből leírni. Igazából nem tudom, miért pont Hófehérkére meg a hét kis barátjára esett a választásom, mert őszintén szólva gyerekként nagyon féltem attól a mesétől. Emlékeztek, hogy nézett ki az a boszorkány? Na és arra, amikor lelökték a szikláról? Még most is összeráncolt szemöldökkel gondolok vissza arra a mesére.

Lehet, hogy pont ezért szerettem volna új alapokra helyezni ezt a kapcsolatot. Tudatosan vagy sem, de talán emiatt esett a választásom Morgóra. Egy olyan eseményt írtam le, ami már az ismert mese "The end" felirata után történik. Remélem, sikerül mosolyt csalnom az arcotokra!

Ti milyen variációt választanátok? Melyik mese végét változtatnátok meg? Ha a történeten nem is módosítanátok, akkor melyiket mesélnétek el más szereplő szemszögéből?

Ha ötleted sincs, olvasd el ezt a kis mesét, és garantálom, hogy neked is beindul a fantáziád!



A Kihívás

Azok, akik esetleg már többször az oldalra tévedtek, bizonyára észrevették, hogy a jobb oldalsávba kikerült a mai napon egy kép, amelyre kattintva ti is eljuthattok a blogra, ahol szerintem szuper lehetőséget kínálnak arra, hogy gyakorold az írást.

Ha nem csak az iskolai fogalmazások erejéig foglalkoztok az írással, akkor tudjátok, hogy az íráskészség sok gyakorlással, elszántsággal és még több lelkesedéssel fejleszthető. Nyilván valaki azért kezdi el, mert hajlandósága van rá, mert szereti, kikapcsolja vagy csak lenyugtatja felborzolt idegeit. Bármi is legyen az ok, aki egyszer belekóstol a történet mesélés szépségébe, szerintem azonnal függő lesz. Az a fajta, akin az elvonó sem segíthet. Azonban fel kell tudnunk ismerni a gyengeségeinket is, hiszen csak ezután tudunk foglalkozni azzal, hogy feljavítsuk őket.

Sagittarius - 3. fejezet

A széles tornácon elhelyezett, szebb napokat látott, kopott rattan fotelben ült. Celestine a konyhában pakolta el az ebéd maradékát, Anthony pedig orra alatt motyogva elvonult a nappaliba, és elkezdte felforgatni a régi dobozok és ládák hadát. Cassy nem tudta, mit keres ennyire édesapja, de most nem is foglalkoztatta a kérdés.

Bőröndje immár telepakolva a bejárati ajtó mellé támasztva várta az utazást két nagyobb sporttáska és egy ragasztóval körbetekert doboz társaságában. Így összepakolva lehangolónak tűnt, hogy csupán ennyi holmi jelenti Cassy Gale életét. Mikor rosszérzését kifejtette anyjának, a nő csak mosolygott és elárulta, hogy ő egyetlen táskával jött el otthonról.

Bár nem volt titok a Gale szülők múltja, mégsem került szóba soha. Ők nem hánytorgatták azt, ami volt, Cassyben pedig egy halk belső hang azt suttogta, hogy jobb, ha nem kíváncsiskodik. Így a keserédes mosolyú Celestinetől még ez a kis információ is sokat ért a lány számára. Talán a költözködés miatt tört rá a túlzott szentimentalizmus, de akárhogy is, hirtelen nagyon fontosnak érezte, hogy megtudja, honnan és kiktől is indul el az úton.

Egy hobbi, vagy valami több?

Igen-igen, szeptember van. Központi téma most mindenhol, ami nem is csoda, hiszen akár közép-, akár felsőoktatásban is vesz részt az ember, sajnos ez a hónap valami napsütésesnek a végét és túl sok beadandónak az elejét jelenti. Én nem tudom, miért van ez, de a munkás élet sem sokkal könnyebb. Olyan, mintha mindenki megtébolyodott volna, és mivel emberekkel foglalkozom, ez eléggé bezavar a hétköznapjaimba.

Talán pont emiatt, alig várom, amikor kicsit elrugaszkodhatok a valóságtól és kiszakadhatok a kaotikus mindennapokból. Hiszen miért is olvasunk? Miért is írunk? Miért van hobbink? A legjobb esetben azért, mert mindezzel olyasvalamit csinálunk, ami eltereli a figyelmünket a hétköznapiról, és egy számunkra érdekes, izgalmas dologra fordítja azt.

Novella - Csak egy mese

A következő történet, amit megosztok veletek egy mese, ami az egyik legjobb barátnőm kérésére íródott. Váratlan kérés volt, és nem is igazán jött jókor, mert természetesen éppen rohantam valahová, de hát mikor mondok én nemet az írásra?

Ráadásul ez egy izgalmas kihívás is volt. Körülbelül fél óra leforgása alatt született meg az ötlet és íródott meg a mese. Életem talán leggyorsabb alkotása. Mikor elküldtem barátnőimnek a kész írásomat, szokásomhoz híven szabadkoztam, hogy nem elég kidolgozott, talán butaság az egész, á felejtsék is el, inkább írok valami mást.

A reakciójukra még ma is épp úgy emlékszem, mintha pár perccel ezelőtt történt volna, holott körülbelül két éve történt mindez. Dicsérő szavaik önbizalmat adtak és eszembe juttatták, hogy mennyire imádok írni és a legcsodálatosabb érzés, ha valakinek az arcára mosolyt, vagy a lelkébe egy cseppnyi boldogságot csempészel az általad papírra vetett szavakkal.

Remélem a TE életedbe is csempészhetek egy kis örömöt, ha csak pár pillanatra is. Írd meg, ha sikerült! ;)

Jó olvasgatást!