tag:blogger.com,1999:blog-62358721766932531602024-03-12T23:52:38.722+01:00CsillagtörténetekHennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.comBlogger101125tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-79924541321366189942019-01-06T10:54:00.000+01:002019-01-06T12:01:28.554+01:00Sziasztok csillagok!<br />
<br />
Ezennel szeretném bejelenteni nektek, hogy:<br />
<br />
<h3 style="text-align: center;">
AZ OLDAL ELKÖLTÖZIK!</h3>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Minden korábbi bejegyzést meg fogtok találni az új oldalon - beleértve a hozzájuk írt kommenteket is. Ezt az oldalt egyelőre nem törlöm, de minden új hírt és fejezetet természetesen már az új blogon olvashattok. A korábbi link cserék oda már átkerültek, minden további kérést az új oldal csevegőjében tudok fogadni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miért van szükség a költözésre? Mint az tudjátok, egyszerre több oldalt is kezeltem (Papírfecnik és Az Elhagyott), ám a tavalyi évben rá kellett döbbenem, hogy a munkám és a magánéletem mellett nincs kellő időm, energiám és ihletem ahhoz, hogy több blogot tartsak az irányításom alatt. 2018 második felében érzékelhettétek, hogy csökkentek a bejegyzések száma, és ennek első sorban ez volt az oka. Ha az egyik oldalon kicsit aktívabb voltam, akkor hanyagoltam a másikat és fordítva. Ördögi kör. Idén ezen szeretnék változtatni, így az eddig különálló blogokat összevontam, és így született meg az új oldal:<br />
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
<a href="https://pergamenhelyett.blogspot.com/" target="_blank">PERGAMEN HELYETT</a></h3>
<div style="text-align: justify;">
<br />
A névre kattintva eljuttok az oldalra, ahol továbbra is nagyon izgatottan várom a véleményeteket, kritikátokat, kérdéseiteket és kéréseiteket. :)<br />
<br />
Jó olvasgatást!<br />
<br />
<b>✩</b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-22040268784863824872018-10-09T20:31:00.001+02:002018-10-09T20:31:37.697+02:00Egy erre tévedt papírfecniSziasztok csillagok!<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Eddig igyekeztem törekedni arra, hogy a Csillagtörténetek és a Papírfecnik oldalaim témáját lehetőség szerint ne mossam össze. Nem véletlenül született meg az első, történeteim elmesélésére épülő Csillagtörténetek blog után a második, melyen a fecnik első sorban a saját véleményemet, nézeteimet, a velem történteket tükrözik vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a téma azonban ide is passzol, és annak érdekében, hogy minél több emberhez eljusson a bejegyzés, szerettem volna megosztani veletek itt is a linket, melyen elérhetitek az írásomat:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://papirfecnikhennatol.blogspot.com/2018/10/tiz-ev-neked-mire-lenne-eleg.html" target="_blank">ELOLVASOM A FECNIT</a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A téma a természet, a környezet és az, mit tehetünk annak érdekében, hogy huszonkét évnél tovább csodálhassuk azt. Illetve néhány érdekes kérdést teszek fel arról, ki mit tenne, milyen személyiségűvé válna, vagy változna-e egyáltalán abban az esetben, ha csak tíz évünk lenne hátra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/564x/d6/f6/e8/d6f6e8e7e466b62ba36cce050f00d62f.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="786" data-original-width="564" height="320" src="https://i.pinimg.com/564x/d6/f6/e8/d6f6e8e7e466b62ba36cce050f00d62f.jpg" width="229" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: Pinterest</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem kiemelten fontos, hogy erről minél többen minél többet beszéljünk. Ha nem tehetünk mást "csak" annyit, hogy megálljt parancsolunk a némaságnak és néhanapján kinyitjuk a szánkat annak érdekében, hogy a természet mellett tegyük le a voksunkat, hát akkor azt, mindenképpen meg kell tennünk!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A téma a Csillagtörténetek oldalával már csak amiatt is kapcsolatba hozható, mert a a forrásomként szolgáló cikk olyan jövőbeli katasztrófákat és azok által alakított világot vetít lelki szemeink elé, amelyet én is megtettem Az Elhagyott című történetem során.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lessétek meg a bejegyzést azért, hogy még sok ezer csillagos esténk legyen!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-90730647487489376562018-09-19T12:05:00.001+02:002018-09-19T12:05:49.263+02:0043. napos kihívás - 7. nap<div style="text-align: justify;">
Sziasztok csillagok!<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-gIs5C-s8z48/W6IcswiCDyI/AAAAAAAAFwQ/dpfY96R2T7Ms_xIbkHyfsxxRIiIUnI2FwCLcBGAs/s1600/7..jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="789" data-original-width="940" height="267" src="https://3.bp.blogspot.com/-gIs5C-s8z48/W6IcswiCDyI/AAAAAAAAFwQ/dpfY96R2T7Ms_xIbkHyfsxxRIiIUnI2FwCLcBGAs/s320/7..jpg" width="320" /></a></div>
Emlékeztek még a 43 napos kihívásra? Bizony, már szinte én is elfelejtettem, azonban a napokban ismét felelevenítettem az érdekes írástechnika fejlesztését szolgáló feladatokat.<br />
<br />
Ismét egy nagyon kreatív, és véleményem szerint meglehetősen mókás kihívást kellett teljesíteni. A feladat a következő volt:</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><u>HETEDIK NAP:</u></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Válassz egy háztartási tárgyat, és írj le egy dialógust, ami közted és a tárgy között zajlik!</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A főszereplőmet elég hirtelen elhatározásból választottam ki: körbenéztem, és egész egyszerűen ráböktem az egyik, engem éppen körülvevő tárgyra. Mivel megelehetősen viharos a kapcsolatunk, ezért úgy gondoltam, tökéletes alkalmat biztosít ez a kihívás arra, hogy tisztázzuk, hányadán is állunk. Ez nem tudom mennyire sikerült, de a rövid párbeszéd megírása mindenképp megmosolyogtatott, úgyhogy számomra ez most egy nagyon pozitív élmény volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Remélem a ti arcotokra is csalok egy apró mosolyt az írásommal. Írjátok meg a bejegyzés végén, hogy sikerült e. ;)<br />
<br />
<b>✩</b><br />
<a name='more'></a><h3 style="text-align: center;">
<br />Hetedik nap</h3>
<br />
- Sziaaa! Úristen, na végre, már alig vártam, hogy újra lássalak!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Az érzés nem kölcsönös. – Igazán nem megbántani szeretném, de mind a ketten tisztában vagyunk az érzelmeim valódi természetével. Tulajdonképpen azzal sérteném meg, ha azt a látszatott kelteném, hogy szeretettel gondolok rá.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Aaaajjj, uuuugyan máááár! – mondja elnyújtva, amitől egészen olyan érzésem támad, mintha valaki a körmét húzta volna végig egy táblán. – Tudom én, hogy szeretsz! - Egy nagyon látványos szemforgatás és egy sokat mondó, szkeptikus horkantás volt a feleletem. - Ne is tagadd! Miért töltenéd meg gyomromat újra és újra, ha nem így lenne?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Hidd el, ha tehetném, akkor nem adnék neked semmit! – És ez igaz is. Ha lenne más mód, esetleg egy muglik által is használható varázsige, ami megkímélne ettől a tevékenységtől, akkor azonnal alkalmaznám.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Most is tele a hasam – mondja, és ha lennének szemei, akkor biztosra veszem, hogy most rendkívül fölényesen pillantana rám.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Tudom – sóhajtok beletörődve az elkerülhetetlen sorsomba. – Mindjárt gondoskodom róla, hogy ismét üres légy. Csak pár perc…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Tegnap is ezt mondtad – vádol meg mosollyal a hangjában.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Széles szájában a koszos edények úgy mutatnak, mint a rothadó fogak. Bár azok külön nem jártatják a lepénylesőjüket, puszta jelenlétük is szinte gúnyolódik velem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Ma tényleg eltüntetem őket! Mindet! – esküdözöm, de szavaim még nekem is hamisan csengnek. Emlékszem jól: tegnap is ugyanezt mondtam.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Látod, – szól hozzám kivételes gyengédséggel – hogy mégis törődsz velem?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Kelletlenül grimaszolok egyet, a mihez tartás végett nyelvet öltök a feleselő irányába, majd feltűröm pulcsim ujját, kezembe veszem a társalgópartnerem mellé helyezett szivacsot, mosogatószerrel telepöttyözöm, majd lassú mozdulattal felé nyújtom a kezemet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Beleremeg, amikor elfordítom a pirossal színezett csapot. Szinte magam előtt látom, ahogy a csőbe tódul a forró víz, majd csatlakozik hozzá egy kis hideg, hogy végül langyos folyadék zúduljon a tenyeremre és a benne szorongatott szivacsra.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Éljen! – hallom még utoljára a diadalittas kiáltását.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Ellepi őt az immáron habos víz, és ahogy morózusan teljesítem azt a kötelességet, amit minden háztartást vezetőnek kell, a mosogatóm gyomrának tartalma, a szutykos fogakként rám vicsorgó edények és evőeszközök hadának sora fogyatkozni kezd.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
A mozdulatsor innentől már automatikus. A kezdeti ódzkodásom semmivé foszlik, a mosogatást – magamat is meglepve – hamarabb befejezem, mint azt előre sejtettem. Mikor elzárom a csapot és megszűnik a víz zajos csobogása, meghallom az elégedett sóhajt, amit mosogatóm hallat. Megkönnyebbült, a terhet levettem róla, a gyomra most üresen tátong.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Elégedetten és magamra teljesen büszkén tevékenykedem tovább. Élvezem, hogy ez a napirendi pont is lekerülhet a listámról. Néhány óra múlva úgy érzem, abszolút megérdemlek egy könnyed, finom vacsorát. Csak egy kis zöldséget, esetleg sonkát egy-két pirítóssal. Igazán egyszerű, hiszen a néhány ételen kívül csak egy tányér és egy vajazó kés kell hozzá. Minden valamirevaló háztartás alapkellékei.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Később jól lakottan, kissé már álmosan felemelem a kis, kerek, zöld színű tányért és az egyszerű, fémszínű kést, majd mit sem sejtve belerakom a mosogatóba. Gondolataim már az ágyam és az esti olvasmányom körül járnak, amikor elfordulok. Egy lépésre vagyok csupán a konyha kijáratától, amikor a hátam mögül hirtelen hangot hallok:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Sziaaa! Úristen, na végre, már alig vártam, hogy újra lássalak!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Agh – nyögök fel fáradtan, magamra mérgesen, amiért nem számítottam a fecsegésre.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Máris megetettél? Hát ez fantasztikus! Tudtam, hogy így lesz, hiszen mindig… - csak mondta, mondta, mondta és mondta végtelenül.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Tisztában vagyok vele, hogy nem hagyja abba, amíg üres nem lesz a gyomra.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Ekkor a villanykapcsoló felé nyúlok, és hagyom, hogy a szószátyár a sötétbe beszéljen tovább.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Majd holnap – dünnyögöm, majd becsukom a konyha ajtaját.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<b>✩</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-56637868010792238522018-09-05T17:24:00.000+02:002018-09-05T17:24:57.554+02:00Őszi hírek a csillagok közöttSziasztok csillagok!<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
El kellett búcsúznunk a nyártól, és vele együtt az oldal egyik fő történetétől, a Sagittariustól is - legalábbis egy időre. ;) Cassyék szerencsére nem örökre tűntek el, de tény, hogy szükségük van némi pihenésre. A legutóbbi események után ez aligha meglepő. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bár a változtatás jogát szeretném fenntartani, előreláthatóan a folytatás 2019-ben érkezik majd hozzátok. Ne essetek kétségbe, nincs olyan messze az új év, és a blog csillagai addig is ragyogni fognak.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-eJYhlFNS5Os/W1M1dsxclgI/AAAAAAAAFkc/bXvMOj6EarMIUzTFcxtutz2meeJW9-edQCPcBGAYYCw/s1600/1150x300.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="1150" height="103" src="https://2.bp.blogspot.com/-eJYhlFNS5Os/W1M1dsxclgI/AAAAAAAAFkc/bXvMOj6EarMIUzTFcxtutz2meeJW9-edQCPcBGAYYCw/s400/1150x300.jpg" width="400" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az évből hátramaradt hónapokat szeretném részben az írástechnikai tudásom fejlesztésével tölteni, hogy a lehető legjobb minőségű írásokkal árasszalak el benneteket. Ehhez hozzátartozik - terveim szerint - rövidebb novellák írása, kihívások, feladatok teljesítése is. Ezekkel természetesen mind találkozhattok majd az oldalon, tehát attól nem kell tartani, hogy friss bejegyzések nélkül fog eltelni az ősz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen felül fontosnak tartom, hogy kellő időt szánjak a Sagittarius második részének dramaturgiájának kidolgozásra, annak érdekében, hogy izgalmas, gördülékeny, jól felépített történetet mutathassak majd be nektek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-1_v5lj7MYh0/W3W0xx_N9FI/AAAAAAAAFtE/fac9N090GJ0XiliMvz4PG2ywnIzOSsUTACPcBGAYYCw/s1600/1420x650%2Bfejl%25C3%25A9c.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="651" data-original-width="1420" height="146" src="https://4.bp.blogspot.com/-1_v5lj7MYh0/W3W0xx_N9FI/AAAAAAAAFtE/fac9N090GJ0XiliMvz4PG2ywnIzOSsUTACPcBGAYYCw/s320/1420x650%2Bfejl%25C3%25A9c.jpg" width="320" /></a>Hasonló indokok vezérelnek, amikor azt a szomorú hírt is közlöm veletek, hogy Az Elhagyott címmel ellátott írásomat is szüneteltetnem kell, így az a weboldal egy ideig nem lesz elérhető. Bár elsőre lehet nem úgy tűnik, ennek azért van pozitív oldala is: olyan sok ötletem van még hozzá, hogy a történet, a környezet és a szereplők kidolgozása hosszabb időt vesz igénybe annál, mint amire elsőre számítottam. Továbbá - mivel szeretem megnehezíteni a saját dolgomat xD - változtatnom is szükséges az eddigi írásokon, mert néhány jellemzőt a további történet zavartalanabb folyása miatt muszáj módosítanom. Ennek ellenére most már olyan magaslatokban szárnyal a fantáziám, hogy a kiépített világba egyszerre több, összefüggő és különálló sztorit is berakhatok, szóval tényleg komoly terveket dédelgetek. Remélem, a tőletek most kért türelmet megháláljátok majd, ha elolvassátok Az Elhagyott végleges fejezeteit. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-w_w7BubEm-U/W3VCQ6eKSMI/AAAAAAAAFpM/Ui9wIsNXUQcDqZnIlR_gE7We1R6O4esgwCPcBGAYYCw/s1600/1300x650%2Bvir%25C3%25A1gos.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="650" data-original-width="1300" height="160" src="https://1.bp.blogspot.com/-w_w7BubEm-U/W3VCQ6eKSMI/AAAAAAAAFpM/Ui9wIsNXUQcDqZnIlR_gE7We1R6O4esgwCPcBGAYYCw/s320/1300x650%2Bvir%25C3%25A1gos.jpg" width="320" /></a></div>
A másik általam vezetett blog, a Papírfecnik Hennától továbbra is az eddigiek szerint fog működni. Az ottani személyesebb hangvételű bejegyzések függetlenek a Sagittariustól és Az Elhagyottól is, így az utazási élményeimről, véleményeimről, kihívások teljesítéséről és egyéb, reményeim szerint érdekes témákról változatlanul olvashattok ott. Terveim szerint a következő hónapokban sűrűbbek lesznek az írásról, történet alkotásáról, karakterépítésről szóló írások, amik a saját tapasztalataimat tükrözik majd, úgyhogy érdemes lesz bizonyos időközönként meglesni az oldalt. ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bármilyen kérdésetek van akár a változásokkal, akár a változatlan dolgokkal kapcsolatban, ne féljetek feltenni azt a bejegyzés végén kommentben, esetleg emailen vagy a blog chat felületén. Igyekszem minél hamarabb megválaszolni őket! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csillagos estét kívánok nektek! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-89119170853854539312018-08-23T22:05:00.003+02:002018-08-23T22:05:34.872+02:00Sagittarius - Utószó<div style="text-align: justify;">
Sziasztok csillagok!<br />
<br />
A Sagittarius méltó lezárásként írtam a következő utószót. Nem is szeretnék hosszabb monológót írni róla. Inkább olvassátok el, és írjátok le véleményeteket ti. ;)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-1yvcduIEIW0/WyqYT6O7aZI/AAAAAAAAFhc/NBp3x5N56uw3VVDN6Du47C-v21smCFrwwCPcBGAYYCw/s1600/ut%25C3%25B3sz%25C3%25B3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1102" data-original-width="735" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-1yvcduIEIW0/WyqYT6O7aZI/AAAAAAAAFhc/NBp3x5N56uw3VVDN6Du47C-v21smCFrwwCPcBGAYYCw/s400/ut%25C3%25B3sz%25C3%25B3.jpg" width="266" /></a></div>
<br />
Csillagos estét!<br />
<br />
<b>✩</b><br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<br />
<h3 style="text-align: center;">
Előszó</h3>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Cassy a farm melletti erdő szélén az egyik alacsonyabban
elhelyezkedő, kopasz faágon ült, és az előtte elterülő Gale birtokot figyelte.
Az otthonát. Az elkerített karám és a termőföldek a decemberi hótakaró alatt
merültek mély, téli álomba. Minden olyan némának tűnt, hogy Cassy úgy érezte,
illetlenség lenne, ha nem suttogva beszélne. Már amikor egyáltalán volt hozzá
kedve, hogy megszólaljon.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Több hónapja nem látta már édesapját és édesanyját. Az
újratalálkozás első néhány pillanatának emléke most szinte émelyítő volt
Cassynek a sok mosolygás és örömkönny miatt. Pandorába költözése óta sok minden
történt. Mindannyian tudták, hogy komoly változások várják a lányt a felnőtté
válás küszöbén, ám a történtekre nem készült fel senki.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A közelmúlt eseményei egy tornádóra emlékeztették Cassyt.
Épp csak felfogod, hogy közeleg. A szerencsésebbek menedékre lelnek, de az
olyanok, mint ő, ott állnak egy kietlen mezőn, mindenféle biztonságos fedezék
nélkül, és így néznek farkasszemet az erős szélviharral. A tornádó lecsap:
felkap mindent, ami az útjába kerül, szédítően megpörgeti, majd kiköpi magából,
ahogy a kisbabák teszik a nekik nem tetsző falatokkal.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egy vidéken felnőtt, Harcosnak készülő Sagittarius
Csillagifjú könnyen ringatja magát abba az illúzióba, hogy őt már nehezen
érheti bármilyen meglepetés. Utólag Cassy is belátta, hogy ő is ezt tette. Cseppet
sem volt felkészülve az életébe betörő tornádóra. Nem tudta, mi tévő legyen,
amikor megismerte Nate-et. Nem tudta, mihez kezdjen, amikor rátámadt az addig
barátjaként szeretett Ethan. Tapasztalatlan fruskának érezte magát, akit
felkapott a tornádó szele és ő csak tehetetlenül tűrte, hogy arra repítse,
amerre csak akarja. Pusztán a szerencsének köszönhető, hogy vihar után talpra
érkezett a szilárd talajon.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Másokat nem ért ekkora szerencse. Nate és Theo, Cassy két
hőse elment, és azóta sem adtak magukról semmilyen életjelet. Persze, a
Menedékben nem működött a technika a mágia koncentrált jelenléte miatt, így
Cassy nem várhatta, hogy mobiltelefonja kijelzője egyszer majd arról értesíti,
hogy valamelyik fiútól jött üzenete. Ám a hiány miatt érzett szomorúsága és a
tehetetlenség okozta dühe olyan ostoba elvárásokat kreált benne, mint az, hogy
valamelyik okos tojás igazán küldhetne neki egy postagalambot.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Volt még egy személy, akitől tudta, hiába vár értesítést az
aktuális állapotáról: Terry. Ha lehetett, még jobban fájt neki barátnője
elvesztése, mint Ethan ütései. Kezdetben óránként kereste a lányt. Bocsánatot
kért tőle, bár nem igazán tudta, miért is teszi ezt, mégis úgy érezte, Terry
valamilyen oknál fogva erre vár. Ha így is volt, a vörös hajú energiabomba ez
után sem adta Cassy tudtára, hogy megbocsátott-e. A hívások száma szép lassan
ritkulni kezdett, míg végül Cassy úgy döntött, barátnőjének kell a következő
lépést megtennie. Terry meg is tette. Mikor Cassy ismét Green Villageben járt,
a Freeman szülők tájékoztatták, hogy lányuk úgy döntött, a kontinens másik
felében folytatja tovább tanulmányait. Szerintük mindez a szaktársuk, Jason
megölésének köszönhető. Egyenesen értetlenül bámulták Cassyt, amikor ő
rákérdezett, hogy lányuk vajon szóba áll e vele legközelebb. Frida, Terry
édesanyja próbálta nyugtatni őt olyan közhelyekkel, mint az, hogy nincs olyan
nagy távolság, ami az igaz barátok közé állhatna, ám Cassy jól látta a szemében
tükröződő valódi üzentet: „Engedd el ezt a tinédzser barátságot. Azok úgysem
hosszú életűek.”</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Cassy nem értett egyet ezzel a gondolattal, ám ha Terry
igen, akkor kettejük barátságának valóban leáldozott. A biztonság kedvéért azért
elkérte Terry lakcímét, és magában megfogadta, hogy néhány havonta írni fog
majd a lánynak. Rajta nem fog múlni ennek a barátságnak az újjáélesztése.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ám volt valami, aminek az újjáélesztéséhez még Cassy sem
érezte elég erősnek magát: Pandora Központ kedélyes hangulata végleg elégett,
Ethan holttestével együtt. Az ott rekedt lakók hangulatára is úgy tűnt,
véglegesen rányomta bélyegét az árulás. A fájdalom, a harag és az önostorozás
úgy jelent meg a házban, mint három jó barát, akik régi ismerősökként, egyik
pillanatról a másikra berendezkedtek, majd perceken belül már otthonosan
mozogtak az egyre szűkebbnek tűnő falak között.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Cassy hálásan szippantott bele a csípős, hűvös levegőbe, ami
azt suttogta, éjszaka ismét szállingózni fognak majd a hópelyhek. Nem érdekelte
a nadrágja, ami egyre jobban átázott a nedves faágtól, sem pedig az ujjpercei,
amik már-már lilának tűntek. Talán pár órája, de lehet, hogy már egy egész
napja ücsörgött a gyermekként kiválasztott, kedvenc helyén. Figyelte, ahogy
apja az állatokat terelgeti. A három ló közül az egyik mén a körbezárt
legelőjük lehető legtávolabbi szegletében állt, és megvető szemekkel nézte
Cassyt. Széles orrából gőzölgő levegő szállt fel, amikor prüszkölt egyet. A
lánynak egészen úgy tűnt, Mennydörgés éppen leszidja, amiért nem töltötte
mással a napot, csak kényelmes magába roskadással.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hallotta apja mély, zengő hangját, ahogy a lovat szólítja,
de az állat oda se bagózott. Kitartóan kereste Cassy tekintetét. Hatalmas,
barna szemei voltak. A legkifejezőbbek, amiket a lány valaha is látott.
Kendőzetlen igazságot és kíméletlenül őszinte érzelmeket rejtett. Először úgy
tűnt, szánalmat lát a mén tekintetében. Ám egy újabb prüszkölés és egy
határozott toporzékolás után Cassy végre megértette, hogy Mennydörgés csupán
mozgásra akarja bírni. A sötét étcsokoládé színű szemek azt mondták: „Elég
már!”</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Csokoládé szemek. Cassy ha akarta volna sem tudta volna
elfordítani róluk a figyelmét, de nem is állt szándékában. Csak egy pislogás
erejéig látta maga előtt Mennydörgés magas és erős alakját, a következőben már
egészen más arcot párosított ehhez a tekintethez. A személy a lány elméjének
hátuljában úgy ült a nap minden percében, mintha a színpad szélére húzódó
főszereplő lenne, aki csak arra vár, hogy végre az ő monológja következzen és
kiléphessen a reflektor dicső fényébe.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nate elő is lépett. Cassy elméje alkotta színpad közepére
sétált, majd egyenesen belenézett a rávetülő fénysugárba. Szinte már úgy tűnt,
imát mormol, de Cassy soha nem hallotta meg a szavait, csak szépen ívelt ajkai
lágy mozgását látta. Nem csinált mást, csak állt a középpontban, egyszerű, de
gyönyörű valójában és olyan szövegrészt mondott el díjnyertesen, amit ő soha
többé nem fog meghallani.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Cassy ismét pislogott, a színészt újra az árnyékba űzve
ezzel a mozdulattal. Tudta, hogy ott van és várja a következő alkalmat, amikor
előléphet. Tudta, hogy ott is marad és végtelen türelemmel csak Cassy
akaratlanul kiáltott, hívó szavára ismét reagálni fog.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mennydörgés prüszkölt egy újabbat és egyre türelmetlenebbül
forgolódott a lány előtt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Igazad van – szólalt meg suttogva Cassy. – Elég volt!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Leugrott a fa ágáról, ami a mozdulattól kicsit megremegett
és hó permetet szórt az alatta lévő testvérére. Cassy talpra érkezett. Nem
aggódott azon, hogy ez másként is történhet. Tudta, hogy jöhet tornádó vagy
bármilyen erős lökés. Tudta, hogy eleshet, megbotolhat, a földre kerülhet. És
azt is tudta, hogy mindig fel fog állni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mert Harcos volt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mert Sagittarius volt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b>✩</b></div>
<b></b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-9196532291203345972018-08-14T18:10:00.000+02:002018-08-14T18:10:49.733+02:00Sagittarius 26. fejezetSziasztok csillagok!<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/--GZ2UAzQSx4/WyqYT-RcThI/AAAAAAAAFhc/4HbWcNIKg28JAXMnFSLnnXyAVI8eMRbUACPcBGAYYCw/s1600/26.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1123" data-original-width="794" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/--GZ2UAzQSx4/WyqYT-RcThI/AAAAAAAAFhc/4HbWcNIKg28JAXMnFSLnnXyAVI8eMRbUACPcBGAYYCw/s400/26.%2Bfejezet.jpg" width="282" /></a>Tudom, mostanában nagyon eltűntem, aminek számos okát ecsetelhetném ugyan, de úgy gondolom még a végén kifogásoknak vélnétek csak ezeket, én pedig nem szeretnék ezek mögé bújni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valóban elhanyagoltam a blog iránti kötelességeimet, azonban most szeretném bepótolni legalább egy kis részét. Amint azt már tudhatjátok, a Sagittarius története bizony a végéhez közeledik - sőt, mostanra már olyannyira közeledik, hogy tulajdonképpen el érte már azt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az eredeti terveimben úgy szerepelt, hogy a Sagittarius huszonhat fejezetes történet lesz majd, és ahogy ezt eddig láthattátok is, sikerült tartanom. Az utóbbi időben azonban hatalmas dilemmában voltam, ugyanis az utolsónak szánt, azaz huszonhatodik fejezet elkészült, ám az eddigi talán leghosszabb fejezetté nőtte ki magát. Korábban kaptam egy kedves barátomtól olyan tanácsot, hogy a túl hosszúra nyúlt fejezetet egy blogon nem biztos, hogy szívesen elolvassák, így megfordult a fejemben, hogy ketté szedem, ám azt nem tudtam eldönteni, hol törhetném meg a részt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy mivel kedvenc számom a hatos, és szeretnék ehhez ragaszkodni, továbbá így is naaaaaaaaaagyon sokat kellett várnotok a lezárásra, talán annyira mégsem fogjátok bánni, ha ezúttal egy hosszú résszel rukkolok elő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Így tehát: köszöntsétek a Sagittarius befejező részét, a huszonhatodik fejezetet!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tudjátok, hogy milyen sokat jelent a véleményetek, úgyhogy bármilyen megfigyelés, hozzászólás, dicséret vagy szidás jöhet a a történettel kapcsolatban a fejezet végén. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">(Nyilván a kulturált kommunikációs szokások betartás mellett!)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasgatást fényesen tündöklő csillagok! ;)<br />
<br />
<b>✩</b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><h3 style="text-align: center;">
<b>26. fejezet</b></h3>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem volt túl megdöbbentő tény, hogy Theonak ismét igaza
volt, de ettől Cassy nem érezte kevésbé csalódottan magát. Sehol egy
varázspálca, csúcsos süveg, de még csak egy ősz hajszál sem. A Pandora
Központjába belépő három Ős fiatalnak és életerősnek tűnt, nem pedig kortalan,
hatalmas mágiával bíró vezetőknek. Ha egy percre is engedte volna magának azt a
luxust, hogy arra szánja az idejét, hogy azon gondolkodjon, milyen az Ősök
külseje, akkor valószínűleg ráeszmélt volna, hogy aligha mozoghatnának a
Kívülállók között észrevétlenül a klasszikus varázsló jelmezben. Ám Cassynek
mindig akadt jobb dolga, így számára most kifejezetten illúzióromboló volt,
ahogy egy alacsony, ceruzaszoknyát és fehér blúzt viselő fiatal nő és két,
elegáns öltönybe bújt férfi a folyosón ácsorgott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ha a hétköznapi külsőt vette volna alapul, akkor azért
tudott volna vitatkozni Theo „átlagos” jelzőjével. A nőnek lángoló vörös,
vállig érő, göndör hajfürtjei egy finomvonású arcot kereteztek. Apró ajkak,
apró pisze orr, és nagy, kerek szemek. <i>„Kék!”</i>
– Cassy nem tudott másra gondolni csak erre az egy szóra. A nő szeme ugyanis
olyan megdöbbentően világoskék volt, amilyennek Cassy eddig egyedül a felhőtlen
égboltot látta.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Amint tekintete továbbkalandozott, megállapította, hogy a
másik két férfi is ugyanilyen színű írisszel büszkélkedhet. Egyikük magas volt
és rendkívül karcsú. Sötét bőre épp csak néhány árnyalattal tért el az általa
viselt fekete öltönytől. Savanyú ábrázata, lefelé görbülő, széles ajkai miatt
olyan látványt nyújtott, mint aki épp egy közeli családtag temetésére érkezett
meg. A másik férfi jóval pozitívabb benyomást keltett: vidám, szinte már
játékos tekintettel mérte végig a szobában összegyűlteket. Vékony ajkai
mosolyra görbültek, miközben ujjaival szórakozottan dobolt az izmos combján
feszülő világosszürke öltönynadrágon. Cassy próbálta figyelmen kívül hagyni,
hogy a férfiak divatmagazin címlapjára való modelleket megszégyenítő külsővel
rendelkeznek, de nem volt könnyű dolga. Az Ősök jóképűek! Cassy tudta, hogy ezt
a váratlan, de kegyes fordulatot Terry barátnője értékelte volna a legjobban.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Üdvözöllek benneteket újra itt! – fogadta őket Inaya egy
mély meghajlással, majd olyan széles vigyorral közelített az alacsony nő felé,
mintha rég látott legjobb barátnőjét köszöntené. – Annyira örülök, hogy ismét
találkozhatunk kedves Florence!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy biztosra vette, hogy állának koppanását mindenki más
is hallotta. Inaya már sokat mesélt a Menedékben töltött éveiről, amikor a
mágia mesterségét sajátította el az Ősök segítségével, ám ezekben a mesékben
többnyire a csodás tájak kapták a főszerepet. Arról eddig bőszen hallgatott,
hogy milyen közeli viszonyt ápol az egyik Őssel!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mérhetetlen az én örömöm is drága Inaya Hunter! – felelt dallamos
hangján Florence. Őszinte mosollyal fogadta rég látott barátnőjének
köszöntését, de Cassy figyelmét nem kerülte el, hogy a hangjában van valami
alig észrevehető, de mégis biztosan ott lapuló szomorúság. Édesanyja
hangszínére emlékeztette Cassyt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hadd mutassalak be benneteket – vette át a szót Patrick. –
Florence, Belenus, Aiden, akikkel még nem találkoztatok – először rám mutatott
– Anthony és Celestine Gale gyermeke, Cassandra Gale. – Cassy arra gondolt,
hogy csak a királynőket és hercegnőket szokták így bemutatni, és ettől rettenetesen
feszengeni kezdett. Ügyetlenül, de azért sikerült többé-kevésbé leutánoznia
Inaya előbbi meghajlását. – A fiatalember pedig – mutatott az étkező
átjárójában álló Nate-re –, Nathaniel Brent. – Semmi formalitás, vagy
kiegészítés. Nate neve bőven elég volt ahhoz, hogy az Ősök tudják, ki ő. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Üdvözlünk benneteket ifjak! – szólalt meg a legmagasabb
Ős, akit Patrick Belenus néven mutatott be a többieknek. Sötét bőre miatt kék
tekintete sokkal hangsúlyosabb volt, mint a másik két Ősnek. Ránézésre alig
lehetett tíz évvel idősebb Cassynél, furcsamód mégis helyénvalónak tűntek a
szavai. – Biztosan tudjátok, hogy mi korai érkezésünk elsődleges oka - ekkor
jelentőségteljesen Nate-re nézett -, de figyelembe kell vennünk egy másik
eseményt is, ami a közeljövőben lett volna esedékes.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nos, ha kevésbé rejtélyesen szeretnénk fogalmazni – vette
át a szót Aiden, a világosbarna hajú, széles vállú Ős, akinek továbbra is ott
bujkált tekintetében valami, ami leginkább a gyermeki csíntalansághoz volt
hasonlítható -, a két Csillagifjú Vizsgájáról van szó. Már így is nagy rajtuk a
nyomás, Belenus, ne akard azt fokozni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Theonak elállt a lélegzete, amit egy Sagittariusokkal teli
szobában vélhetően mindenki tisztán hallott. Cassynek is öklömnyire zsugorodott
a gyomra, hiszen nem tudta, mire kell számítania. Az elmúlt időszak eseményei
miatt esélye sem volt rendesen felkészülni. A vizsgadrukk, ami eddig sikeresen
elkerülte, most kamatostul tört rá.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tudjuk, hogy a tervezett időnél korábban érkeztünk, de
biztosak vagyunk benne, hogy amit kellett, azt már régen elsajátítottátok –
mondta Florence. Hajával, pisze orrával és lágy, halk hangjával egy kismanóra
emlékeztette Cassyt, amitől ő zavarba is jött, hiszen ki képes ilyeneket
gondolni egy Ősről?! – Patrick, drága barátunk, merre mehetünk?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Kérlek, fáradjatok utánam – mondta Patrick és a
könyvtárszoba felé terelte a három Őst. Az ajtót becsukták maguk mögött, a
nappaliban ragadt társaság pedig egy emberként engedte ki a benntartott
levegőt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Most mi történik? – tette fel a Cassy fejében is
megforduló kérdést Nate.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Megvitatják a Vizsga menetét, és majd szólnak, ha mehetünk
a vesztőhelyre – felelte Theo, aki teljesen magába roskadt. A kanapára rogyva
ült teljes kétségbeesésben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ugyan, okoska! – huppant le mellé Sasha. – Gondolj arra,
hogy ha nekem sikerült, akkor te a kisujjadból kirázod az egészet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Theo erre valóban felvidult kissé, mire persze Sasha
megjátszotta a sértődött primadonnát. Tökéletesen tisztában volt vele, hogyan
terelje el Theo figyelmét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy figyelme azonban másra terelődött. Nate továbbra is az
ebédlőbe vezető, boltíves átjáró alatt állt, és a kanapé elé lerakott sötét
szőnyeget fixírozta. Cassy elindult felé, de Inaya útját állta és csendben,
hogy lehetőleg csak a lány hallja, azt súgta a fülébe: - Ne.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy tudta, hogy el kell engednie a fiút - akkor már
vészesen közeledett ennek az ideje. Mégsem tudta tétlenül nézni, ahogy ott állt
magányosan. Oda akart menni hozzá, szorosan átölelni és meggondolatlanul
megígérni maguknak, hogy minden rendben lesz. Ám a felnőttekhez méltó, komoly
döntések nem azt tükrözték, hogy mit <i>akarnak</i>
megtenni. Cassy az imént elképzelt tettével csak még nehezebbé tenné az
elkerülhetetlen búcsút. A fiúnak így is számtalan dologgal kell megküzdenie a
közel jövőben, hiszen ismeretlen helyen, ismeretlen személyek között fog élni.
Ám egy ismeretlen, árva kisfiúból így fog Sagittarus Bukottá válni. Cassy ezt
nem nehezítheti meg csak azért, hogy neki legyen milyen emlékképbe
kapaszkodnia, amikor egyedül álomra hajtja a fejét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csak egy bólintásra telt tőle, de Inaya nem is várt ennél
többet. Figyelmét azzal próbálta elterelni, hogy elmesélte, hogyan lett olyan
jóban Florence-el. Mint kiderült, az Ős volt Inaya tanítója a Menedékben, így a
Gyógyító Mester neki köszönhette, hogy megtanulta megfelelően kezelni
különleges képességét. Elmondása szerint Florence még az Ősök között is
kivételes érzékkel bánik a mágiával, a gyógyítás pedig érdeklődésének
központjában van. Így tehát nem volt váratlan meglepetés, hogy hamar
megtalálták a közös hangot és jó barátságot kötöttek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A nappaliban a duruzsoló beszélgetésektől oldódott a
feszültség, ám a jól ismert kellemetlen érzés hamar visszatalált közéjük,
amikor a könyvtárszoba ajtaja kinyílt, majd Patrick lépett ki rajta.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Cassandra – szólt komoly, mély hangján -, gyere, kérlek!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy hangosan nyelt egy nagyot, a szokásosnál nyirkosabb
tenyerét nadrágjába törölte, majd elindult Patrick felé. Szinte ösztönösen
vetett még egy pillantást Nate-re, mielőtt kilépett a nappaliból, ám a fiú
csokoládészínű szemei továbbra is érdekesebbnek találták a szőnyeg mintázatát,
mint bármi mást körülötte. Magára erőltetett egy halvány mosolyt, amikor Theo
sok sikert kívánt neki, majd belépett a könyvtárszobába.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mivel Patrick irodája túl szűkös lett volna a három Ős, a
Központ Vezetője és a gyomra remegésével küszködő Cassy számára, ezért mindenki
a könyvek által körbeölelt, elegáns szobában állt. A plafonról lógó
narancssárga burájú lámpa kellemes, meleg fénnyel töltötte meg a szobát, ám
Cassy ezt az egyetlen pozitív tényt állapíthatta csak meg a környezetét
illetően.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Belenus és Florence azon a kanapén próbáltak egyenes háttal,
méltóságteljesen ülni, amin pár napja még Cassy szenvedett kezében a vaskos,
Ősök által írt Kódex egyik kötetével. A lány most azt kívánta, bárcsak vissza tudna
idézni magában akárcsak egyetlen sort is abból az átkozott könyvből. Tekintete
abban a reményben siklott át az egyik könyvespolcnak dőlő Aidenre, hogy az
imént vidámnak tűnő alak ezúttal is biztató pillantással néz majd rá. A férfi
kék írisze valóban rejtett némi mosolyt, ám Cassyben ezúttal azt a benyomást
keltette, hogy inkább szórakozik rajta, mintsem ösztönözné.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Patrick halkan becsukta a szoba ajtaját, feszengve leült a
kanapé mellé tolt fotelbe, majd egyenesen Cassy szemébe nézve némán azt üzente:
<i>„Kitartást, Miss Gale!”</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Cassandra Gale – szólalt meg Aiden a sarokból -, te aztán
igazán felbolygattad ennek a Központnak a mindennapjait, nem igaz? – A
vigyortól Cassy nem tudta eldönteni, hogy ez szemrehányás volt vagy dicséret,
így inkább költői kérdésként fogta fel a dolgot és válasz nélkül hagyta. Aiden
várt pár pillanatot, majd folytatta: - Anthony és Celestine kivételesen jó
Sagittariusok, így tehát felmerül bennem a kérdés: honnan ez a makacs
ellenállás benned ifjú? Biztos vagyok benne, hogy példaértékű nevelést kaptál,
valahogy mégis… eltérsz az átalagos korodbeliektől.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Köszönöm a bókot – reagált Cassy ösztönösen az irónia mögé
rejtve az izgatottságát és a félelmét. – Átadom majd a szüleimnek az üzenetét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aiden hátravetett fejjel hahotázott, amit Cassy úgy
értelmezett, hogy az Ős értékelte a szavait. Már-már félve nézett a kanapén ülő,
addig csendes Ősökre.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Sagittariusok vagyunk – mondta finom, mégis határozott
hangján Florence –, Kheirón gyermekei, így tehát egytől egyig különlegesek. –
Szemrehányó tekintettel nézett Aidenre, aki csak egy legyintéssel fogadta a nő
dorgálását. Cassy úgy érezte, mint akit meginvitáltak egy idegen család
vacsorájára, majd belecsöppent azok megszokott vitáiba.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nos, a kissé szabad szájú testvérem minden bizonnyal csak
arra a tényre akarta felhívni mindannyiunk figyelmét, hogy a szokatlan és
egyszersmind vészjósló események határozottan felgyorsultak a Központba
érkezésedet követően. – Belenus nyelvéről olyan tökéletesen bukfenceztek le a
szavak, mint amilyen pazarul állt rajta a márkás öltönye. Cassy egy fél
pillanatig nem is realizálta, hogy éppen számon kérik, sőt, tulajdonképpen
gyanúsítják.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ethan bevallotta, hogy rám fájt a foga, így tehát azt
gondolom, nem túl meglepő, hogy amikor egy emelettel fölé költöztem, akkor
kissé elragadtatta magát, és úgy gondolta, szerencsésebb, ha felgyorsítja a
tervének haladását.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A terve – Aiden úgy ízlelgette a szót, mint valami
ételkülönlegességet. – A Vezetőd beszámolója szerint – biccentett a némán
üldögélő Patrick felé -, te voltál az egyetlen jelenlévő, nos, vagyis az
egyetlen eszméleténél is lévő személy, aki meghallgathatta Ethan McGerrett
szavait.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Így van.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Miért kéne igazságként elfogadnunk a szavaidat? – szegezte
Cassynek a kérdést Belenus.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy nem számított rá, hogy majd ilyen vádak ellen kell
védekeznie. Persze, az nem volt meglepetés, hogy a Vizsga előtt az Ethannel
történtekről is akartak beszélgetni, de Cassy inkább úgy érezte, vallatják.
Feldühítette, hogy mindazok után, amin keresztül ment, azt várják tőle, hogy
bizonyítsa szavahihetőségét. A lángra kapott harag szaga áramlani kezdett a
pólusaiból. Cassy tudta, hogy ezzel a testi reakcióval nem tud mit kezdeni, így
inkább azokra koncentrált, amit még koordinálhatott. Nyugodt hangszínt magára
erőltetve fogott bele saját védőbeszédébe.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ahogy azt imént mondta Ön is, Uram – fordult Aiden felé a
lehető legtiszteletteljesebben -, a szüleim igazán jó emberek. Szeretetben és
békében nevelkedhettem nekik köszönhetően, amiért örök életemben hálás leszek
nekik. Apám próbált az élet komoly leckéi közül megtanítani párat; azokat,
amikről tudta, hogy nem egyedül, magamtól kell megtanulnom. Bízom benne, hogy
büszkévé teszem őt azzal nap, mint nap, hogy ezek szerint élem az életemet.
Volt két fontos lecke, amit minden alkalommal elmondott csak azért, hogy biztos
legyen benne, ha mást nem is, ezt a kettőt azért a fejembe veri. Az egyik az
volt, hogy merjek, őszinte lenne. Őszinte lenni másokhoz, és őszinte lenni
saját magamhoz. Nem tudom megváltoztatni a múltat, és úgy intézni a
történteket, hogy ne egyedül kelljen szembe néznem Ethannel, amint épp meg akar
ölni engem és a szeretteimet. Így tehát nem tudok másban reménykedni csak
abban, hogy ha bennem nem is, akkor legalább apámban bíznak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassyt édesapja szavainak felidézése jobban megérintette,
mint gondolta volna, de minden erejével azon volt, hogy továbbra is büszkén
álljon az Ősök és a Vezetője előtt, és lehetőség szerint ne sírja el magát.
Annak apja biztos nem örült volna.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Patrick tőle szokatlan mosollyal nézte a lányt. Cassy azt
hitte, Penelopén kívül soha senki nem tapasztalhatja már meg, hogy milyen
érzés, amikor Patrick William rámosolyog - és Penelopé is maximum addig, amíg
még kordában tartható az önakarata. Ennek ellenére most ott állt az egyre
kisebbnek tűnő könyvtárszobában, az Ősök számon kérő tekintetével körbevéve,
miközben a szigorúnak és komornak megismert Patrick elismerően figyeli őt. Ha
csak ennyi pozitívummal távozik majd a szobából, Cassy akkor is győztesnek
fogja érezni magát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A szónoklata után az Ősök nem szóltak pár percig. <i>„A halhatatlanság biztos türelemre tanít”</i>
– gondolta Cassy, akinek határozottan nem tartozott erényei közé ugyanez a
tulajdonság.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mi volt a második lecke? – szólalt meg váratlanul
Florence.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy majdnem ösztönösen felmordult annyival, hogy <i>„Ennyi maradt meg az egészből?”</i>, de
végül sikerült visszafognia magát és továbbra is színlelt nyugalommal felelt a
kérdésre.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Az, hogy a tőröm mindig legyen kéznél. – Cassy ezt a
leckét is betartotta és Ezüst Sárkány ezúttal is a dereka köré csatolt vékony
övre helyezett tokjában pihent. Ösztönösen megsimogatta a bőr tokból kinyújtózó
pikkelyes markolatot.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A választ Aiden értékelte a leginkább, aki ismét hangos
hahotával adta tudtára a világnak, hogy mennyire egyetért apja tanításaival.
Florence és Belenus ugyan visszafogottabban reagáltak, de Cassy látta rajtuk,
hogy ezt a hozzáállást ők is értékelik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ezek után Belenus megkérte, hogy számoljon be részletesen a
tornateremben történtekről. Cassy az elmúlt napokban azon volt, hogy a lehető
leggyorsabban elfelejtse az akkor átélteket, így azok újbóli felidézését úgy
élte meg, mintha egy friss sebről tépték volna le a ragtapaszt. Valószínűleg
célt ért a korábbi szónoklatával, mert ezúttal senki nem kérdőjelezte meg az
általa elmondottak igazságtartalmát. Nem kommentálták az eseményeket, csak
újabb és újabb részletekre kérdeztek rá. Cassy az arcukat figyelte, miközben
beszélt, ám az Ősök akár gyönyörűen megmunkált márványszobrok is lehettek
volna, olyan kifejezéstelen tekintettel hallgatták őt végig.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mikor elérkeztek a történet azon pontjára, amikor
megérkezett az egyszemélyes felmentő sereg Nate személyében, Cassy hangja kissé
megremegett. Próbált korrigálni egy torokköszörüléssel, de így sem sikerült
teljesen lepleznie, hogy mit is gondol a hős megmentőjéről. Bízott benne, hogy
az Ősök ezt annak tudják be, hogy nem minden nap menti meg egy lány életét egy
jóképű fiatal férfi és gyanakvásuk el is hal a tinédzser szerelem gondolatától.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az Ősök szinte mozdulatról mozdulatra ki akarták elemezni az
eseményeket, de azután miután Ethan fejbe vágta Cassyt az Ezüst Sárkány
markolatával, kissé elhomályosult a kép, így az utána történteket felületesen
tudta elmesélni, ami érezhetően nem tetszett az Ősöknek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miután a sztori végére ért, Cassy némán, a sok beszédtől
kissé kiszáradt torokkal várta, hogy az Ősök véleményt nyilvánítsanak – vagy ha
azt nem, legalább a Vizsgát kezdjék már el. Cassy úgy érezte, minden egyes bent
töltött perccel fogy az ereje, és lassan képtelen lesz tartani a magabiztosság
és erő álarcát magán és mindenki előtt összeesik. Szerencséjére Florence akkor
megszólalt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igazán figyelemreméltón és bátran viselkedtél abban a
helyzetben, Cassandra. – A lány nem akarta kijavítani az Őst a nevét illetően,
főleg, hogy éppen a pártját fogta. – Nem sok Csillagifjúnak adatik meg, hogy
ilyen fiatalon próbára tehessék talpraesettségüket, kitartásukat és hűségüket.
A tudás magját már gyermekkorotokban elültetik a fejetekben, amit aztán ti folyamatosan
tápláltok és gondoskodtok róla. Ám kevesen tudják elérni, hogy a magból kikelt
növény életerős legyen. Az elméleti tudás gyakorlatban történő sikeres
használata már majdnem olyan ritka képesség, mint maga a mágia. Szerencsés
csillagzat alatt születtél, amiért te rendelkezel ezzel a varázslatos képességgel
Cassandra Gale.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bár a hasonlatot kissé zavarosnak találta, Cassy azt azért
kiszűrte, hogy Florence, az egyik Ős, népük védelmezője és vezetője éppen
megdicséri őt. A megható szavak után Cassy nem is igazán tudott mást mondani,
csak egy remegő hangon kinyögött köszönömöt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Testvérem ékes szólobban a kelleténél, de mindenképpen
igazat szólt – mondta Aiden, miközben elrugaszkodott a könyvespolctól, és pár
lépéssel közelebb állt Cassyhez. – Nekünk azaz egyik örök feladatunk, hogy a
hozzád hasonló, sok lehetőséget magában rejtő Csillagifjú tehetségeket
felismerjük, és a megérdemelt tisztelettel bánjunk vele. Ha Florence hasonlatát
akarnám folytatni – bár fogalmam sincs, miért megint a virágokkal jössz drága
testvérem -, akkor mi vagyunk a kertészek, te pedig a mag. A mi gondoskodó
munkák folytán egy életerős növény válhat belőled, aki büszkén áll majd a
legvadabb viharban is. – Aiden jól láthatóan teljesen el volt magától ájulva,
amiért sikerült így továbbfűznie Florence hasonlatát, bár az irónia testvére
szavai iránt erősen érzékelhető volt. Ennek ellenére, amit mondott, azt komoly
tekintettel és határozottan mondta Cassy szemébe nézve.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A Cassy fejében zakatoló kérdésre (<i>„Mi a fenét jelent mindez?”</i>) végül Belenus adta meg a választ,
miután Florence-el együtt felálltak a kanapéról.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Cassandra Gale, Anthony és Celestine Gale egyetlen
leánygyermeke! – Belenus mély, reszelős, dörgő hangján ettől a megszólítástól
felállt Cassy karján a szőr. – A Sagittarius Vizsgádat ezennel sikeresen
teljesítetted! A Sagittariusok vezetőjeként és oltalmazójaként, én, Belenus Ős
ezúttal neked jutalmazom a Harcos rangot. Életedet szenteld a fény
megőrzésének, a sötétség elpusztításának, az ártatlanok és a szükséget szenvedők
védelmének. Mutasd testeden az atyáinktól kapott Jeledet, hogy azt kiegészítve,
kijelöljük életed további útvonalát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassynek kellett egy kis idő, mire felfogta, mi történik. Az
Ősök vizsgafeladatként tekintettek az Ethannel vívott közelharcára. Mások
életének védelme járt akkor a fejében, semmi más – egy Harcos ösztönös
gondolata, érzése, motivációja. Bizonyította, hogy méltó erre a rangra, bár ő
maga nem tudott az elmúlt eseményekre ekként gondolni. Örömmel és büszkeséggel
töltötték el a hallott szavak, ám mindeközben mégis csalónak érezte magát. Mint
aki megkerült egy akadályt, levágta az utat egy titkos ösvényen, és most
hamarabb ért célba a többieknél.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A rossz szájízt elnyomva fordított hátat az Ősöknek és
emelte fel haját, hogy tarkóján jól láthatóvá váljon az összes Sagittarius
testén megmutatkozó Jel: egy csillag felé mutató nyíl.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az enyhe virágillat alapján úgy gondolta, hogy Florence
lépett a háta mögé. Aprónak tűnő kezét a bőre fölé helyezte. Nem érintette meg,
Cassy mégis libabőrös lett tőle. A bizsergő érzés egyre erősebbé vált, mígnem
egészen égető lett. Cassy összeszorította a száját, szabad kezét erősen ökölbe
szorította, és próbált a körmei által okozott fájdalomra koncentrálni a
Florence által okozottak helyett. Tudta, mi történik, és a fájdalom ködén át
tudatosult benne, hogy ez az a pillanat, amiről egész eddigi élete során
álmodozott: Harcossá vált.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A Jelet egy íjjal egészítették ki a nyíl mintája mögött.
Minden Harcos ezt a motívumot viselte magán, pont úgy, ahogy a Tanítók a hold
alakját, ami a csillag mellett bújt meg, vagy ahogy a Gyógyítók a csillag köré
vésett virág formáját. Most már a Harcosok közé tarozik. Most már fontos
szerepet tölthet be a társadalomban – azt a szerepet, amire mindig tudta, hogy
arra született.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az örömmámor és a szúró fájdalom ráereszkedő súlya miatt
kissé kábán lépett ki a könyvtárszobából. Cassynek fogalma sem volt róla,
mennyi ideig volt bent az Ősök társaságában, de időközben többen helyet
változtattak – ám még mindenki ott volt. Inaya a szőnyegen ülve játszott
lányával és annak hűséges ebével. Lionel az ablakpárkánynak dőlve mélyen
gondolatai közé merülve figyelte őket. Theo és Sasha a kanapén ültek, és a
heves kézmozdulatokból ítélve, éppen vitáztak valamin, vagy ugratták egymást.
Nate azonban úgy nézett ki, akár a könyvek között ülő márványszobrok, akiknek
átható tekintete elől Cassy éppen megmenekült. Ugyanúgy az étkező felé vezető
boltíves átjárónak dőlt, és a padlót fixírozta.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Amikor Cassy kilépett a szobából, egy emberként fordult felé
mindenki – kivéve azt az egyetlen személyt, akinek a figyelmére a lány a legjobban
vágyott. Mielőtt bármit is mondhatott volna, Patrick a háta mögül a szobába
invitálta a remegő térdű Theot. Cassynek még lehetősége volt egy bátorító
kézszorításra, majd a fiú belépett a kedvenc helyiségébe és nagyot nyelve a
kihallgató bizottság elé állt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miután Patrick becsukta az ajtót és a négy fal közé zárt
minden elhangzó szót és bennrekedt feszültséget, Cassy lassan a kanapéhoz
sétált és elfoglalta Theo korábbi helyét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Na, mi lesz? Mesélsz magadtól, vagy úgy kell tennem,
mintha érdekelne és kérdezgetnem kell? – Sasha szokásos stílusával sem tudta
elrejteni az őszinte izgatottságát. Inaya megjegyezte, hogy lehetne kedvesebb,
majd gyorsan túllépve ezen a megoldhatatlan problémán Cassy felé fordulva faggatni
kezdte a lányt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy ügyelt rá, hogy miközben elmesélte élete első
találkozóját az Ősökkel, kizárólag Sasha, Inaya, és párszor Lionel szemébe
nézzen – még véletlenül sem arra a szoborra a szoba másik végében. Nem tudta,
miért, de úgy érezte, ha találkozik a tekintetük Nate-el, akkor az egész ház felrobban
körülöttük. Cassy egy másodperc erejéig ezt egész elfogadható árnak vélte, ám
végül figyelmét próbálta a történetére fordítani, amit a többiek már
türelmetlenül vártak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Harcos lettem – fejezte be néhány perccel később a
mondandóját ezzel a határozott kijelentéssel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Inaya tapsolt örömében, amit Penelopé ujjongása követett.
Cassy érezte, hogy Sasha erősen vállon veregeti, de ezúttal Lionel tekintetét
kereste. Felállt a kanapéról és a Harcos Mester elé ment, aki egy
lélegzetvételnyi ideig csak szótlanul figyelte a lányt. Cassy érezte, hogy
Mestere a lelke legmélyébe lát, ám ezt nem zavarónak gondolta, sokkal inkább
megnyugtatónak. Lionel volt az a személy, akire gondolkodás nélkül rábízta
volna a saját, de bármelyik szerettének életét is, így Cassy úgy vélte, ha
valaki tudja minden titkát, ismeri lelkének legsötétebb zugait, akkor az legyen
ez a férfi, akitől még oly sokat remélt tanulni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lionel lassan felemelte súlyos karjait, majd nagy tenyereit
Cassy vállaira helyezte. A lány épp azon tűnődött, hogy vajon egy kibuggyanni
készülő könnycsepp gyülekezik e Lionel hirtelen csillogóvá vált tekintetében,
amikor a férfi szorosan magához ölelte. Soha nem derült ki, hogy azok a cseppek
végig gurultak-e az erős arcéleken, de Cassy tudta, hogy ezt a pillanatot nem
feledi soha. Nem csak Mestere ölelte abban a percben, akire felnézett, és aki
követendő példaképet állított elé, hanem a barátja, a családtagja is, akit
eredménye büszkeséggel töltött el. Nem kellettek további szavak; Lionel ezen
gesztusa többet árult el, mint amit szavakkal kifejezhetett volna.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hangulat percről percre visszaállt várakozó álláspontba.
Miután Cassy végtelen hálával és örömmel szívében elfogadta a gratulációkat, a
kis csapat tagjainak gondolatai a könyvtárszobában jelenleg raboskodó társuk,
Theo felé vándoroltak. Cassy nem számolta az eltelt perceket. Ugyanúgy
figyelmen kívül hagyta az idő lassú múlását, mint Nate mozdulatlan alakját. Így
tehát nem tudta volna megmondani, mennyi ideig izgultak Theoért, de amikor a
fiú végül kilépett a szoba ajtaján, szemeiből patakoztak a könnyek és jobban
remegett, mint amikor bement. Inaya már épp megindult felé, hogy anyai
ösztöneitől vezérelve két karjába zárja a síró gyermeket, amikor Theo
váratlanul hangos nevetésben tört ki és egy két ügyetlen forgást is bemutatott,
ami vélhetőleg az örömtánca volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ó te átkozott… - szitkozódott Sasha, ami egyértelművé tette,
hogy Theo rá is ráhozta a frászt az imént. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A fiú örömkönnyektől nedves arccal és esetlen ugrándozások
közepette a nappaliba ment, ahol egyszerre akart átölelni mindenkit, amiből egy
kissé groteszk látványt nyújtó, de mindenképp vidám csoportos ölelés lett a
vége. Bár Cassynek fogalma sem volt, minek is örülnek ennyire, de úgy érezte,
ez most teljesen mellékes. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Khm – köszörülte meg a torkát Patrick.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A társaság olyan meglepetten nézett a Vezetőre, mintha el is
feledkeztek volna jelenlétéről, ám az iménti hangot hallva eszükbe jutott, hogy
még koránt sincs vége ennek az estének. Cassy minden korábbi gondolatát
félresöpörve akkor egyenesen Nate-re szegezte a tekintetét, és a fiú
kivételesen viszonozta a pillantást. Nem léptek egymáshoz közelebb, mégis úgy
érezték, hirtelen elfogyott köztük a távolság. Egymásba kapaszkodtak, amíg csak
lehetett, de Nate nem kerülhette el a könyvtárszobába való belépést, és akkor
kénytelenek voltak megszakítani a kettejük közt újra kialakuló törékeny
kapcsolatot. Cassy úgy érezte, nem csak a tekintetük szakad el egymástól, de a
szívéből is kiszakadt egy jókora darab, amikor Patrick immáron harmadszor
csukta be a szoba ajtaját. Eddig két személy ment be, és mindkettő életútja
éles kanyart vett, miután kiléptek onnan. Vajon Nate-et milyen irányba vezeti
majd az Ősök által kijelölt út? És amit Cassyt ebben a pillanatban önző módon
jobban érdekelte: vajon azaz út keresztezi-e még valaha a sajátját?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy remélte, hogy Theo beszámolója a bent zajlott
eseményekről megfelelő figyelemelterelőként szolgál majd, de ezúttal nem így
történt. Hallotta fogadott testvére izgatott szavait, de úgy, mintha egy vízzel
teli medence alján ülne, és onnan hallgatná a parton ülők társalgását.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Theo elmesélte, hogy ahogy Cassyt, őt is megkérték, hogy
számoljon be az Ethannel történtek minden egyes pillanatáról – már amire
emlékszik persze. Elmondta, hogy őt inkább arról faggatták az Ősök, hogy hogyan
ismerte fel, hogy Ethan Árnylény. Theo ekkor részletesen belemerült a korábbi
kutatásainak ecsetelésébe is, amit az Ősök biztos nagy érdeklődéssel
hallgattak, ám Sasha kevésbé volt érdekelt ebben a témában, így sürgetni kezdte
Theot, hogy legyen kedves a lényegre térni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ekkor kijelentették, hogy a Vizsgát sikeresen
teljesítettem! – mondta Theo, az adrenalintól felpörgött állapota miatt kissé
hangosabban a megszokottnál. – Azt mondták, az Árnylényekkel kapcsolatban
komoly kutatások folynak a Menedékben, amit persze én tudok is. Viszont ilyen
figyelemreméltó eredményt önerőből még senki nem ért el, így megkaptam a
Tanítók Jelét! – Bár nem kérte senki, Theo úgy érezhette, bizonyítékot is kell
adnia szavaira, így felpattant a kanapéról és gombolni kezdte a nadrágját, hogy
a bal csípőcsontja feletti Jelet megmutassa. Szerencsére Lionel határozott
fenyegetését hallva Theo végül beérte azzal, hogy szóban tájékoztasson
mindenkit arról, hogy milyen jól néz ki a Hold mintája a csillag mellett. –
Viszont kaptam egy ajándékot, ami még ennél is értékesebb a számomra – hangja
hirtelen komorult el. Továbbra sem tudta letagadni az örömét és izgatottságát,
ám ezúttal egy adagnyi szomorúság is belekeveredett a szavaiba. – Az Ősök
lehetőséget biztosítottak, hogy a Menedékben részt vegyek a kutatásaikban. Rengeteget
tanulhatok az ottani Mesterektől, és az ottani Kódex gyűjtemény a legkiválóbb
mindközül! Így tehát nem dönthettem másként: az Ősökkel tartok a Menedékbe,
hogy aztán a lehető legtöbb és legértékesebb tudással térjek vissza hozzátok.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A nappaliban hirtelen fagyott meg a levegő. A korábbi vidám légkör
egy pillanat alatt jéggé dermedt, és mozdulatlanságra kényszerített mindenkit.
Aztán Sasha erősen belebokszolt Theo karjába, mire a fiú fájdalmasan
feljajdult. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Te áruló! – támadta Sasha dühös tekintettel. – Nem
hagyhatsz itt minket te is! Nem mehetsz, nem engedem!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A lány kétségbeesett támadásai Theo iránt egyre erőtlenebbé
váltak, végül a fiú ölelő karjaiba dőlt. Nem sírt, hiszen Sasha előbb döfne
kést saját szívébe, minthogy ennyi ember előtt gyenge érzéseket mutasson ki, de
olyan erővel szorította Theot, hogy a fiú bordái majdnem megrepedtek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem megyek el örökre – szögezte le határozottan Theo. –
Igaz, nem tudhatom előre, hogy mennyi időbe telik majd az ottani kutatásom
elvégzése. Nem hazudok nektek, valószínűleg éveket fog igénybe venni. Ám
kerüljön bármennyi időbe, visszatérek hozzátok. A családom vagytok. A
legfontosabb személyek az életemben – nézett komolyan egyesével mindenki
szemébe. – Nem tudnálak örökre elhagyni benneteket, és nem is foglak. Nekem sem
lesz könnyű nélkületek élnem, de ezt a lehetőséget… egyszerűen nem hagyhatom
ki.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kimondatlanul, de szinte kétségbeesetten kérte mindenkitől a
megértést, és végül meg is kapta. Családtagjai tudták, hogy Theo élete akkor
teljesedhet be igazán, ha elfogadja ezt a kivételes ajándékot. Ha úgy tudják
ebben támogatni a legjobban, hogy elfogadják a szomorú tényt, hogy ehhez néhány
évig hiányolniuk kell, ám legyen. Ennyi áldozatot meg kell hozniuk érte, hiszen
erről szól a szeretet: támogatást nyújtunk szerettünk kérésére, még akkor is,
ha az nekünk fájdalommal jár.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miután a kezdeti szomorúságot és keserűséget mindenki
lenyelte, és ismét együtt tudtak örülni Theo sikerének, a hangulat már jóval
könnyedebbé vált. Penelopé egyre laposabbakat pislogott és nagyobbakat ásított,
de határozottan elutasította, amikor édesanyja az ágyába akarta vinni. Makacsul
ragaszkodott hozzá, hogy megvárja, amíg Nate kijön a szobából, ám ahogy teltek
a hosszú percek, a fáradság erőt vett rajta, és végül a szőnyegen
összegömbölyödve, hűséges kutyája mellett álomra hajtotta a fejét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A beszélgetések innentől kezdve szép lassan elhalkultak.
Mindenkin észrevehető volt már, hogy milyen hosszú napokon vannak túl, de
senkinek nem állt szándékban otthagyni a nappalit. Lionel egy fotelben foglalta
el új helyét, ölébe vonva feleségét, aki vállára hajtva fejét azt motyogta,
csak egy percre hunyja le a szemét. Sasha nem mozdult Theo mellől. Szorosan
mellé telepedett a kanapén, és Theo jövőről szőtt terveit hallgatva próbálta
magát meggyőzni arról, hogy a fogadott testvére nélkül eltöltött idő hamar
elrepül majd. Cassy a kanapé másik végében ült és látszólag a két másik fiatal
halk duruzsolását hallgatta, ám a szavak valójában süket fülekre találtak.
Cassy is a jövőt próbálta lefesteni maga előtt. Erős akarattal megpróbálta
minden képről kiradírozni Nate alakját, ám ő mintha lemoshatatlan tintával
rajzolta volna be magát Cassy életébe – kitörölhetetlenül ott maradt minden
jövőképen.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy tudta, hogy saját szívének fájdalmát nyújtja el, ha
nem fogadja el a tényt, hogy kettejük számára nem létezhet közös jövő. Ám
bármennyire is akarta az esze ezt tényként kezelni, és eszerint találni új
álmokat, azok megalkotásában legnagyobb szerepe a szívnek van. Márpedig Cassy
szíve még nem fogadta el. Cassy szíve még nem engedte el őt. A börtönében
verdeső, életről daloló kis szerv még nem engedte el a nem is olyan régi
álmokat és vágyakat. Cassy úgy érezte, lassan beleőrül az esze és a szíve által
sugdosott, ellentétes szavakba. Ám amikor már úgy tűnt, lassan a hajnali
napfény is itt köszönt rájuk, a könyvtárszoba ajtaja halkan kinyílt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A lány fordult oda először, a többieknek kellett egy kis
idő, amíg felfogták, hogy nem félálomba merült érzékszerveik csapják be őket,
hanem a valóságot látják. Nate lépett ki először az ajtón, pontosan ugyanolyan
érzelemmentes arckifejezéssel, mint amivel bement. Mögötte kilépett Patrick,
majd követte őt az összes Ős is.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Türelmesen megvárták, amíg a váróbizottság tagjai
összeszedik magukat és feltápászkodnak rögtönzött alvóhelyükről. Egyedül
Penelopé szunyókált továbbra is irigylésre méltó nyugalommal.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Az utolsó meghallgatás is megtörtént – jelentette be
dallamos hangján Florence, ügyelve rá, hogy jól hallhatóan, de mégis halkan
beszéljen. – Látogatásunk ezzel véget ért. Cassandra Gale, Theobald Attkins,
kérlek, álljatok elénk.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A megszólított fiatalok odaálltak Nate mellé egy sorba. A
többiek jobb oldalukon, a nappali közepén ácsorogtak, míg az Ősök és Patrick
velük szemben álltak. Cassy találkozott büszke, de feszült tekintetekkel is.
Senki nem tudta még, milyen sors vár a Bukottra.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Bejelentem – vette át a szót Belenus -, hogy a Vizsgák
sikeresen lezárultak, az értük kapott Jeleket pedig az érintett ifjak sikeresen
megkapták.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Cassandra és Theobalt! – szólt most Aiden tőle eddig
szokatlan ünnepélyességgel. – Ezen pillanattól fogva nem vagytok többé
Csillagifjak. Ettől a perctől kezdve Cassandra Gale a Sagittariusok Harcosa,
Theobald Attkins a Sagittariusok Tanítója. Erőtökkel, tudásotokkal,
bátorságotokkal és hűségetekkel biztosítsátok a Sagittariusok és a Kívülállók
biztonságát, fennmaradását és békéjét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aiden mondandója végén közelebb lépett Cassyhez, megcsókolt
mutatóujja hegyét, majd azt egy pillanatra a lány homlokára helyezte. Ugyanezt
a műveletet megcsinálta Theoval is, majd a többi Ős következett. Cassy úgy
érezte, minden érintés egy áldás, egy bíztatás, egy biztos jel, ami megerősíti
hitét a hovatartozásában. A megható, szertartásos jelenetet követően az Ősök
visszaálltak előző helyükre, és egy emberként Nate-re emelték a tekintetüket.
Cassy gyomra azonnal összezsugorodott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nathaniel Brent! – kezdte ismét Florence. – A meghallgatásodat
követően tanúbizonyságot nyertünk afelől, hogy képességeid valóban kivételesek
a Sagittarius társadalmon belül is. Ami ennyire egyedi, az egyszerre csodálatos
és veszélyes.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Saját és a körülötted élők biztonságát szem előtt tartva
tehát úgy határoztunk, hogy a Kheiróntól kapott áldásoddal meg kell tanulnod
megfelelően bánni. – Belenus továbbra is gyönyörűen artikulálva mondott ki
minden egyes szót, ám ezúttal savanyú arckifejezését Cassy abszolút megértette.
Az ő arcán is hasonló kifejezés jelenhetett meg, mert Aiden egy alig
észrevehető pillanatra érdeklődve kapta felé tekintetét. Végül azonban ismét
Nate-re figyelt, majd átvette testvérétől a szót.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Így tehát, Nathaniel Brent velünk tart a Menedékbe, ahol
megfelelő oktatásban lesz része. A Bukottal, Adammel karöltve segítjük majd őt,
hogy a lehető legjobban megismerje saját képességeinek határait.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>„Tehát elmegy.”</i> –
vonta le magában a következtetést Cassy. Persze, ez nem érhette meglepetésként,
mégis úgy érezte, mintha abban a percben valaki rávágott volna a mellkasára egy
hatalmas pöröllyel. A további szavakat ki sem tudta venni, bár elég valószínű,
hogy az Ősök és Patrick a búcsúzkodásra terelték a szót.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A három fiatal továbbra sem mozdult a sorból, ám Sasha végül
kihúzta Cassy és Nate közül Theot, hogy erősen magához szorítsa és megígértesse
vele, hogy vigyázni fog magára.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy csak bámult előre, nézte az előtte kibontakozó
könnyes, ám furcsamód mégis örömteli búcsúzkodást. Tudta, hogy itt a lehetőség,
hogy elmondjon Nate-nek mindent, amiről eddig csak hallgatott. Tudta, hogy ha
most nem teszi meg, többé nem lesz rá alkalma. Az a mérhetetlenül nagy teher a
szívén mégis képtelenné tette a mozgásra. Minden erejét és képességét igénybe
kellett vennie pusztán azért, hogy fejét Nate felé fordítsa. Nate szintén
mozdulatlan volt, de ő is a lányt figyelte.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem tudták, hogy valóban hihetnek e a másik szeméből sugárzó
szavaknak, vagy csupán saját érzelmeiktől elvakultan olyat képzelnek bele
egyetlen pillantásba, ami valójában ott sincs. Akkor nem volt egyikük sem
Bukott vagy Harcos, csupán két bizonytalan fiatal, akik rettegnek
lemezteleníteni a lelküket a másik előtt, mert a viszonzatlan szerelem
félelmetes bárdként lebeg a fejük felett, amely azonnal és kegyetlenül lecsap a
csupasz szívükre és darabokra szaggatja azt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nathaniel, Theobald – szólította meg a két fiút Florence. –
Indulnunk kell.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy fel sem fogta, hogy milyen hirtelen történnek a
dolgok. Még csak holmit sem kellett becsomagolniuk maguknak. Még a hajnal első
fénysugarát sem várják meg, hogy az csábítsa őket indulásra. Az Ősök amilyen
nagy türelemmel rendelkeztek a kommunikáció során, olyan nagy türelmetlenséggel
fogtak bele egy következő útba.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nate mintha szóra nyitotta volna a száját, de ajkai végül
összezárultak és néma maradt. Cassy sem tudott már olyat mondani, ami segített
volna jelenlegi helyzetükön, olyat pedig nem akart, ami megnehezíti azt.
Egyetlen dolgot tehetett hát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A farmernadrágjának hátsó zsebébe nyúlt, ahol egész este
őrizte a Nate-nek szánt ajándékát. Tudták mind a ketten, hogy ehhez a végszóhoz
vezet a közös útjuk, ám Cassy mégsem akarta emlék nélkül elengedni Nate-et,
ezért készítetett a fiúnak egy medált. Elővette a zsebéből a kör alakú, alig
három centiméter átmérőjű ékszert, majd továbbra is szótlanul a fiú felé
nyújtotta, végül pedig a tenyerébe ejtette az ajándékot.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nate alaposan megfigyelte a kapott medált: egy ezüst sárkány
ölelt körbe egy kör alakúra csiszolt borostyánt. Tudta, hogy mit jelent. A fiú
csillagjegye az oroszlán volt, és Cassy emlékezett erre. Persze, hogy
emlékezett. Az ő kövét adta oda neki. Az oroszlánok kövét, ami a Sagittarius
hagyományok szerint mindörökre védeni fogja a lelkét a gonosz ellen. Ám Nate
tudta, hogy nem ez az egyetlen jelentése az ajándéknak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ökle védelmező börtönébe zárta az apró medált, majd napok
óta először, őszintén elmosolyodott, és ismét Cassyre emelte csokoládé
tekintetét, mielőtt megszólalt:</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Találkozunk még.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-38609318017945393852018-07-19T19:37:00.000+02:002018-07-19T19:37:18.032+02:00Sagittarius - 25. fejezetSziasztok csillagok!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-yNBlThWFD0I/WyqYTOZQ3pI/AAAAAAAAFhc/uNDi3BTyjv47lRXsRFKBuAxlGlKrgGveQCPcBGAYYCw/s1600/25.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="789" data-original-width="940" height="268" src="https://1.bp.blogspot.com/-yNBlThWFD0I/WyqYTOZQ3pI/AAAAAAAAFhc/uNDi3BTyjv47lRXsRFKBuAxlGlKrgGveQCPcBGAYYCw/s320/25.%2Bfejezet.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Visszatértem a nyaralásból rákvörösen, boldogan és abszolút motiváltan! Így tehát úgy döntöttem, nem késlekedem tovább, és ma elhozom nektek a Sagittarius 25. fejezetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lássuk a legutóbbi árulás miképpen hatott Pandora Központ lakóinak hangulatára.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasgatást és csillagos estét! ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<b>✩</b><br />
<b></b><br />
<a name='more'></a><h3 style="text-align: center;">
<b>25. fejezet</b></h3>
<div>
<b><br /></b></div>
<div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Rettenetesen fáj. Komolyan haver, nem tudom, te hogy
voltál képes alig fél nappal később felállni, aztán lemenni az edzőterembe és
kést hajigálni. – Theo teljesen ki volt akadva, és értetlenül nézte az ágya
mellett nevető Nate-et.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tudod, ez a lehullt csillag erő vagy mi.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy csendben figyelte, ahogy a fiúk olcsó humorral próbálják
oldani a házban tanyát verő feszültséget. Theo szobájának ajtajában állt. Az
elmúlt két napban más sem csinált, csak hálálkodott Zeusznak, Kheirónnak, az
univerzum összes létező istenének, amiért úgy döntöttek, egyelőre lemondanak
Theobald Attkins társaságáról, és hagyják, hogy továbbra is a Földön boldogítsa
az élőket. Az edzőteremben eltöltött, rémálmokat megszégyenítő perceket, amikor
azt hitte, fogadott testvérét végleg elveszítette, szívesen kitörölte volna az
életéből. Theo napról napra szélesebb mosolya ebben segítségére volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A fiú addigra már mindenkinek beszámolt arról, hogyan jött
rá Ethan kilétére. Miután a parkban összetűzésbe került egy Árnylénnyel,
Ethanre támaszkodva jutott vissza az autóhoz. Amikor a férfi segített beülni
neki a kocsi hátsó ülésére, meglátta a nyakán húzódó halvány, de Theo számára
még így is észrevehető sebet. Ezek után, amikor megtudta, hogy Terry a
támadóját a nyakán karmolta meg, már nem kellett sok idő, hogy a két puzzle
darabot összeillessze. Felismerését elfogadni azonban már jóval nehezebb és
időigényesebb feladat volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy családtag árulta el Pandora Központ lakóit – megint.
Olyasvalaki, akinek erejére támaszkodtak, védelmében megbíztak és barátságába
kapaszkodtak. Cassy úgy látta, mintha minden lakó alól hirtelen kihúzták volna
a széket, ők pedig értetlenül és bosszúsan huppantak volna a kemény padlóra. Még
Cassynek is keserű lett a szíve, ha Ethan árulására gondolt, ám amikor felrémlett
előtte a kép, ahogy az Árnylény Theo életére tört, a fájdalma máris haragba
csapott át.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Inaya szerint még néhány perc és a fiúból valóban távozik az
élet. Egyetlen szerencséje az volt, hogy amikor Penelopé elé ugrott, a
levegőben tett egy aprócska mozdulatot, amitől a tőr nem sokkal ugyan, de
elkerülte a szívét. Hát, ennyi. Egy kis, ösztönös, jól irányzott mozdulat – ez
jelentette most az életet. Theo, aki mindig, mindennek az okát behatóan tudni
akarta, ezt a témát nem firtatta. Sasha szerint azért, mert ez egy csoda, amit
azonban a tudományos agya képtelen volt elfogadni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pedig az volt. Hogyan is lehetett volna más? Cassy azt is
csodának érezte, hogy akkor, abban a percben nekidőlhet az ajtófélfának, és
nyugodtan hallgathatja Nate és Theo nevetséges párbeszédét, amit rajongó
tekintettel hallgat a kis Penelopé. Mindannyian élnek, biztonságban és együtt
vannak. Hát létezik ennél nagyobb csoda?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Terry gyakran mondogatta régebben, hogy minden csoda három
napig tart. Cassynek emlékeznie kellett volna erre, azonban már csak akkor
ugrott be neki, amikor az alagsori történések utáni harmadik nap végén Patrick
bejelentette, hogy a rendkívüli eseményekre való tekintettel az Ősök a
tervezettnél hamarabb tiszteletüket teszik a Központban. Ez jelentette a csoda
végét. Cassy és Nate egyből egymásra néztek a hír hallatán, és mindkettejük
tekintetéből ugyanazt lehetett kiolvasni: keserűséget.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Már holnap délután megérkeznek, úgyhogy kérlek, benneteket
segítsetek, hogy megfelelő fogadtatásban részesíthessük őket – mondta Patrick
fáradtan. Mióta kiderült, hogy Ethan áruló lett, örökké fáradtság pókhálózta be
szavait és mozdulatait. Mintha benne ragadt volna egy olyan világban, ahol
lassabban telik az idő.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sasha apja mellé lépett, megfogta kezét, gyengéden
megszorította és a szemébe nézve csak ennyit válaszolt mindenki nevében: -
Segítünk. Mondd, mit kell tennünk.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hát, igen, vannak csodák, amik túlmutatnak a három napon. A
tény, hogy ismét egy Árnylény élt közöttük hosszú évekig, sok mindenkiben mély
sebet hagyott, de Sashát egyben ráébresztette arra is, hogy édesapjának milyen
elképesztően nehéz lehetett, amikor a felesége árulását kellett elszenvednie. A
viszonyukban akkor történt valami változás. A sok évvel ezelőtt keletkezett seb nem
tátongott többé nyíltan, csak halvány hegként maradt nyoma. Lám, mégiscsak
kisülhet valami jó, egy szörnyű helyzetből.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aznap este Cassy szobájában kereste azt a megnyugtató
magányt, amit korábban ott talált, ám ezúttal úgy tűnt, végleg elveszett. Amíg
Theo azon aggódott, hogy így vajon a Vizsgájukat is előbb kell-e letenni,
Cassynek egész más járt az eszében: így vajon még hamarabb kell búcsút vennie
Nate-től? Álmatlanul forgolódott az ágyában, kereste a helyét, de nem találta.
Úgy döntött, hogy kimegy az udvarra friss levegőt szívni, de amint kinyitotta
szobájának ajtaját, ott találta előtte Nate-et.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Be szerettél volna kopogni, vagy csak álldogálsz ott? –
kérdezte szelíd félmosollyal.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Épp erre kerestem én is a választ – felelte Nate. Zavarban
volt, amit Cassy rendkívül édesnek gondolt volna, ha nem érezte volna ugyanezt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A kertbe indultam. Velem tartasz?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nate beleegyező bólintása után elindultak a ház mögött burjánzó
kertbe. Lefelé menet elhaladtak a Hunter család szobája mellett, ahonnan
Penelopé édesen csilingelő kacaja törte meg a fiatalok közt húzódó kínos
csendet. Inaya és Lionel szinte el sem akarták engedi egyetlen gyermeküket a
történtek után. Ezt látva már Cassy is megértette, szülei miért szerettek volna
azonnal a városba utazni, és személyesen is megbizonyosodni a felől, amit
legalább százszor elmondott nekik a telefonba, vagyis, hogy sértetlen és jól
van. Ám a lány úgy gondolta anyja karjai közt elfogyna minden ereje,
szabadságért kiáltozva előtörnének legsötétebb érzései, és vigasztalhatatlan
zokogásba kezdene. Apja hangjából még a mobilon keresztül is tisztán kivehető
volt a düh, amit aziránt érzett, aki ki akarta oltani lánya életét. Cassy
szerint már így is éppen elég negatív érzés lengte be a Központ levegőjét;
ennél többet valószínűleg nem bírnának a falak és összerogynának. Így hát
hosszas győzködés után végül sikerült elérnie, hogy édesanyja és édesapja ott maradjanak
ahová igazán tartoztak: az otthonukban, a farmon.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A Nap már lement, de a város fényei miatt nem olyan nehéz és
vészjósló sötétség uralkodott kint a kertben, mint amihez Cassy a farmon
hozzászokott, így Sagittarius képességei nélkül is könnyen megtalálta volna a
céljához vezető kis ösvényt. Az udvar hátuljában terebélyesedő cseresznyefa
alatt volt egy szépen megmunkált pad, amibe aprólékos, nonfiguratív,
kacskaringós mintát faragtak; a fiatalok ott telepedtek le. Sokáig csak ültek
egymás mellett, némán, keresve a szavakat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Már egy ideje szeretném megkérdezni tőled – törte meg
végül a csendet Cassy -, miből tudtad, hogy baj van, és az edzőterembe kell
jönnöd? Néhány perccel korábban még békésen aludtál az orvosi szobában.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Biztos vagy benne, hogy aludtam? – kérdezte Nate azzal a
csibészes mosollyal az arcán, amitől Cassy térde majdnem megremegett. A lánynak
eszébe jutott, hogy hosszú pillanatok teltek el akkor azzal, hogy Nate haját
cirógatta. Abban a pillanatban másodszorra bizonyosodott be, hogy bizony egy
Sagittarius is képes elpirulni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Te csaló! – bokszolta vállon Cassy a nevető Bukott fiút,
aki megjátszottnak tűnő, fájdalmas nyögéssel reagált az ütésre.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Bolond lettem volna félbeszakítani téged.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Volt valami Nate hangjában, amitől Cassy úgy érezte, a
levegő hirtelen sokkal melegebb lett körülöttük. Tekintetük találkozott abban az
esti sötétség hozta békés pillanatban, és Cassy már-már bosszankodva
állapította meg, hogy Nate-nek az is hallatlanul jól áll, amikor írisze annyira
elsötétedik, hogy közel feketének tűnik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A csend, ami közéjük telepedett terhes volt a tengernyi
kimondatlan szótól. Nehéz lett levegőt venni, meggondolandóvá vált akár csak
egy milliméternyi mozdulat is. Nate nem szólt, csak némán fürkészte a
Sagittarius lányt, aki igazán hálás lett volna, ha a fiú mondd végre valamit,
mert neki nem jöttek szájára a szavak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azt jól ismerte, szíve mit súg: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Ne engedd, ne menj, maradj velem!”</i> Azonban azzal is tisztában
volt, hogy Nate, képességei miatt az Ősök mellett van a legnagyobb
biztonságban. Ezt tudván önző dolog volt azt kívánnia, hogy együtt maradjanak?
Cassy annak érezte.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-spacerun: yes;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mindenkinek az
életében eljön az a pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy ideje felnőni. Cassynek az
jelentette ezt a pillanatot, amikor rádöbbent, hogy talán életében először nem
a rajta eluralkodó érzések szerint cselekszik, hanem racionális, logikus
döntést hoz: végül nem a szíve által duruzsolt szavakat mondta ki hangosan.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Az Ősöknél jobb tanítóid nem is lehetnének. Theot biztosan
eszi a fene emiatt. Olyan sokat fognak fejlődni a képességeid, hogy most még
elképzelni sem tudod, mire leszel képes. Talán még én magam sem tudom
elképzelni. Mindeközben pedig a népedet szolgálod! Nincs ennél nemesebb
feladat, Nate! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hagyd abba…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Komolyan, ezért akartam én is egész életemben Harcossá
válni! A Sagittariusokat és a Kívülállókat védeni, az árnyakat elűzni…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Fejezd be, Cassy.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És a Menedék! Bár még nem volt szerencsém ott járni, de Inaya
ódákat zeng róla! Egy gyönyörű helyen élhetsz majd…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Cassy, elég! – Nate indulatosan felcsattant, és ezzel
sikerült véget vetnie a szóáradatnak. – Másról sem beszél mindenki, csak az
előnyökről, amiket a Menedékben, az Ősök oldalán élvezhetek majd. Hagyjuk ezt!
Az apró betűs részről, a hátrányokról mikor esik szó?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy zavarban volt. Érezte, hogy friss elhatározásának,
miszerint ésszerűen és felnőtthöz méltóan fog döntést hozni, komoly próbát kell
kiállnia.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Biztos nem lesz könnyű az elején. A benned rejlő erő
kordában tartása és irányítása nehéz feladat… - Nate nevetését hallva Cassy
elharapta a mondat végét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Komolyan azt hiszed, hogy ez jelenti majd az egyetlen
nehézséget? – Cassy nem hitte. Cassy tudta, hogy ahogyan az övé, úgy Nate szíve
is meg fog szakadni. Ám azt is tudta, hogy a Menedék körüli hegyek biztonságos
ölelésében, az Ősök útmutatásával, és az ott élő Mesterek és Csillagifjak
segítségével Nate sebei hamar begyógyulnak majd. A sajátjai? Hát, azzal ráér
foglalkozni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mit számítanak az apró betűk, Nate? Akár ott vannak, akár
nem, ez jelenleg nem egy eldöntendő kérdés. Menned kell, és kész! Miért
ragaszkodsz ahhoz, hogy a hátrányokról beszéljünk?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-spacerun: yes;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy kettőnkről beszéljünk?”</i> – Cassy
kimondatlan kérdése ott lebegett közöttük, akár a lassan leereszkedő köd. Cassy
azt szerette volna, ha Nate kimondja, amit hallania kell ahhoz, hogy racionális
döntéseit elfelejtse és őrültséget tegyenek. Viszont azt ő maga sem tudta volna
meghatározni, hogy pontosan mik is ezek a szavak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem tudom, miért, Cassy – felelte fájdalmas lemondással a
hangjában. - Az apró betű mindig apró marad.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nate felállt, és a sötét kerten át visszasétált a Központba,
hogy eltöltse ott utolsó éjszakáját.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy nem tudott megmozdulni a padról. Szíve Nate-el ment,
hátrahagyott teste pedig képtelen volt a cselekvésre nélküle.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pandora Központ lakói szorgalmas kis manóként takarítottak,
rendezkedtek, szervezkedtek egy fél napon át, hogy az Ősök a lehető legjobb
környezetbe és minden probléma nélkül érkezzenek meg. Egyedül Theo kapott
felmentést a feladatok alól – Inaya még csak annyit engedett neki, hogy a házban
óvatosan sétálgasson. Mikor eljött az óra és Patrick Lionel társaságában
elindult a reptérre az Ősökért, mindenki más a ház különböző részeiben próbálta
rendkívül elfoglaltnak tettetni magát. Valójában azonban csak fel-alá
mászkáltak, és izgatottnak várakoztak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mondd csak Theo – szólította meg a nappali kanapéján
feszülten ücsörgő, talpig öltönybe bújt fiút Cassy -, te már találkoztál velük,
nem igaz?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Sasha Vizsgájának idején – bólintott. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Na, és milyenek? Én eddig csak olvastam róluk.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem sokat találkoztam velük, mert akkor csak Sasha
érdekelte őket, de egyébként teljesen… átlagosak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Átlagosak?</i> A
halhatatlansággal megjutalmazott Ősöket, akik népünk iránymutatói és védelmezői
úgy jellemzed, hogy átlagosak? És én még azt hittem bő a szókincsed.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mondj, amit akarsz, majd te is meglátod – mondta Theo
sértődötten és ezzel berekesztettnek tekintette a beszélgetést.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassynek komolyan nehezére esett elképzelnie, hogy legfőbb
vezetőiket ez jellemzi a leginkább. Mivel eddig csak a Kódexekben olvasott
róluk, számára már-már mitikus lények lettek. Földig érő, hófehér haj, hosszú
és vékony varázsbot, esetleg süveg. Minden Terryvel látott mesében ezek
kötelező kellékeik voltak a varázslóknak, hát ez ihlette meg a képzeletét.
Cassynek már az teljesen megdöbbentő volt, hogy az Ősök repülővel érkeznek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Rövid idővel ezután tisztán kivehető volt a vaskapu
nyikorgása, majd a ropogó kavicsok a kocsikerekek alatt. Mindenki a nappaliba vonult,
hogy ott legyenek fogadóbizottságai az Ősöknek. Néhány ajtócsukás, Lionel mély,
búgó hangja, ahogy azt mondja: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Erre
tessék!”</i>.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán, beléptek a bejárati ajtón. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="text-align: start;">✩</b></div>
<b></b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-18897211332560239862018-07-08T19:24:00.000+02:002018-07-08T19:24:16.760+02:00HÍREKSziasztok csillagok!<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Szerettelek volna tájékoztatni benneteket, hogy a következő héten nyaralás miatt nem lesz új bejegyzés az oldalon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megértéseteket és türelmeteket nagyon szépen köszönöm! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sok szép csillagos estét mindenkinek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://i.pinimg.com/564x/1c/ed/95/1ced95a1fcdafca7dee6a48f2c5437ff.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="423" data-original-width="564" height="300" src="https://i.pinimg.com/564x/1c/ed/95/1ced95a1fcdafca7dee6a48f2c5437ff.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-33259502749217471762018-06-28T18:23:00.001+02:002018-06-28T18:23:10.241+02:00Sagittarius - 24. fejezet<div style="text-align: justify;">
Sziasztok csillagok!<br />
<br />
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-IZ7B6ivsP2Y/WyqYS83myJI/AAAAAAAAFhc/FvvMk0F0zfEzZZEobyzYlD8q7OUQHmrtgCPcBGAYYCw/s1600/24.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1102" data-original-width="735" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-IZ7B6ivsP2Y/WyqYS83myJI/AAAAAAAAFhc/FvvMk0F0zfEzZZEobyzYlD8q7OUQHmrtgCPcBGAYYCw/s400/24.%2Bfejezet.jpg" width="266" /></a>Tudom, hogy korábban két hetente csütörtökön érkeztek a Sagittarius fejezetek, azonban az utóbbi időben alaposan megvárattalak benneteket, ezért úgy gondoltam, ti is örülni fogtok, ha egy hétre redukálódik az idő két fejezet között. Nos, szerintetek ez jó ötlet? :P<br />
<br />
Az előző fejezetben meglehetősen nagy hullámok csaptak össze Cassy feje felett. Derítsétek ki, hogy a Sagittarius lány vajon belefullad-e az események háborgó tengerébe, vagy sikerül a felszínre kapaszkodnia és levegőért kapkodhat! Esetleg egyik sem?<br />
<br />
Kíváncsian és izgatottan várom a véleményeteket a 24. fejezetről, szóval ne kíméljetek! ;)<br />
<br />
Jó olvasgatást, és tudjátok: csillagos estét!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b><br />
<b></b><br />
<a name='more'></a><b><br /></b></div>
<h3 style="text-align: center;">
24. fejezet</h3>
<div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<div class="MsoNormal">
- Ethan, ne… - suttogta.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez feldühítene, igaz? – kérdezte a férfi vigyorogva, a
remény szikrájával a szemében.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlek… - Cassy hangja megremegett. – Penelopé, menj
vissza apukád irodájába! – kiáltott oda a kislánynak, de akárcsak Cassy, Penelopé
is híresen makacs természetű volt. A kislány azonban nem érthette, mekkora
veszélyben van. Hogyan is érthette volna? Hiszen nem volt ott más, csak Cassy,
és apja társa, akit születése óta ismert.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mikor meglátta a lányt, Cassy úgy érezte, a megfulladás
felüdülés lenne ahhoz képest, amit akkor érezne, ha vele történne valami.
Átkozta magát, mert biztos volt benne, hogy amikor lejött az edzőterembe,
nyitva felejtette az ajtót. A bújócskázó kislány, aki előszeretettel lógott be
apja irodájába, hogy a csillogó fegyvereket nézegesse, kihasználta a
felkínálkozó lehetőséget. Persze, hogy így tett. Cassy sem cselekedett volna
másként az ő korában. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Penelopé, kis hercegnő – szólt Ethan behízelgőn, így
elaltatva a kislány gyanakvását és maradásra kényszerítve őt. – Gyere ide egy
percre, kérlek!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ethan, nem teheted ezt!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A férfi nevetve válaszolt: - Csak figyelj!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Fuss, Penelopé! – kiáltotta el magát Cassy, ám ebben a
pillanatban valami váratlanul olyan erősen lökte meg oldalról, hogy elesett. A
földről felpillantva vette észre, hogy Ethan meglendítette a bokszzsákot, ami
keményen beleütközött Cassy bordáiba.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egyetlen öröme volt a lánynak: a látottaktól Penelopé
rájött, hogy kire érdemes hallgatnia és a lépcső felé fordult. Cassy teljes
nyugalommal áldozta volna fel magát azért, hogy a kislány feljuthasson a
biztonságos emeletre, de szerencsére nem kellett ezt tennie. Az edzőterem
bejáratánál ugyanis megjelent Theo.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy újjal sem nyúlhatsz hozzájuk, Árnylény!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ha nem lettek volna életveszélyesek a körülmények, Cassy
nagyon megindítónak találta volna Theo hősies belépőjét, de abban a pillanatban
csak arra tudott koncentrálni, ahogy Ethan elneveti magát, majd szemmel alig
követhető mozdulattal előránt egy tőrt, ami a derekánál, a nadrágja övébe tűzve
rejtőzött addig.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem megy senki sehová – mondta félelmet keltő nyugalommal
a hangjában, majd Penelopé felé hajította a fegyvert.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne! – Cassyből és Theoból egyszerre tört ki az éles sikoly,
de amíg Cassy távolról nézte a repülő tőrt, addig Theo ösztönösen cselekedett
és a kislány elé ugrott.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A legszörnyűbb pillanatok attól is olyan rémesek, hogy
képesek vagyunk lassított felvételként érzékelni azokat, és így, még tovább
nyúlnak az elkerülhetetlen, borzasztó események. Látjuk, halljuk a történések
minden apró momentumát. Hirtelen jósokká válunk, és kirajzolódik előttünk a pár
másodperccel későbbi kép, ám tehetetlen szemlélők vagyunk csupán. Nézőtéren ülő
közönség, akiknek a színpad történéseibe semmilyen beleszólásuk nincsen. Csak
egy büdös edzőterem padlóján kuporgunk, és nem tehetünk mást, csak sikítunk.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Cassy egyetlen pislogás erejéig bízott még a váratlan,
pozitív fordulatban. Csak egy pislantásnyi időre. Ám utána már Theo mellkasából
állt ki Ethan tőre, a bátor fiú pedig élettelenül esett a padlóra.</div>
<div class="MsoNormal">
Penelopé zokogása ébresztette rá Cassyt, hogy a kábult sokk
most nem uralkodhat el rajta. Eddigi életének legerősebb tettének minősítette,
hogy képes volt elfordítani tekintetét Theoról, és a benne fortyogó dühtől
életre kelt testét mozgásra kényszerítette. Amikor hátraesett, akkor gerincének
nyomódott valami kemény és hideg… Valami, aminek pikkely mintája volt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Odakiáltotta Penelopénak, hogy fusson fel és kérjen
segítséget, mindeközben pedig elővette Ezüst Sárkányt. Nem volt többre szükség,
csak egyetlen ezredmásodpercre. Ennyi ideje volt arra, hogy kihasználja, amíg
Ethan a kislány felé nézve hátat fordított neki, és Cassy máris útjára
bocsájtotta a sárkányát. Sebes, ezüst villanás volt csupán a félhomályba
burkolózó teremben, de a lány végig tudta követni az ívet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ezüst Sárkány tette a dolgát. Mikor a penge mélyen
belefúródott Ethan lapockái közé, Cassy visszafojtotta a lélegzetét. Ethan… Az
Árnylény térdre rogyott, majd arccal előre bukott. A lány kiengedte a levegőt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Theo… - bukott ki száján szeretett testvérének neve, és
kétségbeesetten indult meg felé.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mikor elhaladt Ethan holtteste mellett, ösztönösen lehajolt
megbízhatónak bizonyult, hűséges sárkányáért. Kihúzta azt ellensége hátából, és
továbbindult. Nem látott már mást, csak Theo testét, az összerogyott, nyúlánk,
vézna testet, amit bemocskolt a mellkasából kiálló markolat. A terem
összeszűkült, úgy érezte rádőlnek a falak, és nem marad már másnak hely a
szobában, csak a fiúnak és neki, és ők ketten örökre itt ragadnak eltemetve, az
alagsorban.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Először azt hitte, a falak súlya fojtogatja, de hamar
rádöbbent, hogy az érzés annál jóval valóságosabb.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Első lecke kicsi lány: mindig légy résen!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ethan pont úgy szorította meg hátulról, ahogy azt első
találkozásukkor is tette. Egyik karjával Cassy nyakát szorította, a másik
kezével pedig a könyökénél fogva rántotta mellkasához. Azonban mozdulataiból
ezúttal hiányzott a tanítószándék.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Sok leckét megtanultam már! – hörögte Cassy, majd a
Harcostól tanult mozdulattal erősen hasba ütötte a férfit, nyakát markoló
karját megrántotta, amitől szorítása lazult, és Cassy kifordulhatott belőle.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szemtől szemben álltak. Cassy tenyerébe barázdákat vájtak
Ezüst Sárkány pikkelyei, Ethan ökölbe szorított a kezeit.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, ez volt az utolsó próbálkozásom, de elbuktál –
mondta Ethan halvány mosollyal. Cassy nagyon szerette volna már letörölni azt a
mosolyt a képéről. – Ha nem lehetsz Árnylény, teszek róla, hogy Harcos se
legyél!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vagy túl kitartó – vágta hozzá dühösen a lány,
miközben lassan mozogva köröztek egymás körül. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Izgalmasabb projekt van kilátásban – kacsintott Ethan. – A
főnökömnek nagyon tetszik a pasid.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Cassy lépett egyet, előredöfött
Ezüst Sárkánnyal, de Ethan ügyesen hárított. A lány nem gondolt bele, hogy egy
tapasztalt Harcos áll előtte. Nem is akárki, hanem az a személy, aki az utóbbi
időben őt tanította. A Mestere. A barátja. Egy áruló – csak erre tudott
koncentrálni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ethan egy jól irányzott jobb horoggal tesztelte Cassy
bordáinak strapabíróságát. A lány összegörnyedt, amit a férfi kihasznált:
megfogta vállánál fogva, közelebb húzta magához és erősen hasba rúgta, majd
elengedte, hogy a lány elessen. Cassy azonban belekapaszkodott a Harcos
pólójába, magával rántotta a földre. Minden energiáját arra fordította, hogy
olyan erősen markolja fegyverét, amennyire csak lehetséges. Tudta, hogy ha az
kiesik szorításából, félelmetesen lecsökkennek az esélyei.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy Ethan ráesett, Cassy megvágta az oldalánál, ám
korántsem annyira, amennyire szerette volna. Testhelyzetükhöz képest a lehető
legerősebben próbált felfelé rúgni, hogy Ethant a legsebezhetőbb pontján
találja el, de ennél rutinosabbnak bizonyult a férfi. Egyik kezét Cassy torkára
szorította, amitől azonnal visszatért a már közeli ismerősként fogadott
fuldokló érzés. A másik kezével Cassy tőrt szorongató kezét zárta erős
bilincsbe és szegezte a padlóra.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ethan borzasztóan erősnek bizonyult és jóval rutinosabbnak
Cassynél. A lány tudta ezt, és kezdett nehezére esni, hogy ezt figyelmen kívül
hagyja. Pedig muszáj volt másra koncentrálnia. Ha azt hajtogatja, hogy a Harcos
mennyivel jobb, azzal együtt fel is adja. Ezt nem teheti. Theoért.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé! – A két dulakodó Sagittariust váratlanul érte a
felbukkanó harmadik hang. Kivételesen ugyanazt a meglepődöttséget lehetett
kiolvasni mindkettőjük szeméből. – A saját súlycsoportoddal kezdj ki!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ethan nevetett Nate szavain, és bár a közelharctól kissé
nehezebben vette a levegőt, a következőket azért sikerült elég hangosan
kimondania: - Akkor is inkább Cassyt választanám!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szavai ellenére Cassy figyelmét nem kerülte el, hogy Ethant
meglehetősen bosszantja, hogy a Bukott megzavarja őket. Egyik kezével próbálta
kicsavarni Cassy kezéből Ezüst Sárkányt, és amikor a lány nem engedte, akkor
erősen arcon vágta. Cassy úgy érezte, mintha megint betonba verte volna a
fejét. Akaratlanul is ernyedt a szorítása a tőrön, amit Ethan így már könnyedén
elvett. Mielőtt felállt volna Cassyről, még egyszer, a tőr markolatával az
arcába csapott.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mindez néhány másodperc leforgása alatt történt. Elég
gyorsan ahhoz, hogy Nate dühösen feléjük rohanjon, de nem elég sebesen ahhoz,
hogy időben odaérjen, és megakadályozza. Ethan eleget tett másik szabályának
is: nem finomkodott. Minden egyéb szócséplés és időhúzás nélkül egyszerűen
felemelte Ezüst Sárkányt és a Bukott felé dobta. A sárkány Nate bal combját
találta el, de a fiatal Sagittarius olyan rezzenéstelen arccal fogadta ezt,
mintha csak egy tűvel bökték volna meg.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Cassy, bár az eseményeket homályosan látta, Ethan arca mégis
tisztán kivehető volt a számára akkor, amikor döbbenten végignézte, ahogy Nate
egyetlen szó nélkül, lassan és magabiztosan kihúzta Ezüst Sárkányt a combjából.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nate sem tétovázott. Az egyik pillanatban még kiállt belőle
a fegyver, a következőben pedig úgy hajította azt Ethan irányába, mintha egész
életében ezt gyakorolta volna.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ezüst Sárkányban ezúttal sem kellett csalódniuk: úgy szelte
ketté a levegőt, mintha valóban szárnyai lennének, és mérgesen, halálos tüzet
okádva repült az ellenség felé, hogy végleg elpusztítsa azt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Cassy látta a fölé tornyosuló Ethan arcának minden
rezdülését. A döbbenetet, amikor ráeszmélt, milyen ereje is van egy Bukottnak.
A felismerést, hogy elkésett, nem tehet már semmit a felé száguldó halállal. Az
utolsó érzelem, ami akkor öntötte el, amikor a tőr beléfúródott, Cassy számára
szívszorító volt. Ethan, a Harcos, halálának pillanatában megkönnyebbülten
mosolygott.</div>
<br /><br />
<b>✩</b></div>
</div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-68147266730420928502018-06-24T20:05:00.000+02:002018-06-24T20:05:01.906+02:00Az Elhagyott - 2. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="https://1.bp.blogspot.com/-MlP9xdn4BqI/WyqvRt4oIJI/AAAAAAAAFh8/updcgO-zOYQcjAxXLOBVtge8Pt0w1fc4gCLcBGAs/s320/f87b4b32f1efc1969051517e5186b761.jpg" /></div>
<div style="text-align: start;">
Sziasztok csillagleső Vándorok!</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A héten tele vagyok újdonsággal! Remélem, nem bánjátok. ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezúttal Az Elhagyott története folytatódik. Ilyen borús és zord hétvége után úgy gondoltam, hogy nektek is jól esne egy olyan helyre menekülni, ahol mindig süt a Nap: a felhők fölé! Ismerjétek meg Sarkcsillag városát. ;)</div>
<br />
<h3 style="text-align: center;">
<a href="https://azelhagyott.blogspot.com/2018/06/2-fejezet.html" target="_blank">Az Elhagyott - 2. fejezet</a></h3>
<div>
<br /></div>
<div>
Jó olvasgatást! ;)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>✩</b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-9429747881686473232018-06-21T16:55:00.000+02:002018-06-21T16:55:26.560+02:00Sagittarius - 23. fejezet<div style="text-align: justify;">
Sziasztok csillagok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Vissza sem merem nézni, hogy hány hét csúszással érkezik ez a fejezet, de egyébként is mindig mindenhol abba a közhelybe ütközöm, hogy "előre nézz, ne hátra", "a jövővel foglalkozz, ne a múlttal". E mögé bújva most én sem bolygatnám a késés okait, de azért az új fejezet előtt célszerűnek tartom, hogy felidézzük, mi történt Pandorában legutóbb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-NUn6rkgGeao/WyqYS5ea1mI/AAAAAAAAFhI/GTG1VGPaPdcP0X_XZSI_I9V0LK0hWPZyACEwYBhgL/s1600/23.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1102" data-original-width="735" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-NUn6rkgGeao/WyqYS5ea1mI/AAAAAAAAFhI/GTG1VGPaPdcP0X_XZSI_I9V0LK0hWPZyACEwYBhgL/s320/23.%2Bfejezet.jpg" width="212" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, Cassynek ezúttal sem sikerült egy békés programot csinálnia magának és barátainak, mert egy ismeretlen támadó váratlanul megsebesítette Nate-et. A fiú szerencsére Bukott mivoltának és Inaya mágiájának hála, túlélte a sérülést, de azért nincs még csúcsformában. Aki ennél bővebb emlékeztetőt szeretne, olvassa nyugodtan vissza a fejezetet <a href="https://csillagtortenetek.blogspot.com/2018/04/sagittarius-22-fejezet.html" target="_blank">IDE </a>kattintva. ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A mostani, azaz 23. fejezetben már kezdetét veszi a végjáték! Bizony, közeledik a lezárás, ami egyszerre rémisztő, de mégis izgalmas. Elképzelhető, hogy az ihlet azért hagyott el hosszabb időre, mert tudat alatt egyszerűen féltem búcsút mondani Cassyéknek. Akárhogy is, a gyászon túllépve most már csak izgatottan várom, hogy vajon ti hogyan fogadjátok majd a történet alakulását.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szeretném tovább húzni az időt, essetek neki az új résznek, és ne felejtsétek elmesélni majd, hogy ízlett-e ez a falat. ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csillagos estét mindenkinek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b></b></div>
<a name='more'></a><h3 style="text-align: center;">
<b>23. fejezet</b></h3>
<div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A lemenő Nap sugarai vörösre festették Cassy szobájának
falát.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A lány az ágyában feküdt, és
mozdulatlanul nézte, ahogy az élénk szín egyre halványabbá válik, majd helyét
átveszi a koraest szürkesége. Nem tudta megmondani, mikor érezte magát ennyire
fáradtnak, a szemeit mégis képtelen volt lehunyva tartani. Megannyi apró, ám
annál véresebb jelenet cikázott át az agyán, akárhányszor megpróbálta.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Néhány órányi reménytelen próbálkozás után belebújt egy
kényelmes melegítőbe és elindult, hogy megnézze, Nate hogy van. A kacskaringós
lépcsőn haladt lefelé, amikor szembejött vele Inaya. A nő erősen markolta a fa
korlátot, és láthatóan komoly kihívás volt számára feljutni az első emeletre.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hadd segítsek – ajánlkozott Cassy, amit a Gyógyító Mester
hálás, de fáradt mosollyal fogadott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Semmi baj, csak kissé kimerített az erőm használata.
Sajnos mostanában sűrűbben kellett használnom a megszokottnál.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tudok valamiben segíteni?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Köszönöm, de egy kiadós alváson kívül nincs szükségem
másra. Patrick felajánlotta, hogy figyel Penelopéra, és szándékomban áll a
lehető legjobban kihasználni ezt az időt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy mosolyogva megnyugtatta Inayát, hogy ha a Vezető nem
bír Penelopéval, akkor majd ő besegít, hogy az anyuka nyugodtan pihenhessen.
Addig pedig, ő maga is szerette volna kihasználni azt kis nyugodt szabadidőt,
ami az ölébe hullt. Bement Nate-hez, hogy megbizonyosodjon róla, a fiú még
mindig békésen alszik, és a sebei is megfelelő ütemben gyógyulnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az orvosi szobában sötét volt a lehúzott redőnynek köszönhetően,
de Sagittarius látásának hála Cassynek nem volt szüksége fényforrásra ahhoz,
hogy Nate alakját jól kivehesse. Egy, a sarokban talált széket halkan és
óvatosan az ágy mellé tett, majd helyet foglalt. Kezdetben beérte annyival,
hogy megkönnyebbült mosollyal hallgassa, hogy a fiú még mindig szuszog. A
következő pillanatban viszont már azon kapta magát, hogy keze önálló életre
kel, felemelkedik, és ujjai finoman elkezdenek játszani Nate sötét fürtjeivel.
Egy sóhaj volt csak a fiúból kitörő reakció, Cassy szerencséjére nem ébredt
fel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Élvezte ezt a békés pillanatot. Az örömöt, amiért a szerette
biztonságban van és a hálát, amiért maradéktalanul fel fog épülni. Meg kellett
állapítania, hogy kifejezetten szereti nézni, ahogy Nate alszik. Gyógyító
pihenése az ő lelkét is megtöltötte nyugalommal. Ebben a pillanatban könnyű
volt megfeledkezni a rájuk nehezedő terhek súlyáról, és a feléjük rohamosan
közeledő, borús jövőről. Akkor Nate nem volt Bukott, Cassy pedig nem volt
Harcosnak készülő Csillagifjú. Nem voltak Ősök, Mesterek és Vezetők körülöttük.
Nem mások irányították azt a röpke pár percet, hanem csakis ők. Akkor, abban az
apró, fehér csempével bebugyolált szobában nem létezett más, csak Cassy, és a
fiú, aki teljesen levette a lábáról.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem tudhatta, mikor lesz még egy ilyen alkalom. Nem
tudhatta, lesz-e egyáltalán. Így hát igyekezett minden apróságot alaposan az
emlékezetébe vésni, hogy aztán örökre elraktározhassa. Nate puha hajának
simogatását az ujjai között. Kissé elnyílt ajkait, amiken keresztül egyenletesen
lélegzett. Hosszú szempilláit, amik a szeme alatti bőrt simogatták. Meztelen
vállát és karját, amik kivételesen nem megfeszültek az aggodalomtól vagy haragtól,
csak nyugodtan pihentek a fehér lepedőn és készséggel fogadták Cassy óvatos
simogatását. Ebben a pillanatban még a Nate hátán lévő kötés sem tűnt riasztónak.
A gyógyulást jelentette Cassy szemében.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ám az ilyen pillanatok sem tarthatnak örökké, bármennyire is
szeretné azt az ember. Ezek múlnak el a leghamarabb, ám ezek hagyják a
legmélyebb nyomokat a lélekben. A lány hálás volt, hogy most már van egy olyan
kép elméjének zsúfolt padlásán, amit a jövőben bármikor előkereshet, és
nosztalgikus mosollyal nézegethet arra gondolva, hogy szerencsés, amiért olyan
emberrel élhette meg ezt a pillanatot, aki a mindent jelenti számára.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mikor kilépett a szobából és óvatosan becsukta maga után az
ajtaját, a folyosó másik oldaláról nyíló átjárón keresztül megpillantotta
Patricket, aki a konyhában a hűtőszekrénynek dőlt, fejét alkarjára hajtva.
Cassy szinte pánikba esett, mert azt hitte, a Vezető sír. Fogalma sem volt,
mihez kezdett volna, ha valóban ez történik, ám szerencséjére ennek nem is
kellett kiderülnie.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tizenegy, tizenkettő… - számolt hangosan.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy ekkor látta meg a nappali közepén tanácstalanul
forgolódó Penelopét. A kislány, amint észrevette elmosolyodott, aprócska ujját
a szája elé téve némán kérte Cassyt, hogy ne csapjon zajt, majd átfutott a dolgozószobába.
Cassy alig bírta megállni, hogy hangosan felnevessen. Nem Penelopé mozdulata,
vagy a játék iránt mutatott izgatottsága derítette ennyire jókedvre, sokkal
inkább az eddig ridegnek és félelmetesnek titulált Vezető, aki éppen
bújócskázott egy hatévessel. Ez annyira szürreális volt, hogy Cassy úgy érezte,
az elmúlt napok rettenetét csak álmodta, és most felébredve egy vidám, kacajjal
és örömmel teli világban találta magát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bár kellemes volt a gondolat, Cassy hamar visszacsöppent a
valóságba. Oda, ahol nem tudja lehunyni a szemét anélkül, hogy valami
szörnyűséget ne lásson. Hirtelen ötlettől vezérelve elindult az edzőterem felé.
Félrehúzta a folyosó végén lévő szekrényt, ami mögé az alagsorba vezető ajtót
rejtették, majd elszántan elindult lefelé.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A lépcső aljához érve látta, hogy a félhomályos terem másik
végében egy jól edzett, magas alak épp a bokszzsák körül táncol. Cassy
megtorpant egy pillanatra. Szüksége volt a feszültség levezető edzésre, amitől
olyan fizikai fáradtságot remélt, amitől később álomtalan álomba ájulhat, de
Ethan társaságára nem igazán. Tisztelte és becsülte az erős Harcost, de komor modora
most nem az volt, amit szívesen elviselt volna.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Már éppen a megfutamodás mellett tette le a voksát, amikor
Ethan észrevette. Megállt, egy percig csak farkasszemet nézett a lánnyal, majd
elmosolyodva odakiabált:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Sejtettem, hogy ide tévedsz egyszer, kislány! – Széles
mosolya láttán Cassy szinte korholta magát, amiért az imént azt kívánta, a
férfi bár ne lenne itt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Talán még jól is
jön a társaság.”</i> – gondolta végül, majd elindult Ethan felé.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ennyire kiszámítható lennék?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Fogalmad sincs, mennyire – nevetett a Harcos, majd látva
Cassy megjátszott sértettségét hozzátette: - Azért okoztál már meglepetést.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Talán csak a néhány felkapcsolt lámpa okozta félhomály, vagy
Cassy elment józan esze, de valamilyen oknál fogva a lány úgy látta Ethant,
ahogy még soha azelőtt. Erőtől duzzadó volt, határozott és félelmetes. Árnyékba
borult arca ellenére is jól látszott szikrázó tekintete, és Cassy nem tudta
eldönteni, hogy a dübörgő adrenalin csillog úgy a szemében, vagy valami más.
Megrázta fejét, hogy kezdődő paranoiája eltűnjön, majd azzal a tudattal ment
közelebb a férfihoz, hogy Ethan az első pillanattól kezdve szeretett
csipkelődni vele, de ennek soha nem volt semmilyen mögöttes tartalma.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És még milyen sokszor fogok – mondta Cassy mosolyogva.
Minden igyekezetével azon volt, hogy a hirtelen jött furcsa érzéseket
elhessegesse, és a szócsatáik továbbra is játékosnak tűnjenek, ne pedig valami
egészen másnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Gyere, segítek edzeni – intett Ethan a bokszzsák felé.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy odalépett a zsák elé, felvette a már jól begyakorolt
mozdulatot, miközben Ethan a másik oldalon erősen tartotta a zsákot. Cassy
ütött egyet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Gyerünk, kislány, ennél még Theo is nagyobbat szokott
ütni! – hergelte a férfi, és Cassy egy grimasz kíséretében nyugtázta, hogy
Ethan edzési módszere továbbra sem változott. Még egyet ütött. - Engedd
kirobbanni magadból a feszültséget! Biztosan rohadtul dühös vagy, nem igaz
Cassy? – A lány meg volt győződve róla, hogy először szólította a férfi a
rendes nevén. Ütött. – Ez semmi! Hát ennyi indulat van csak benned? – Cassy még
erősebben püfölte a zsákot, és egyre jobban ráncolta szemöldökét a szavak
hallatán. – Ennyire izgat csak az, hogy a barátnőd bevert képpel fekszik a
kórházban? – A bokszzsákot tartó fém megremegett a falban. Ethannek hátrált egy
lépést. – Úgy tűnik, az sem érdekel, hogy a pasid odafent haldoklik! Vagy
igazából ezt szeretnéd? Jobb lenne, ha itt halna meg a karjaidban, mintha
örökre lelépne a Menedékbe? Gondoltál erre, nem igaz?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Elég! – tört ki Cassyből az indulatos kiáltás. Még egy
utolsót ütött, majd hátrálni kezdett és Ethanre szegezte tekintetét. A férfi
még soha nem mondott neki hasonlókat ezelőtt. – Mi a fene bajod van? Hogy
mondhatsz ilyeneket?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem kell a szende szüzet játszanod kislány! – Ethan
hangjából továbbra sem tűnt el az a fajta vadság, amit Cassy még nem tapasztalt
a Harcostól, de most halálra vált tőle. – Előttem nem kell megjátszanod
magadat. Én pontosan tudom, milyen, amikor a düh szinte felemészt, de nem kell
így lennie! Ne engedd, hogy belülről rágjon szét, inkább engedd kitörni! Engedd
tombolni! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem tudom, miről beszélsz. – Cassy valóban értetlenül állt
a váratlan események előtt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ne add az ártatlant! – Ethan hangja ostorcsapásnak tűnt az
üres teremben. – Nem vagy már az Cassy, ezt te is jól tudod, hiszen <i style="mso-bidi-font-style: normal;">gyilkoltál</i>. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy ereiben meghűlt a vért. Valóban végzett a sikátorbeli
Árnylénnyel. Valóban ölt, és ez tényleg bántotta lelkét, de akár helyes volt,
akár nem, nem érezte magát gyilkosnak. Az életét mentette. A sajátját és
Nate-ét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Önvédelem…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ugyan már! – nevetett Ethan. – Harcosnak készülsz! Egy
hivatásos gyilkosnak! Én is az vagyok, úgyhogy hidd el, én leszek az utolsó,
aki emiatt elítél. Hát nem érted? Én vagyok az, aki soha, semmiért nem ítélne
el! Előttem nem kéne visszafognod magadat! Mellettem önmagad lehetsz, teljes
valódban! Ha dühös vagy, dühöngj! Ha mérges, tombolj! Ha valakit meg akarsz
büntetni, én segítek eltüntetni a holttestét! Bármit megengedhetsz majd
magadnak anélkül, hogy tartanod kéne az előítéletektől!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Én nem akarom ezt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A makacs Cassandra! – Áhítattal buktak ki száján a szavak,
Cassy gyomra azonban csak felfordult tőlük. Tudta, hogy hátrálnia kéne, de úgy
érezte, mintha valaki odaszögezte volna a padlóhoz. – Évekig így kellett élned,
megértem, hogy nehéz szabadon engedni a benned rejlő erőt – elnéző szavai úgy
hatottak, mint amikor Cassy apukája kiskorában ráhagyta, hogy sáros lett,
mondván, hogy ő még csak gyerek. – A feszültség azonban lassan felemészt, ezt
te is biztosan érzed! Ezért nem tudsz aludni, nem igaz? Alig eszel, nem tudsz
őszintén nevetni vagy lélegezni anélkül, hogy ne nehezedne rád egy ólomsúly.
Eltaláltam kislány?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Eltalálta, de ezt Cassynek esze ágában sem volt közölni
vele.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ethan, mit akarsz tőlem?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Szabaddá akarlak tenni! Azt akarom, hogy dühöngj, lángolj,
égess el magad körül mindent és mindenkit! – kezeit széttárta a színpadias
hatás kedvéért, de Cassyben csak azt a bizonyosságot erősítette meg, hogy
teljesen elment az esze.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Soha nem leszek erre képes – felelte Cassy csendben,
mozdulatlanul. Úgy tűnt az, hogy a lány továbbra is higgadtan reagált csak
fokozta Ethan őrületét. Szemében a korábban is észrevett lángok új erőre
kaptak, de most már egészen biztos volt, hogy a düh és az indulatok táplálják, nem
az adrenalin.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy tudta, hogy abban az egyetlen másodpercben valami
megváltozott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azt hittem, mivel távol nevelkedtél ettől a pokoltól, más
vagy. Azt hittem, a híres makacsságod és az, ahogy szembeszálltál a szüleiddel
és a magad utadat jártad, csak bizonyítja, hogy igazam van.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Miben van igazad? – Cassy tudta, hogy amíg szóval tartja,
addig többé-kevésbé kiszámítható marad a helyzet. Ethan hirtelen
hangulatváltozása rémülettel töltötte el, és pánikszerűen kezdte tervezgetni, hogyan
juthatna fel az emeletre. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Abban, hogy ki vagy valójában Cassandra Gale! Vagy ki
lehettél volna… Én emelhettelek volna fel, tudod te, hogy ez micsoda kegy lett
volna? Ha hagyod, hogy segítsek, akkor olyan megbecsülésben lett volna részed a
köreinkben, amiről mások még csak álmodni sem mernek!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A… A köreitekben?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Az Árnylények között – mondta ki a súlyos, sorsfordító
szavakat Ethan teljesen magával értetődően. – Te voltál az egyetlen oka, hogy
maradtam. Biztosra vettem, hogy benned olyan hatalmas erő lakozik, ami nagy hasznunkra
lehetne, csupán elő kell csalogatni azt. De hát mi egyebet tehetnék még Cassy?!
– kérdése kétségbeesett és tanácstalan volt. Pont olyan, mint amilyennek Cassy
is érezte magát. – Olyan sok mindent megpróbáltam, de te… te makacsabbnak
bizonyultál, mint azt vártam.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
- Hogy érted azt, hogy olyan sok mindent megpróbáltál? – Ott
volt a válasz Cassy elméjében, de az olyan rettenetesen szörnyű volt, hogy
képtelen volt elfogadni. Ethan szavai azonban romba döntötték illúzióját,
miszerint ilyen borzalmas dolgok nem történhetnek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A Kívülálló meggyilkolása a bulin, a fruska barátnőd
megtámadása, a szerencsétlen pasid kiiktatása – úgy sorolta az eseményeket,
mintha egy bevásárló lista tételeit olvasná fel. – Igaza volt a savanyú
Patricknek, mindig, minden miattad történt! Csak azért, hogy felébresszem a
benned szunnyadó agresszív Sagittariust, aki nem tudja türtőztetni magát és
féktelen dühe kiolt végül minden fényt! - Cassy úgy érezte, víz alá nyomták a
fejét és most éppen készül megfulladni. Azt hitte, Ethan a segítségére van. Azt
hitte, a megmentői közé tartozik! - Téged viszont nem könnyű kihozni a
sodrodból, nem igaz, kislány?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cassy szeretett volna határozottnak tűnni. Olyannak, aki nem
fél, acélidegzetű. Makacs? Igen! Hát akkor most makacsul sziklaszilárd és
kőkemény lesz, és nem engedi, hogy Ethan szavai a víz alatt tartsák a fejét!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az elhatározás megvolt benne. Erősen. Makacsul. Azt hitte,
semmi nem ingathatja meg. És mégis, elég volt egyetlen vékony, remegő hang,
hogy mindez dugába dőljön.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Cassy?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Penelopé állt apja irodájának ajtajában.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az Ethan arcán szétterülő mosoly láttán Cassy szívét
elöntötte a pánik és tudta, ebben a pillanatban fulladt meg. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<b></b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-1762155477823933182018-06-20T20:22:00.000+02:002018-06-20T20:22:17.761+02:00Sagittarius HírekSziasztok csillagok!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://i.pinimg.com/564x/3c/72/0b/3c720b93a4a7f38f9b7fc8a59d9cd8af.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="705" data-original-width="564" height="320" src="https://i.pinimg.com/564x/3c/72/0b/3c720b93a4a7f38f9b7fc8a59d9cd8af.jpg" width="256" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Érdemes lesz holnap fellesni az oldalra, mert egy hosszabb szünet után végre folytatódik a Sagittarius története!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Izgalmas, pörgős és megdöbbentő részt fogtok kapni a várakozásotokért cserébe. ;) Remélem, ti is szeretni fogjátok majd. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Addig pedig:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csillagos estét!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-81504313670517733612018-06-04T17:46:00.001+02:002018-06-04T17:46:11.585+02:00Közkívánatra: A legelső<div style="text-align: justify;">
Sziasztok csillagok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://i.pinimg.com/564x/2d/a8/68/2da868ce94e5c653755a921ef4fcf646.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="667" data-original-width="500" height="320" src="https://i.pinimg.com/564x/2d/a8/68/2da868ce94e5c653755a921ef4fcf646.jpg" width="239" /></a>A Papírfecnik oldalon nem is olyan régen teljesítettem egy kihívást, ami a write tag névre hallgat. Ennek lényege az volt, hogy meséljek egy kicsit arról, honnan is indultam. Ekkor említettem meg a legelső történetemet, amit teljesen véletlenül szanálás közben találtunk meg anyukámmal sok évvel ezelőtt. Nem tudom, mikor írhattam pontosan, de a helyesírási hibák mellett a hiiiiiihetetlenül fordulatos cselekmény is hagy némi kivetni valót. Mindenesetre annyira jót szórakoztunk rajta, hogy azóta is felemlegetjük néha.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután meséltem erről a bejegyzésben (amit <a href="https://papirfecnikhennatol.blogspot.com/2018/05/write-tag-01-egyszer-volt-hol-nem-volt.html" target="_blank">IDE</a> kattintva érhettek el), többen jelezték, hogy szívesen elolvasnák, ha esetleg megtalálom. Nos, meglett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Begépeltem nektek, szóról szóra. Nem volt könnyű megállni, hogy ne javítsak bele, de a teljes "élményhez" ez is hozzátartozik, szóval nem akartam módosítani.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát, remélem okozok egy-két vidám percet pár kedves Olvasónak! :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az ajándék<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy király. Annak a királynak
volt egy lánya, Fióna. Az apjának a fél lába már a koporsóban volt, ezért
lányának férjhez kellett menni-e, de a lány még nem akart. Sorba jöttek a
kérők, de egyik sem vált be Fiónánál. Egy szép napon azomban Ferenc hercegnek
sikerült addig eljutni, hogy Fióna kérését teljesítse. A kérés így szólt: Oly
ajándékot adj nékem ami a legdrágább a világon, de mégse kerül pénzbe. 3 napod
van rá, hogy kitaláld majd megkeresd. – Hogy a csudába találjam meg? – Esőnek egy
nagyítót adott de nem. Másodszor egy könyvet kapot Fióna de nem. Harmanap
rájött, hogy a szerelemre gondolt Fióna, és igen az volt az. Így
összeházasodtak. És boldogan éltek míg el nem hunytak. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Vége<o:p></o:p></i><br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-FOUU7Ss_-gk/WxVeUhcNM2I/AAAAAAAAFfk/3XXDnnQwsL8j85GEJU1k1BZQReWcpQAKACLcBGAs/s1600/Els%25C5%2591%2Bt%25C3%25B6rt%25C3%25A9net.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-FOUU7Ss_-gk/WxVeUhcNM2I/AAAAAAAAFfk/3XXDnnQwsL8j85GEJU1k1BZQReWcpQAKACLcBGAs/s320/Els%25C5%2591%2Bt%25C3%25B6rt%25C3%25A9net.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy gyanúsan egy oldalra akartam sűríteni a sztorit, és hát erősen érzékelhető, hogy ez mennyire frusztrált, mert a végén két mondatban elintéztem szegény Fióna sorsát. :D</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bízom benne, hogy egy kis mosolyt csaltam az arcotokra hét indításként! ;)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<br />Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-91941950038949683302018-05-27T13:18:00.003+02:002018-05-27T13:18:54.411+02:00Az Elhagyott - 1. fejezetSziasztok Csillagok és helló Vándorok! :)<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-5Aq2p3ZA_QE/WwqTjjjXw9I/AAAAAAAAFfA/uftZ0sjux_ka2e3irPlGQ_m5t7iQQyJIQCLcBGAs/s1600/1.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="179" src="https://3.bp.blogspot.com/-5Aq2p3ZA_QE/WwqTjjjXw9I/AAAAAAAAFfA/uftZ0sjux_ka2e3irPlGQ_m5t7iQQyJIQCLcBGAs/s320/1.%2Bfejezet.jpg" width="320" /></a>Elérkezett az ideje, hogy Az Elhagyott címmel ellátott regényem elinduljon a hosszú, rögös, de mindenképpen izgalmas útján.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olvassátok az első fejezetet, és meséljétek el a bejegyzés végén, hogy mi a véleményetek a megismert szereplőről. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><a href="http://azelhagyott.blogspot.hu/2018/05/1-fejezet.html" target="_blank">Az Elhagyott - 1. fejezet</a></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Jó olvasgatást - vagy mondjam inkább, hogy kellemes túrát? :P</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<b>✩</b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-50525511288189789942018-05-27T09:49:00.001+02:002018-05-27T09:51:04.936+02:0043 napos kihívás - 6. nap<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU;">Sziasztok Csillagok!</span><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-language: HU;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-language: HU;">A 43 napos kihívás következő, azaz hatodik napi
feladata roppant viccesnek ígérkezett, úgyhogy úgy gondoltam, a gyereknap
tökéletes alkalom lesz arra, hogy megcsináljam. :)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><u><span style="font-family: "times new roman" , serif;"><br /></span></u></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><u><span style="font-family: "times new roman" , serif;">HATODIK NAP:</span></u></i><span style="font-family: "times new roman" , serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , serif;">Válassz egy kevésbé kedvelt állatot, és
írj hozzá egy eladási értékesítést!</span></i><span style="font-family: "times new roman" , serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Hát, az egyik újságban véletlenül
megláttam egy... khm... kedves képet egy állatról, úgyhogy őt választottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://i.pinimg.com/564x/86/56/97/865697c19127a37dcacbae3bde65f570.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="564" data-original-width="564" height="320" src="https://i.pinimg.com/564x/86/56/97/865697c19127a37dcacbae3bde65f570.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "ms mincho";"><b>✩</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "ms mincho"; mso-bidi-font-family: "MS Mincho"; mso-fareast-language: HU;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "ms mincho"; mso-bidi-font-family: "MS Mincho"; mso-fareast-language: HU;"></span></b></div>
<a name='more'></a><b><br /></b>
<div class="MsoNormal">
<u><span style="font-family: "times new roman" , serif;">Koboldcápa eladási értékesítés:</span></u></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">"Szeretne egy kis kedvencet, de
valami igazán kivételesre vágyik? Fontos az Ön számára, hogy nagy múlttal rendelkezzen,
és ne legyen vele túl sok teendő? Akkor itt a tökéletes választás: koboldcápa!
Világunkon már 125 millió éve él, de mostantól már az Ön vízparti otthona
mellett! Nem foglal helyet a házban, nem kell sétáltatni, és élelmét - kisebb
halakat - is megszerzi magának! Kivételes lehetőség, ragadja meg most!"<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://i.pinimg.com/564x/45/f0/5c/45f05c0ca4b724dff748d6440a058df8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black;"><img border="0" data-original-height="395" data-original-width="564" height="280" src="https://i.pinimg.com/564x/45/f0/5c/45f05c0ca4b724dff748d6440a058df8.jpg" width="400" /></span></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU;">Próbáltam olyan fotót
választani, amin többé-kevésbé úgy tűnik, mintha mosolyogni próbálna szegény
állat. :D</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU;">A koboldcápákról egyébként érdekes tény szerintem, hogy ők az
egyetlen olyan állatfaj, akik ilyen régóta - 125 millió éve - élnek már a
bolygónkon. Mennyi mindent élt túl ez a faj? ! Belegondolni is lehetetlen,
szóval úgy gondoltam, megérdemel annyit, hogy valaki legalább annyi ideig
beszéljen róla, amíg megpróbálja eladni. :D</span><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU;"><br />
Kellemes hétvégét csillagok! </span><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU;"><br />
</span><b><span style="font-family: "ms mincho"; mso-bidi-font-family: "MS Mincho"; mso-fareast-language: HU;">✩</span></b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-51580902910269221142018-05-18T21:58:00.000+02:002018-05-18T21:58:31.545+02:00HÍREK<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/564x/0f/24/a3/0f24a3c1e1107ca8d80184340164a6ce.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="449" height="320" src="https://i.pinimg.com/564x/0f/24/a3/0f24a3c1e1107ca8d80184340164a6ce.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: Pinterest</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok csillagok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bizony, még élek, és végre jelet is adhatok erről!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Először is hatalmas bocsánat kéréssel tartozom, amiért szótlanul eltűntem az utóbbi időben! Megnyugtatok mindenkit: nem lesz hullócsillag az oldalból! :) </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Berobbant a jó idő, és ezzel egyenesen arányosan besűrűsödtek a mindennapok - a munkahelyen pont ugyanúgy, mint a magánéletemben. Ez persze egy jó dolog, hiszen verőfényes napsütésben ugyan ki szeret a szobában ücsörögni a laptop előtt?! Ám ez egyben hatalmas hátrány is, mert ha nem pötyögök a laptopon, akkor bizony nehezen születik új bejegyzés.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Minden nagyképű felhang nélkül, de mostanában arra a kérdésre, hogy "Mikor találkozunk?" azt felelem, hogy "Meg kell néznem a naptáramban." Ennek fényében viszont véletlenül sem szeretnék meggondolatlan ígéreteket tenni felétek sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/originals/6b/e9/65/6be965d1d41d2474850c7ed1387fb308.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="146" data-original-width="260" src="https://i.pinimg.com/originals/6b/e9/65/6be965d1d41d2474850c7ed1387fb308.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: Pinterest</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Azon leszek, hogy amint időm, energiám és lehetőségem adódik rá, újabb és újabb írásokat hozzak nektek, ám ehhez előbb vissza kell édesgetnem az ihlet angyalát, aki úgy tűnik, idén korábban tartja a nyári szünetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Addig is szeretném megköszönni a türelmeteket, és végtelen nagy hálával tartozom kitartásotokért!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ti vagytok a legfényesebben ragyogó csillagok drága Olvasóim! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Henna</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-62946662095306474712018-04-27T14:19:00.001+02:002018-05-26T22:25:52.578+02:00JIRAIYA TOLLA eredményhirdetés<div style="text-align: justify;">
Sziasztok csillagok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szuper hírem van mára!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár hónappal ezelőtt részt vettem egy novellapályázaton, amelynek az eredményhirdetése tegnap megtörtént. <a href="http://mindenamisasusaku.gportal.hu/gindex.php?pg=36770589&postid=1414207&pageno=1#comment_1414207_List" target="_blank">IDE</a> kattintva megtekinthetitek az eredeti oldalon.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Az a megtiszteltetés ért, hogy első helyezést érhettem el!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenkinek köszönöm, aki támogatott egy kommenttel vagy akár személyesen. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Soha nem vettem még részt hasonlón, de remélem ez egy hatásos belépő volt a pályázatok világába! Már most lesem, hogy melyikre lehetne benevezni, úgyhogy talán lehet még a jövőben ehhez hasonló poszt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek a pályázatnak az volt a szabálya, hogy kapott minden jelentkező három szót, amit bele kellett csempésznie az írásába. Az én "kulcsaim" ezek voltak: tenger, zsebkendő, kockacukor. Emellett még a novella terjedelmét tekintve volt kikötés. Mióta elküldtem a novellát sokszor átolvastam újra és újra, azóta már pár résznél kicseréltem néhány kifejezést, vagy szófordulatot, de úgy gondoltam, hogy mivel ebben a formában küldtem be a pályázatra, ezért ezt hozom el nektek is, nem pedig azt, amibe már itt-ott belejavítgattam. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, nem húznám tovább az időt, lessétek meg, hogyan oldottam meg a feladatot, majd írjátok meg a véleményeteket. ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b><br />
<b></b><br />
<b></b><br />
<a name='more'></a><b><br /></b></div>
<h3 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">Kapitány</span></h3>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Tim
Kapitány</span></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Matróz, szorosabbra húzza azt a kötelet!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Igenis, Tim Kapitány!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">A legénység felbolydult hangyabolyként sürgött-forgott
a csillogó padlójú fedélzeten. Olyan összhangban mozogtak, mint balett táncosok
a színpadon, bár kétségtelen, hogy ilyesféle hasonlatot egy valamire való
tengerész nem fogadott volna túl széles vigyorral.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">A vitorlás hajó maga volt a csoda. A leggyönyörűbb
széles e vidéken – sőt, az egész világon! Háromárbocos, ötvennyolc méter
hosszú, és majdnem kilenc méter széles óriás. Igazi rettenthetetlen világjáró,
aminek nevét csak suttogva ejtette ki még a legfélelmetesebb kalóz is. Elegáns,
sötétkék deszkái nem tévesztettek meg senkit sem: nem holmi nemes urak
fennhéjázó magamutogatásának tárgya volt. Szinte hangtalanul siklott a vízen,
kérlelhetetlenül szelte a habokat, és a legkegyetlenebb viharokkal is nevetve
nézett szembe; pont úgy, ahogy a kapitánya is.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Tim Kapitány – ahogy a jól megbecsült legénység
szólította – mindig makacs ember hírében állt. Határozott, erőteljes hangjával
és tekintélyt parancsoló kiállásával a leghaszontalanabb padlósikálóból
lelkiismeretesen dolgozó legényt faragott. A legveszedelmesebb viharban is a
nyugalom szigeteként állt a parancsnoki hídon, pont úgy, mint amikor
szélcsendes, verőfényes napsütésben utaztak. Mindig tudta, mi a következő,
helyes lépés. Soha, egyetlen egyszer sem hibázott. Nem számított, kik támadják
meg a gyönyörű bárkát, vagy miféle Isten korbácsolja fel a hullámokat alatta –
ez a hajó zavartalanul haladt az útján.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Átlagosnak mondható, napos idő volt akkor is, amikor
minden megváltozott. A levegő csak enyhe szellőként kapott bele Tim Kapitány
torzonborz, barna hajába. Néhány árboc körül szlalomozó sirály rikoltozva adta
át az üzenetet: még közel a szárazföld. Alig néhány órával korábban hagyták el
a legutóbbi kikötőt, ahol a készletek feltöltése, és egy új matróz toborzása
miatt álltak meg. Tim Kapitány gyomra minden alkalommal felére zsugorodott,
amikor kopottas, fekete csizmájának talpa stabil földet érintett.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Nem való ez nekem! – mondogatta minduntalan. – Járni
sem tudok rendesen ezen a talajon!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Hűséges matrózai nevetve legyintettek, mikor vezérük
még a kikötőkben is csak akkor hagyta el szeretett hajóját, amikor
halaszthatatlan ügyekben kellett intézkednie. Márpedig igen kevés ilyen ügy
volt. Legodaadóbb tengerésze, Buck, minden tőle telhetőt megtett, hogy Tim
Kapitány nevében, helyesen járjon el a vitás, üzleti kérdésekben.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Nem volt ez másként abban a bizonyos kikötőben sem,
ahonnan néhány hordónyi rum és az új, munkára fogható ember társaságában
hajóztak ki. Bárkinek megtiszteltetés volt ezen a lélekvesztőn utazni, és Tim
Kapitány gondoskodott róla, hogy ezt a legénység se gondolhassa másként.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">A több órás tortúrának, amíg a kikötőben kellett
raboskodnia ennek a gályának – és vele együtt Tim Kapitánynak -, ezennel vége.
A láthatatlan rácsok, melyek elzárták az utat, ledőltek. Az erős láncok, melyek
a földhöz szegezték őket, megsemmisültek. Immár semmi és senki nem állt a
szabadság útjába.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Tim Kapitány bízott a legénység hozzáértő munkájában,
ezért megengedett magának egy röpke pillanatot, amikor a végtelen óceánban
gyönyörködhetett. A folyamatosan változó, szeszélyes víz örök izgalmakról, soha
véget nem érő kalandokról és a kifogyhatatlan lehetőségekről énekelt neki. Ha
rossz napja volt, ő suttogta a fülébe, hogy mindig van remény. Amikor elfogta a
szorongás, és úgy érezte, még ez az óceán sem elég nagy ahhoz, hogy
elmeneküljön a gondok elől, akkor a hullámzás ringatta álomba, és biztosította
róla, hogy együtt minden akadályt leküzdhetnek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Merengéséből a délutáni, lágy szellő ébresztette, ami
játékosan kapta fel az óceán vízének sós illatát, és Tim Kapitány orra alá
vitte. A magabiztos, hős vezér csak mosolyogva prüszkölt egyet – jól megszokott
játék volt ez már közte és a szél között. A tüsszentésre azonban ijedten nézett
rá az újonc. Tim Kapitány szeme sarkából észrevette, ahogy a fiú próbálja
lesütni tekintetét, hogy elrejtse a szemében izzó aggodalmat, de túl késő volt
már – a kapitány meglátta. Azt remélte, ennyivel le is zárul a kínos,
kellemetlenné vált pillanat, de a jövevény igencsak túlbuzgónak bizonyult.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Mire Tim Kapitány egyáltalán felfoghatta volna, hogy
mi történik, addigra az újonc már mellette állt, kezében egy hófehér,
négyszögletes, kissé gyűrött, de kétségtelenül tiszta zsebkendővel. A zavartól
kissé esetlenül emelte a vászondarabot Tim Kapitány orrához, majd halkan így
szólt:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Fújjon!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Tim Kapitány a
döbbenettől ugyan nem láthatta, de a legénység többi tagja megfagyott
jégszoborként állt a makulátlan fedélzeten. Félbe maradt minden megkezdett
mozdulat, vagy mondat. Az egyik idősebb tengerész, aki már évek óta szerepelt
Tim Kapitány életében, és a legénység önjelölt mókamestere volt, még annak a
viccnek a csattanóját is elfelejtette, amit éppen az árbockosár felé mászó
Loronak mesélt. Ha nem kapaszkodott volna olyan erősen, akkor talán még maga
Loro is </span>lezuhant volna a magasból.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 132.0pt;">
<span style="font-family: inherit;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Tim Kapitány azonban
mindebből semmit sem érzékelt. Ő csak farkasszemet nézett a legénnyel, akiről
nem tudta eldönteni, hogy csak nagyon tiszteletlen, vagy egész egyszerűen
ennyire ostoba. Egy tapasztalatlan suhanc, akinek épp csak leesett a tojáshéj a
fenekéről, és aztán valamilyen csoda – vagy inkább átok - folytán az ő
vitorlására tévedt csak azért, hogy porba tiporja tekintélyét. Sok időbe telt
megnyerni a matrózok bizalmát, és még többe elfogadtatni velük kapitányi
rangját, de azért mégis sikerült. Erre egy mihaszna kölyök egyetlen
zsebkendővel eltörölte azt. </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Az újonc észrevette Tim
Kapitány villámokat szóró tekintetét, sőt, még az öreg matróz dühös pillantása
is mintha lyukat égetett volna a lelkébe. Hibás cselekedetét megpróbálta
jóvátenni azzal, hogy a szélben lengedező zsebkendőt a kapitány elé dobta, ő
maga pedig hátrált néhány óvatos lépést – mintha mi sem történt volna.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Tim Kapitány a
zsebkendőre nézett, de úgy, mintha sav lenne, ami szeretett hajójának
makulátlanra suvickolt padlójába mart volna lyukat. Csak bámulta azt a
nevetségesen hétköznapi darabot – meredten és némán, mint aki épp egy sír
fölött mondd imát. Ideje sem volt eldönteni, hogy mi tévő legyen a
tiszteletlen, padlósikáló sihederrel, mert fülét megütötte egy régről ismert,
rettegett hang: a monoton pityegés, amely elnyomta a sirályok sikolyát, a
hullámok dörgését és a fadeszkák recsegését.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">A rettenthetetlen Tim
Kapitány szívdobogása egyre jobban felgyorsult, ahogy eluralkodott rajta a
félelem – ám a csipogó hang követte a tempót, és mintha kegyetlenül
összefonódott volna Tim Kapitány jósággal teli szívével. Zabolátlanul játszotta
bántó dallamát. Ördögi kör volt ez; egy játék, melynek nem lehetett győztese.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Tim Kapitány tekintete
elhomályosodott, szemei előtt szép lassan eltűnt a fényes deszkák, magasba törő
árbocok, de még a legénység képe is. Nem volt többé a békésen ringatózó hajó,
helyette csak egy sterilizált szoba, ami a lámpák okozta mesterséges fényben
vakítóan fehérnek tűnt.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem voltak már
sehol a masszív kötelek, helyettük csak furcsa adatokat mutató monitorok és
mindenfelé kígyózó csövek foglalták a helyet. Már nem az óceán hullámzott,
hanem Tim Kapitány gyomra. Minden fájdalom és sajgás visszatért az életébe –
minden, amiről azt hitte, már rég lesüllyedt a nagy kékség fenekére.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">A hűséges, idős tengerész
jól ismerte már Tim Kapitány démonjait. Odalépett vezetője mellé, arrébb tolta
az ujjait idegesen ropogtató újoncot, majd határozottan megfogta Tim Kapitány
kezét és erősen, de nem bántón megszorította. Ő volt a megtestesítője az
óceánnak, ő ígérte meg azt, hogy mellette áll majd minden percben, úgyhogy nem
lehet baj. Tim Kapitány félretéve büszkeségét, engedett a gesztusnak, és
szorosan markolta az öreg finom kezét.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Lehunyt szemmel
emlékezett vissza arra, ahogy a hajót ringatják szeretett hullámai; viszik
tovább a világ legcsodálatosabb vitorlását messzire, jó messzire Tim Kapitány
minden fájdalmától.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="line-height: 150%;">Öreg
tengerész</span></b><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 150%;">„Szegény
gyermek!”</span></i><span style="line-height: 150%;"> – gondolta a tapasztalt öreg, újra és újra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Immár egy éve ezek a
szavak sejlettek fel elméjében, akárhányszor meglátta a kis Timet - bocsánat,
Tim Kapitányt. Eleinte rendszeresen emlékeztetnie kellett magát a megfelelő
megszólításra, de rövid időn belül azon kapta magát, hogy már másokat javít ki,
mikor ők nem így hívják az ifjút.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Sok hasonló fiatal
mellett szolgált már. Volt köztük űrhajós, királylány, sőt, még egy
sárkánylovas is – de akárhogy próbálta győzködni magát az ellenkezőjéről, akkor
is Tim Kapitány nőtt leginkább a szívéhez. A legveszélyesebb dolog volt az ő
szakmájában így kötődni valakihez – egyszersmind tiltottnak is nevezhetnénk. Ám
a szív szeretett ellentmondani az észnek, és ezúttal nem volt kétséges a győztes
kiléte.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Szerette Tim Kapitányt
messziről figyelni, ahogy órákig képes bámulni a soha el nem érhető óceánt az
ablakon át. Azt kívánta, bár olvashatna a gondolatai között, mert akkor tanúja
lehetne annak az izgalmas vízi csatának, amit éppen vívott. Tim Kapitány
életében ezek voltak az egyetlen csaták, amiket esélye volt megnyerni – és ő
rendszerint nem is okozott csalódást.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Rettenthetetlen, vitéz és
merész – így jellemezte önmagát Tim Kapitány. Az öreg csak azon agyalt
mindeközben, hogy vajon honnan szedte ezeket a fennkölt jelzőket.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Nem volt tudatában, de
akkor is halvány mosoly játszott gyűrött arcán, amikor az újonc mellé lépett.
Minden mozdulatából sütött az izgatottság és az aggodalom különös egyvelege.
Nem hibáztatta ezért, hiszen pontosan így festett ő is, minután kikerült az
iskolapad nyújtotta biztonságból. Nagy felelősség súlya nyomta a vállukat, és kevesen
bírták el azt. Az újonc most bizonyíthatta, hogy elég erős a teher cipeléséhez.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">- Emlékszik még a
megszólításra? - kérdezte megjátszott szigorúsággal.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">- Hát persze, doktor úr!
- felelte az újonc, miközben kihúzta magát. - A fiú Tim Kapitány, mi pedig matrózok
vagyunk a hajóján.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Az öreg helyeslően
bólogatott, majd újra belesett a kórterembe. Az vitathatatlan volt, hogy a fiú
kivételes képzelőerővel rendelkezik. A papírból hajtogatott egyszerű madarakat
a lámpára akasztatta az édesapjával, ezzel esetlenül ugyan, de mindenképpen
leleményesen szemléltetve a hajóárboc körül keringő, rikoltozó sirályokat. A
szülők a Tim Kapitány ágyával szemközti falat teleragasztották vízi állatok és
növények fotójával – még egy cápa halvány, távoli alakját is fel lehetett fedezni
az egyiken. Az öreg egész eddigi karrierje során nem látott még ilyen
támogatást a család részéről – a színes fantázia jelentőségét sajnos sokan
alábecsülik.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Szinte félve nézett rá a
kórlapra. A legutóbbi vizsgálatok eredményei sem hoztak a korábbiaknál
megnyugtatóbb híreket. Elfojtott egy feltörni készülő, nagy sóhajt; nehéz lesz
közölni az apjával Buckkal, hogy a fia számára az utolsó remény is elveszett.
Nem lehetett tudni pontosan mikor, de szeretett gyermekét, a hős kapitányt le
fogja gyűrni a betegsége; élete legnagyobb csatáját el fogja veszíteni.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">- Biztosan jót tesz a
fiúnak, ha hagyjuk, hogy a képzelt világában éljen?</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">„Ostoba fajankó!” -
gondolta hirtelen támadt dühvel az öreg, de hangosan csak annyit mondott: - Tim
Kapitánynak már mása sem maradt, csak a képzelete.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">A sokat megélt férfi
fehér köpenyének zsebébe nyúlt, elővette a mélyén meglapuló kockacukrot, majd
egy laza mozdulattal a szájába dobta. Ez persze az újonc figyelmét sem kerülte
el.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">- Miért… - kezdte, de az
öreg megálljt parancsolt kezével, így a további szavak a fiatal férfi torkán
akadtak.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Ráérősen elszopogatta a
kockát, kiélvezett minden gyorsan múló pillanatot. A tömör alakzat egy
szempillantás alatt ezernyi édes szemcsére robbant szét a szájában. Az öröm,
hacsak erre a pár másodpercre is, de elárasztotta szívét. Bár újdonsült társa
továbbra is kérdő tekintettel nézte, az öreg csak legyintett.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">A gyermekkorából
hátramaradt szokásának jelenlegi okát elég, ha ő tudta: ez volt az egyetlen
édes dolog még az életében, így tehát az egyetlen, ami erőt adott neki ahhoz,
hogy Tim Kapitány hűséges matrózaként felszálljon a világ legcsodálatosabb
vitorlásának fedélzetére.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">- Van kérdése mielőtt
bemegyünk hozzá? - fordult az újonc felé az öreg, miután a keserűség újra
elnyomta az édes ízt a szájában.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">A fiatal magabiztosan
nemleges választ adott, de a doktor biztosra vette, hogy fejben listázza a
dolgokat, amikre figyelnie kell. Várt pár pillanatot, hadd végezzen azzal a
listával, majd határozott léptekkel az ajtóhoz sétált, és lenyomta a kilincset.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">- Matróz, szorosabbra
húzza azt a kötelet! - hallatszott szinte azonnal.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">- Igenis, Tim Kapitány! -
Az öreg széles mosollyal az arcán válaszolt, és a hatás kedvéért még szalutált
is az apró gyermeknek.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">A fiú tekintete ide-oda
cikázott, mintha valóban egy hajón rohangáló legénység tagjainak mozdulatait
követné szemmel. A tapasztalt orvos már egy egyszerű odapillantással is fel
tudta mérni, hogy Tim Kapitány aznap hogy érzi magát – gyenge volt, nagyon
gyenge. Bár képzelete nem ismert határokat, a valóságban mozdulatai szinte
gépiesnek hatottak, és arca minden alkalommal megrándult a fájdalomtól.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Tim Kapitány a feje
fölött szálló origami madarakat nézte mereven. Az újonc kérdőn nézett az
orvosra, de ő egy alig észrevehető fejrázással jelezte, hogy nincs baj, ne
zavarja meg a fiút. Ő maga már gyakran látta így: elmerengve bámulni a semmibe.
Azt kívánta, bár láthatná, amit ő lát. Szerette volna, ha csak egy kis időre
is, de mind a ketten belecsöppenhettek volna a fiú képzelete által alkotott
világba.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Hűséges tengerésze lenne,
miközben bejárnák a világot a hullámokat szelve. Mellette állna minden
verőfényes nappalon és viharos éjszakán. Támogatná, tisztelettel tekintene rá –
meghalna érte.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 150%;">Ám a való világ ennél
kegyetlenebb. Az öreg doktor által látott valóságban bár tisztelete a fiú iránt
változatlan maradt, a nagy csatában mégis cserbenhagyta. Azt mondta neki, hogy
legyen erős, és megoldódnak a gondok – leküzdik majd a haramiák seregét! Mégsem
volt elég erősnek lenni, hinni és kitartani. A gonosz kalózok rájuk találtak,
kegyetlenül megcsáklyázták a fenséges bárkát, ágyúval ütöttek hatalmas lyukakat
sötétkéken csillogó deszkáiba, és vérre szomjazva elfoglalták a vitorlást.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Az öreg azonban
akaratlanul is elmosolyodott a vad fantáziaképek miatt. Szája felfelé görbült,
mert tudta, hogy bárhová kerül végül Tim Kapitány, egy kalóz sem úszhatja meg
szárazon! Ott már övé lehet a végtelen tenger, az ezernyi kaland és a jól
megérdemelt győzelmek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"><b>VÉGE</b></span></span><o:p></o:p></div>
<b></b><br />
<div style="text-align: justify;">
<b><b><br /></b></b></div>
<b>
</b>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b><b>✩</b></b></div>
<b>
</b>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nektek mi jutott volna eszetekbe a kulcsszavakról (tenger, zsebkendő, kockacukor)?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Írjátok meg gondolataitokat, véleményeteket itt, a bejegyzés végénél.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-65508600983556414432018-04-22T11:27:00.001+02:002018-04-22T11:27:18.882+02:00Védjük meg az otthonunkat!Sziasztok csillagok!<br />
<br />
Ma van a Föld napja! Ennek kapcsán egy olyan témáról beszélhetünk, amiről valójában minden nap kellene, mert nem lehet annál sürgetőbb vagy fontosabb feladatunk, minthogy megvédjük az otthont adó bolygónkat!<br />
<br />
A Papírfecnik oldalon találok egy bejegyzést, szánjatok rá néhány percet, olvassátok el, és nézzétek meg a végén található videókat. Érdemes.<br />
<br />
Kattints a képre a bejegyzés eléréséért! <b>✩</b><br />
<b><br /></b>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://papirfecnikhennatol.blogspot.hu/2018/04/vedjuk-meg-az-otthonunkat.html" target="_blank"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="540" height="400" src="https://i.pinimg.com/564x/b0/99/77/b099779ba71d893dbbfbcf5a51b58857.jpg" width="400" /></a></div>
<br />Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-55263434270296656222018-04-19T20:57:00.002+02:002018-04-19T22:34:13.137+02:00Sagittarius kiegészítő novella - Pandorai csata<div style="text-align: justify;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-8ta-ls8QVEE/WtjlrWrJ6iI/AAAAAAAAFcQ/k7TcJv-YtFs0GGe_3n1uSKwS1L1Nqd09wCEwYBhgL/s1600/Kieg%25C3%25A9sz%25C3%25ADt%25C5%2591%2Bnovella%2B-%2BPandorai%2Bcsata.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="691" data-original-width="564" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-8ta-ls8QVEE/WtjlrWrJ6iI/AAAAAAAAFcQ/k7TcJv-YtFs0GGe_3n1uSKwS1L1Nqd09wCEwYBhgL/s320/Kieg%25C3%25A9sz%25C3%25ADt%25C5%2591%2Bnovella%2B-%2BPandorai%2Bcsata.jpg" width="260" /></a>Sziasztok csillagok!<br />
<br />
Még év elején jeleztem felétek, hogy idén több kiegészítő novellára is számíthattok, ami kifejezetten a Sagittarius történetéhez kapcsolódik. Az eredeti terveimben az szerepelt, hogy hamarabb kaptok egy kis ízelítőt, de remélem a mostani novella valamennyire kárpótol benneteket.<br />
<br />
Tudom, ma csütörtök van, ráadásul "új-fejezet-csütörtök", de úgy gondoltam, hogy most kicsit megleplek benneteket és valami váratlannal rukkolok elő.<br />
<br />
Ez a kiegészítő novella - ahogy a címe nyíltan utal rá - arról a bizonyos csatáról fog szólni, amit néhány korábbi fejezetben már megemlített néhány szereplő.<br />
<br />
Sorsfordító csata volt ez, hiszen a karaktereink személyiségfejlődésében is hatalmas szerepe volt. Miért olyan komoly Patrick? Miért annyira anyáskodó Inaya?<br />
<br />
Nos, akár ezekre a kérdésekre is választ találhattok ebben a kiegészítésben! :)<br />
<br />
Jó olvasgatást és csillagos estét! ;)<br />
<br />
<b>✩</b><br />
<b></b><br />
<a name='more'></a></div>
<h3 style="text-align: center;">
Pandorai csata</h3>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hálát adtam, amiért az újjáépítésnél lehetőségem volt egy
saját iroda kialakítására. A lakók zajongása és az utca hangjai egyaránt az
ajtó túloldalán maradtak. Nem volt nagy helyiség, de arra tökéletesen
megfelelt, hogy saját gondolataim társaságát élvezhessem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Keserédes élvezet volt ez. Minden szép emlékhez párosult
valami sötét és aggasztó. Így volt ez már ezelőtt is, mielőtt az ifjú Gale
kisasszony csatlakozott a Központomhoz, de a jelenléte úgy tűnt, csak fokozta a
riadalmamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az Árnylények ijesztő mennyiségű támadása, a kilátónál
történt gyilkosság, Cassandra Kívülálló barátnője és a váratlanul előkerült
Bukott felé irányuló erőszakos cselekedetek… Felsorolni sem tudtam mindazt, ami
az elmúlt időszakban történt rémisztő gyakorisággal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden erőmmel azon voltam, hogy ne hasonlítsam a jelent a
régmúlt történtekhez, de ez már lehetetlennek tűnt.<br />
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Meg tudom menteni
őket!”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel az emlékfoszlánnyal keltem, feküdtem, vettem minden
lélegzetet. A múlt részletei hamar homályba borulnak, de ez olyan élénken élt
bennem, mintha Ő maga suttogná a fülembe újra és újra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Irodám ablakánál álltam és Penelopét néztem, aki a kajla
kutyájával játszott az udvaron. Szerencsés kislány! Esély sincs rá, hogy olyan
rémálmokra kell majd fel az éjszaka közepén, mint az én gyermekem, vagy Theo.
Nem, Penelopé egy olyan korba született már, ami biztonságot ígért.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meg kell fogadnom ezt az ígéretemet! Nem bukhatok el megint!
Nem engedhetem, hogy Penelopénak át kelljen élnie mindazt, amit a többieknek.<br />
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Meg tudom menteni
őket!”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég! – suttogtam magam elé. Az ablakhoz közel tolt
karosszékbe rogytam fáradtan, esetlenül, összetörten. – Legyen elég.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ám kérésem süket fülekre talált. A régen kimondott szavak
ott lebegtek lelki szemeim előtt szüntelenül, gondolataim pedig
megállíthatatlanul repítettek vissza oda, ahonnan kétségbeesetten menekülni
akartam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tizenhét évvel ezelőtt történt. Az akkori Központunkat is én
vezettem már, holott korábban nem voltak ilyen jellegű ambícióim. Mindig is
világot szerettem volna látni, sokat utazni a Központok között, hogy széleskörű
tudást szerezhessek. Így ismertem meg Őt is – Natashát.</div>
<div style="text-align: justify;">
A moszkvai Központban volt Gyógyító, mikor találkoztunk. Máig
nem tudom, mit látott egy kóborló Tanító suhancban, de valamit biztosan, mert
velem tartott Pandorába, ahol végül letelepedtünk, összeházasodtunk, majd Sasha
érkezésével családdá váltunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem lehettem volna boldogabb. Az emberek használják a „madarat
lehetne fogatni vele” kifejezést, és ezt akkoriban nagyon is magaménak éreztem.
Egy csodálatos feleség, egy tüneményes kislány, megbízható barátok és az öcsém,
Alan tette szebbé a napjaimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután kineveztek Vezetővé, kézenfekvő választás volt, hogy
Natasha lesz a Gyógyító Mester, Alan pedig a Harcos Mester. Egy Központ
védelmét a benne élő Mesterek egységes ereje adja. Úgy tartották, hogy Pandora
Központ azért rendelkezik olyan kivételesen nagy erővel, mert a három Mester
közti családi kötelék erősebb volt minden másnál.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én is ezt hittem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig is az akaraterejét és kitartását becsültem a
legjobban. Ezért lettem szerelmes Natashába visszavonhatatlanul. Mélyen hitt
abban, hogy az Árnylények meggyógyíthatóak. Egy betegségnek, kórnak gondolta a
bennük rejlő sötétséget, ami csupán gondoskodást és törődést igényel. Sokat
vitáztunk ezen az elméleten, de ő hajthatatlan volt – amitől én persze csak még
elvakultabban szerettem.<br />
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Meg tudom menteni
őket!”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezerszer is visszajátszottam már a vég elérkezését megelőző,
zavaros hónapokat, de nem jöttem rá, pontosan mikor is vesztettem el Őt. Azért,
hogy hitét bizonyítsa gyakran járta a város utcáit olyan Árnylények után
kutatva, akik hajlandóak lettek volna a gyógyulást választani a feketeség
helyett. Gyógyító létére kivételesen jól képzett volt a küzdősportok területén,
de persze ez soha nem nyújtott kellő vigaszt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Abban bíztam, hogy Sasha születését követően minden
figyelmét és energiáját leköti majd a csodálatos, izgága gyermekünk, de
csalódnom kellett. Natasha nem adta fel, egyre merészebb volt és vakmerőbb.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, pontosan mikor és hol találkozott Vincenttel.
Mikor világossá vált számomra a köztük lévő kötelék, már túlságosan késő volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Addig a pillanatig azt feltételeztük, hogy az Árnylények
csupán kóbor, magányos, gonosz lelkek egy haldokló testbe zárva. Szörnyű
események árán kellett ráeszmélnünk, hogy ennél nagyobb akaraterővel és
becsvággyal rendelkeznek. Vincent arra buzdította saját faját, hogy fogjanak
össze, kovácsolódjanak egy erős, egységes sereggé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze, Natashának nem ezt mondta. Neki tökéletesen eljátszotta
a megváltást kereső Árnylényt, és az én drága szerelmem, aki annyi éven át mást
sem keresett csak bizonyítékot, gondolkodás nélkül elhitte Vincent minden szavát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Abban hibáztam, hogy nem támogattam eléggé. Nem hittem az
elméletében eléggé. Nem hittem benne eléggé. Így amikor talált valakit, aki
mindezt megtette, gyanútlanul hagyta, hogy suttogjon a fülébe. Ám a sötétség
szavai voltak azok. A romlásé és pusztulásé. Natasha lelkére pedig úgy telepedett
rá a gonosz, ahogy a nappal fordul át éjszakába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bárcsak tudnám, mi kellett ahhoz, hogy Natasha elárulja a
Központ hollétét! Bárcsak teljes szívvel bízhatnék abban, hogy nem adta ki könnyen
a legféltettebb titkunkat!<br />
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Meg tudom menteni
őket!”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor az Árnylények rátámadtak a Központra, Alan és én
azzal a bizonyossággal vetettük bele magunkat a kialakuló csata első hullámai
közé, hogy a három Mester közti egység töretlen. Önteltnek is mondhatnánk a
hozzáállásunkat, de hármunk ereje egykor valóban olyan hatalmas volt, hogy az
Árnylények inkább messzire elkerülték a várost. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy
a Központunkra támadnak!</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész nem tarthatott tovább egy óránál, mégis végtelen
hosszúnak tűnt. Számomra talán még most sem ért véget. Mikor nyilvánvalóvá
vált, hogy valami nincs rendben, gyengék vagyunk, mindenki, aki alkalmas volt
rá, belevetette magát a harcba. Az alig tizennyolc éves Inaya vállára kellett
helyeznünk azt a mérhetetlen felelősséget, hogy a gyermekeket, a hétéves
Sashámat és a hároméves Theot kimenekítse a Központból és a várostól nem olyan
messze, Green Villagebe vigye őket, ahol Anthony és Celestine nevelte Theoval
egykorú lányukat, Cassandrát. Ha képes lennék rá, mosolyognék a gondolatra,
hogy Cassandra milyen arcot vágna, ha tudná, hogy totyogós kora óta figyelemmel
kísérem a sorsát!</div>
<div style="text-align: justify;">
Kheirónnak hála, Inayáék bonyodalmak nélkül eljutottak a
farmra, ám erről persze nekünk, a Központban életükért harcoló családtagoknak,
fogalmunk sem volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sokan életükkel fizettek aznap.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha lehunyom a szemem, tisztán látom még most is az előttem
mereven egy helyben álló Natashát. Kezeit hátrakulcsolva, üres tekintettel meredt
rám és testvéremre, Alanre. Mérgezett hitét hajtogatta szüntelen:<br />
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Meg tudom menteni
őket!”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Némán néztem őt, szintén mozdulatlanul.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ő volt életem értelme.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ő volt a feleségem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ő volt a kislányom édesanyja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Akkor még nem értettem, nem <i>akartam</i> megérteni, hogy mi történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Alan soha nem látott dühvel és undorral nézett a nőre, akit
egy pillanattal ezelőtt még büszkén hívott családja tagjának. – És minket ki
ment meg?!</div>
<div style="text-align: justify;">
A testvérem kiáltása utáni dermedtséget, a földszintről felhallatszódó
éles sikoly keltette újra életre. Mind tudtuk, hogy Helen Attkins halálsikolyát
hallottuk. Alan odaköpött Natasha elé, majd elrohant, hogy megvédje még lélegző
szeretteit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudhattam, de ezek voltak az utolsó pillanatok, amiket
az öcsémmel tölthettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Natasha végül megmozdult, de Zeuszra, bár ne tette volna!
Egy tőrt húzott elő a háta mögül. Görcsösen markolta, mintha az a tárgy lenne
az utolsó, amiben rég elveszett lelke hiába kapaszkodhat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyetlen villanásnyi pillanat volt – és én továbbra is
szoborszerűen néztem az eseményeket! Talán, ha gyorsabban mozdulok, talán ha
időben… Nem! Nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Natasha erősen a mellkasába döfte a fegyvert, majd a
kopottas fapadlóra hanyatlott. Odarohantam. Meg akartam simogatni a nőt, akit
mindennél jobban szerettem. Az ölembe akartam vonni, és magamhoz szorítani. Ám
akkor megszólalt: - Meg tudom menteni őket!</div>
<div style="text-align: justify;">
Abban a pillanatban belőlem is kiölt valamit. Valamit,
aminek a mai napig fáj a hiánya.</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden haragomat és kínomat arra fordítottam, hogy a
csatában, amelyben kétségtelenül vesztésre álltunk, minél több Árnylényt
elpusztítsak. Fejvesztve, már-már félőrülten kerestem a közelharc lehetőségét.
Fogalmam sem volt, hogy Alan már halott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az akkori Központ régebben iskolaként üzemelt. Nem volt nagy
épület, és nem is szenteltek nagy figyelmet a minőségi alapanyagokra. Évtizedek
óta a Központ lakóinak otthonaként szolgált. Azonban a fegyverektől számtalan
sebet szerzett falakat nem tartották össze a kedves emlékek. A Központ teljesen
összeomlott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az Árnylények sikeresen elérték céljukat: Pandora Központja
megsemmisült.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyetlen túlélő maradt, bár a legjobb indulattal sem éreztem
úgy, mintha valóban élnék. Elvergődtem a Gale család farmjára, ahol egy hónapig
maradtunk. Celestine istápolt minket, Anthony pedig kimondatlanul is átvette
tőlem az ideiglenes Vezető szerepkörét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azután, hogy megtaláltuk ezt a helyet, bebizonyosodott, hogy
a Sagittariusok mennyire összetartóak. Számtalan adomány érkezett különféle
országokból: fegyverek, élelmiszer, gyógyszerek, pénz és még számtalan
felszerelés. Többen eljöttek, hogy kétkezi munkájukkal segítsék elő, hogy
mostani otthonunk felépülhessen. Úgy éreztük, muszáj legalább a fizikai
dolgokat helyre hoznunk a lehető leghamarabb – a lélek sebei nehezebben
gyógyíthatóak, ha egyáltalán azok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én éreztem, hogy semmi sem képes kitölteni azt az űrt, ami
bennem azon a tragédiával teli napon keletkezett és az elmúlt időszak eseményei
csak fokozták azt.<br />
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Meg tudom menteni
őket!”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, drága szerelmem, nekem valóban meg kell mentenem
őket! – válaszoltam a nem létező hangnak, mikor már ismét az ablakban álltam,
és az édesanyját ölelő Penelopét figyeltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mit gondoltok a történtekről? Először láthattátok az eseményeket Patrick szemén keresztül - milyen "élmény" volt?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ha szeretnétek, mondjátok el véleményeteket itt, a bejegyzés végén! :)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b></b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-20305636611239690012018-04-17T21:15:00.000+02:002018-04-17T21:15:01.055+02:00Lessetek az égre a hétvégén!<div style="text-align: justify;">
Sziasztok csillagok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://i.pinimg.com/564x/ea/84/bd/ea84bd90c82c0605a66ca9fcf94b6c3c.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="375" data-original-width="564" height="265" src="https://i.pinimg.com/564x/ea/84/bd/ea84bd90c82c0605a66ca9fcf94b6c3c.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Elképesztő hír jött velem szemben a mai napon: csillagzápor várható 22-én, vasárnap éjjel! Tudom, hogy nem a legkellemesebb időpont, de hát mivel készülhetnénk fel a jövő hét kihívásaira, minthogy elsuttogjuk a kívánságainkat a hullócsillagoknak?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen előre lehetetlen megjósolni, hogy pontosan mennyi csillaghullásra is számíthatunk, de az egyik cikk szerint óránként akár 10-szer, 20-szor is kívánhatunk a hét utolsó perceiben!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A cikket <a href="https://www.hirado.hu/tudomany-high-tech/urkutatas/cikk/2018/04/17/kaprazatos-csillaghullas-var-rank-a-heten" target="_blank">IDE</a> kattintva érhetitek el; ha érdekel bővebben a Lyridák-meteorraj okozta csoda, akkor érdemes elolvasni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha az időjárás nem fordul rosszabbra, akkor minden esélyünk meg van rá, hogy egy meleg pokrócba takarózva, szemünket az égboltra tapasztva számoljuk, hogy mennyi hullócsillagot láttunk! ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
CSILLAGHULLÓS hétvégét mindenkinek már előre! :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
✩</div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-50763618913962213952018-04-16T20:14:00.002+02:002018-04-16T20:14:42.644+02:00Az elhagyott világa<div style="text-align: justify;">
Sziasztok csillagok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy különleges meglepetéssel készültem nektek mára!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-MuKdSD9eOJk/WtTn56Jn_wI/AAAAAAAAFbU/uTdcc5AqXFolXmfloeBG22yG5wCZnXxwgCLcBGAs/s1600/Az%2Belhagyott%2Bbor%25C3%25ADt%25C3%25B3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1003" height="400" src="https://3.bp.blogspot.com/-MuKdSD9eOJk/WtTn56Jn_wI/AAAAAAAAFbU/uTdcc5AqXFolXmfloeBG22yG5wCZnXxwgCLcBGAs/s400/Az%2Belhagyott%2Bbor%25C3%25ADt%25C3%25B3.jpg" width="250" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán még emlékeztek rá, hogy van egy bizonyos történet, aminek a címe <b>Az elhagyott</b>. Ehhez a regényemhez készülnek a Világépítős novellák is, tehát akik már olvasták azokat, találkozni fognak néhány ismerőssel. ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történet jellegéből adódóan valamiért úgy éreztem helyesnek, ha egy stílusában jobban hozzáillő, saját blogot adok a mesémnek. Ezt <a href="https://azelhagyott.blogspot.hu/?zx=72cef47ccb41ac6f" target="_blank">IDE</a> kattintva érhetitek el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen a weboldalon szigorúan csak Az elhagyottal kapcsolatos információk és fejezetek fognak megjelenni, de természetesen annak érdekében, hogy senki ne maradjon le az újdonságokról, a Csillagtörténeteken is folyamatosan tájékoztatlak majd benneteket az aktuális fejleményekről.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyenlőre fejezetet még nem hoztam nektek, úgy gondoltam, kicsit ismerkedjetek az új bloggal, és mondjátok el véleményeteket az üdvözlő bejegyzés végén megjegyzésként.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nyissátok ki a térképet, lapozgassátok, mert később segítségetekre lehet, amikor nem tudjátok, melyik irányba forduljatok! ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasgatást Vándorok!</div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-60317066832506383152018-04-11T22:52:00.003+02:002018-07-19T18:20:55.195+02:00Világdarabok 06. - Éghajlat<div style="text-align: justify;">
Sziasztok csillagok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A legutóbbi világdarabkában megismerhettétek a Tűz Urát, Cratert, akiről nagyon pozitív visszajelzéseket adtatok. Örülök, hogy így megszerettétek az idősödő Mágust, úgyhogy ezúttal is szerettem volna bemutatni nektek új szereplőket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A regényben ők legfeljebb mellékszereplőként bukkanhatnak majd fel egyszer-egyszer, ám ennek ellenére remélem, szimpatikus karakterek lesznek. Még annak az esélyét is fenntartom, hogy akár egy kiegészítő történetben megjelenjenek - igazából semmi sincs kizárva. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-05zqTFTgnG4/Ws50ulzgMrI/AAAAAAAAFa4/WdsuQsmJzlYR-H2-hzDI8xuhcTYsWwPtwCLcBGAs/s1600/Vil%25C3%25A1gdarab%2B6%2B-%2B%25C3%2589ghajlat%2BI..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="295" data-original-width="784" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-05zqTFTgnG4/Ws50ulzgMrI/AAAAAAAAFa4/WdsuQsmJzlYR-H2-hzDI8xuhcTYsWwPtwCLcBGAs/s640/Vil%25C3%25A1gdarab%2B6%2B-%2B%25C3%2589ghajlat%2BI..jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rengeteg tervem van, időm sajnos annál kevesebb, de azért remélem, minden fejemben élő szereplőt "életre kelthetek", és a kíváncsiság, hogy ti mit fogtok szólni hozzá, remek motiváló erő. ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A hatodik világdarabka fő témája az <b>éghajlat</b> volt. Aki kíváncsi a témával kapcsolatos bővebb információkra, kattintson <a href="https://akezdetkezdeten.blogspot.hu/2017/11/vilagdarabok-06-tema-eghajlat.html" target="_blank">IDE</a>. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, nem is húzom tovább az időt: ismerjétek meg Ainát és Andrejt!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: 700;"><br /></span></div>
<h3 style="text-align: center;">
A mozdulatlan vidék</h3>
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Francba az egésszel, én felmondok!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aina csak a szemét forgatta az újabb dühkitörés hallatán.
Amikor Északváros tanácsnoka azt a büntetést szabta ki számára, hogy
negyvennyolc órás őrséget kell vállalnia a legfelső határon az Kristály-folyó
mentén, akkor azt hitte az éjszakai fagy lesz a legnagyobb ellensége. Ám néhány
óra leforgása alatt nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a kitüntetett posztot Andrej
nyerte el, a középkorú, termetes, mogorva őr, aki több órás kiselőadásokat
tartott arról, hogy milyen borzalmas vidék is ez.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hiába takarta vastag sál arcuk nagy részét, Andrej
zsörtölődése tökéletesen érthető és hallható volt – Aina legnagyobb bánatára.
Az első órában még megvolt a remény a normális kommunikációra, ám azt hamar
eltiporta Andrej a hatalmas, meleg prémmel kibélelt bakancsával.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Most, a tizenkettedik óra végén Aina mozdulatlanul ált az
őrtorony egyik keskeny lőrése előtt, és meredten bámulta az előtte elterülő
vakító fehérséget. Szerette volna kizárni a morgolódást, de nem sok minden
vonhatta el a figyelmét – ijesztően mozdulatlan volt odakint minden. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Persze addig jó, amíg nincs mozgolódás”</i>
– gondolta Aina és szinte szégyellte magát, amiért majdnem imádkozni kezdett
egy nem várt, izgalmas eseményért.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- No, mi van te leány, talán odafagytál?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aina egy pillanatra lehunyta szemét és mély levegőt vett:
összeszedte minden megmaradt türelmét ahhoz, hogy higgadtan válaszolhasson.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Őrködöm. Tudja, ez a munkánk.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hah! Aztán mit gondolsz, mi a fészkes nyavalya jönne pont
abból az irányból? – Andrej nehézkes, döcögős léptekkel odamasírozott hozzá és
kimutatott a nyíláson. - Innen ugyan nem látszik, de alig néhány kilométer
múlva arra már csak Mirovia, a Nagy Óceán van. Nincsen itt más csak jég és hó.
Pont ezt mondom, hát nem? Kristályban kényelmesen sétálgathatnak az emberek a
fák között, minket meg ide küldtek, hogy szép csendben halálra fagyjunk. Őrség,
egy fenét! Túl sokan voltunk már abban a nyomorult városban, muszáj volt
valamit kitalálniuk ahhoz, hogy néhányunkat kipaterolhassák onnan! Undorító
csürhe…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És így tovább, és így tovább. Aina amennyire csak tudta,
kizárta Andrej hangját, ám eddig elmondott szavai is elegek voltak ahhoz, hogy
képzeletét messze repítsék erről a vidékről.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szó, ami szó, abban kétségtelenül igaza volt Andrejnek, hogy
itt fent északon nincsen más csak jég és hó. Vakító fehérség és ingerült
emberek. Nem a legbarátságosabb környezet egy maga fajta, fiatal lánynak, de
ahogy mindenki másnak, aki erre tévedt, neki is meg volt rá a jó oka, hogy
elmeneküljön Kristály sűrű utcáiról.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hosszú őrségben azonban nem volt nehéz visszagondolni a
szép időkre: a napsütés meleg simogatására, a kedves szellő játékos táncára,
vagy az egyenletesen csörgedező patakok játszotta dallamra. Kristályban tél
idején láttak ugyan havat, érezték a csípős hideget, de ez meg sem közelítette
az északi határon élők mindennapjait.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ha tehette volna, akkor nyugatra ment volna, a Nagy Erdőbe,
esetleg Nyugatvárosba, hogy az ottani tanács őrségébe tartozhasson. Ők is pár
kilométerre voltak a Nagy Óceán partjától, de az ő napjaikat legfeljebb egy-egy
esőfelhő vagy nagyobb széllökés ronthatta el.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ott szabadnapjain sétálhatott volna a sűrű, élettel teli erdőkben, esetleg elmehetett volna fürdeni a közeli folyóba. Ha romantikusabb
lélek lenne, akkor talán még az is eszébe jutott volna, hogy Nyugatvárosban
minden reggel a csicsergő madarak énekére kelhetett volna fel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aina azonban két lábbal állt a földön; azt vallotta, az álmodozás csak felesleges időhúzás. A tettek embere volt, ám nem mindig a jóké.
Kristályban egy árva lánynak könnyű a rossz út csábítására hallgatnia – legalább annyira, mint egy helyes szélhámos kedves szavainak bedőlnie.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hirtelen lehúzta vastag sálját az arcáról. Szüksége volt egy
kis friss levegőre, hogy elűzze az emlékeket. Nem számított, hogy a hideg égette
a tüdejét, pillanatok alatt kiszárította arcát és ajkát – mindez segített neki
visszatérnie a valóságba, ide, Északvárosba. Bármennyire is kellemes gondolat,
hogy Nyugatváros zöldellő vidékén kóboroljon, soha nem mehet oda, és ezt is
annak a kötélrevaló gazfickónak köszönheti, senki másnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bár nem szívesen hallgatta Andrej indulatos monológját, most
mégis biztonságosabb megoldásnak tűnt, mint az, hogy a saját gondolataiba
vesszen, így kényszerítette magát, hogy az őrre figyeljen. Andrej időközben
visszatért a torony egyik végében elhelyezett padra, és kesztyűbe bújtatott
lapátkezeit dörzsölte össze szorgosan, mintha tüzet akarna csiholni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Én bizony megmondom neked leány, engem keletre szántak az
égiek, nem ebbe a fagyott pokolba!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Miért pont keletre? – Andrej meglepetten kapta fel
tekintetét Ainára. A váratlan érdeklődéstől megbokrosodva még intenzívebb
mutogatással kísérte további szavait.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Jártál már Keletvárosban? Közelebb van Sarkcsillaghoz,
mint maga Kristály, bizony ám! - Andrej úgy mondta ezt, hogy kétség nem fért
hozzá: minél közelebb lakik valaki a Csillag Lovasokhoz, annál szerencsésebb. –
Hegyláncok védik egyik oldalról, a Nagy Óceán pedig a másikról. Nincs azaz
őrült Védelmező, vagy ember, aki ott akarna támadni! Ott aztán nyugodtan
hátradőlhetnék! Lenne egy kis faházam a hegy lábánál, ahonnan, ha körbenézek, nem
látok mást csak legelőket, meg fenyőerdőket! Akkor aztán még az örökös esőzés
sem érdekelne!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tudja, hogy ott is szokott havazni, ugye? – Andrej bosszús
pillantást vetett Ainára, amiért bemocskolta az idilli képet, de a lány gyorsan
visszahúzta arca elé a sálat, hogy elrejtse mosolyát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem baj az nekem, ha néha-néha látok havat, csak ne kéne
azt bámulnom az év minden napján!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Akkor miért nem megy délre? A hegyekben ugyan ott is látni
havat, de ha azokon átjut és a déli határ felé megy, egészen addig, amíg meg
nem látja az első útjába eső homokos partot, akkor már egy percig sem kellene
aggódnia a hideg miatt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hallod te, hogy miket mondasz őrült némber? Innen ugyan
elvágyódom, de a világról azért még nem! Egyik Isten kérésére sem sétálnék át a
Ferusok hegyein csak azért, hogy homokot meg vizet lássak! Nem élnék még addig
sem, amíg az átfagyott csontjaim kiolvadnának abban a hőségben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Maga tudja – vonta meg vállát Aina, de az elmúlt órák
panaszáradata után nem bírta megállni, hogy annyit még oda ne szúrjon: - Pedig
ott találhatna magához illő párt is. - Andrej ostobaságáról adott
tanúbizonyságot értetlen tekintete. – Tudja, kedves Andrej, ott élnek a
szirének.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aina hangosan felnevetett, miközben Andrej az eddigi
legcifrább káromkodásaival tarkítva fejezte ki hozzáállását a halfarkú
hölgyemények iránt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pár óra kellett hozzá, hogy a kedélyek lecsillapodjanak, és
Aina ismét a hidegben, a szűk lőrésen át szótlanul bámulja a tájat. Lehet, hogy
álmaiban elutazhatott a szeles nyugatra, az esős keletre vagy akár a napsütéses
délre, felébredve mindig ugyanott találja magát: a mozdulatlanná fagyott
északon.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<b></b><br />
<div style="text-align: justify;">
<b><b>✩</b></b></div>
<b>
</b><br />
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ha szívesen megosztanátok a világdarabkával kapcsolatos gondolataitokat, tanácsotokat, akkor megtehetitek azt itt lent, a bejegyzés alatt. ;)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nos, ezzel a rövid kis történettel kívánok minden kedves Olvasómnak csillagfényes, jó éjszakát!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-70000172875072779912018-04-06T20:49:00.000+02:002018-04-06T21:11:35.886+02:00Sagittarius - 22. fejezet<div style="text-align: justify;">
Sziasztok csillagok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-pqhPyuf3sX4/WsfBBRDdd4I/AAAAAAAAFUE/MoDehyg7-pIN1I7vlMoTkX2EIlxV-F5vwCLcBGAs/s1600/22.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1237" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-pqhPyuf3sX4/WsfBBRDdd4I/AAAAAAAAFUE/MoDehyg7-pIN1I7vlMoTkX2EIlxV-F5vwCLcBGAs/s400/22.%2Bfejezet.jpg" width="308" /></a>Nagyon vicces dolog történt velem tegnap: <i>elfelejtettem</i>, hogy csütörtök van!! Talán kis részben a hosszú hétvége is okolható a tévedésemért, de azt hiszem kár lenne rá hárítanom a felelősséget; ideje elismernem, hogy félelmetesen szétszórt vagyok mostanában, úgyhogy szinte meg sem lepődöm, hogy azzal sem vagyok tisztában, hogy éppen milyen nap van ma.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Akárhogyan történt, a lényeg akkor is az, hogy tegnap nem került ki Sagittarius fejezet, de ezt ezennel sietek is bepótolni! ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha kíváncsiak vagytok Nate állapotára, akkor katt a folytatásért!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csillagos estét mindenkinek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
22. fejezet</h3>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A percek eleinte bántóan lassan, majd ijesztően gyorsan
teltek el. Valaki sikított – Cassy tudta, hogy nem lehetett más, csak ő, de úgy
érezte, külső szemlélőként nézi saját testét és cselekedeteit. Egyetlen
szempillantás alatt megszüntette a Nate és közte lévő, közel húszméternyi távolságot.
Nate riasztóan mozdulatlanul, arccal előre feküdt a hideg, szürke padlón.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cassy leguggolt mellé, de nem mert hozzáérni. Nem tudott
mást tenni, csak nézte a tőrt, ami Nate bal lapockájából állt ki. Nem kellett
Gyógyítónak lennie ahhoz, hogy tudja, ha valaki a szívét találta el, akkor Nate
nem fog többé felkelni. Erre a gondolatra könnyek homályosították el a látását.
Dühösen letörölte őket, de azok megállíthatatlanul újra és újra megjelentek,
majd végig csúsztak arcán, hogy végül álláról az ölébe ejtett, ökölbe szorított
kezére essenek.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ethan jelent meg elsőként. Cassy észre sem vette, hogy
közeledett, nem hallotta lépteinek zaját vagy szívének zakatolását – olyan
volt, mintha Ethan egyszerűen oda teleportált volna elé. Cassy látta, hogy
mozognak az ajkai, de kimondott szavait nem fogta fel.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Aztán megjelent Inaya. A Gyógyító kezének erős, határozott
szorítására Cassy összerezzent, majd mintha kihúztak volna egy dugót a füléből,
érzékszerveit elöntötték a körülötte történő események hangjai, az egyetemi
világítás bántó fénye és a vér félreismerhetetlen, orrfacsaró bűze. Cassy
agyának valamelyik békés, távolabbi zuga halkan megjegyezte, hogy Nate vérének
szaga sokkal intenzívebb, mint bárkié, akiét eddig éreznie kellett – ám ez a
felfedezés koránt sem volt annyira izgalmas, hogy komolyabban elgondolkodtassa
a lányt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Miután Cassyt félretolta a fiútól, Inaya közelebb hajolt
Nate-hez, hogy jobban megvizsgálja a tőrt és az általa okozott, látható
sérüléseket. Nate ingjén egyre jobban szétterjedt a sötétvörös folt, oldalra
fordított arcán látszódott néhány horzsolás, ami minden bizonnyal az eséstől
keletkezett. A Gyógyító Mester valószínűleg ennél szakszerűbb következtetéseket
vont le, és Cassyt kimondottan idegesítette, hogy Inaya magában tartja a
megállapításait.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Inaya ismét kiegyenesedett, térdelve ült Nate mellett. Kezét
óvatosan, de biztos mozdulattal a tőr markolatára helyezte. Cassynek ideje sem
volt felfogni, hogy mire készül, Inaya már egyetlen mozdulattal ki is húzta a
fegyvert. Félredobta maga mellé, majd gyorsan rászorította két tenyerét a
sebre, melyből úgy bugyogott ki a vér, mint tűzhányóból a láva. Inaya lehunyta
szemét, és gyönyörű arcán látszott, hogy mennyire koncentrál. Néha összevonta
szemöldökét, mintha neki is fájdalmai lennének, de ezt leszámítva majdnem olyan
mozdulatlan volt, mint a sérült.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cassy nem felejtette el Inaya képességét, de még soha nem
látta, hogyan használja azt. Tudta, hogy Inaya mágiájával képes átadni saját
energiáját a betegnek, így felgyorsíthatja a gyógyulás folyamatát. Korábban,
amikor Cassy engedte magának, hogy ilyesmiken járjon az agya, már elképzelte,
hogyan működhet ez, ám ennél sokkal látványosabb és gyorsabb eredményre
számított. Nate sebe nem kezdett el azonnal összehúzódni, a vérzés sem múlott
el – bár az vitathatatlan, hogy csillapodott. Ám a Bukott továbbra is úgy
feküdt ott, mint aki nem fog többé felállni.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Anya? – egy bátortalan, remegő hang furakodott be Cassy
gondolatai közé. Ez volt az első pillanat, amikor tekintetét elfordította
Nate-ről. Penelopé pár lépéssel hátrébb állt, kezeivel átölelte saját magát,
tekintetéből pedig sütött a rettegés. Ethan jó pár méterre tőlük éppen a
telefonba magyarázott, így tehát szegény kislány teljesen egyedül érezte magát,
miközben a talaj kezdett kicsúszni mindannyiuk lába alól.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cassy letörölte a könnycseppek hagyta nedves nyomot az
arcáról, majd odasétált Penelopéhoz. Letérdelt elé – részben azért, hogy a
kislány szemébe nézhessen, részben pedig amiatt, hogy eltakarja előle Nate
véres testét.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben lesz! – Tudta, hogy saját magát soha nem
tudná meggyőzni erről, de bízott benne, hogy a kislányt azért sikerül. – Nate
meg fog gyógyulni; anyukád segít neki ebben. Felépül, és akkor befejezheti majd
a mesét, amit miattam kellett félbehagynia, rendben?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Penelopé csak bólintott egyet, majd Cassy köré fonta
vékony kis karjait, és nyakába fúrta fejét. Cassy érezte, ahogy felsője
átnedvesedik a halk sírástól. Magához szorította a kislányt, egyenletesen
simogatta a hátát, és megnyugtató szavakat mormolt neki – édesanyja is pont így
tett, amikor Cassyt rémálmok gyötörték gyerekkorában. A mozdulatsor
megnyugtatta őt és Penelopét is. Így álltak akkor is, amikor Ethan
bejelentette, hogy a bejárathoz áll az autóval.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Innentől kezdve az események felgyorsultak. Alig néhány perc
elteltével Ethan futva megérkezett. Inaya és ő amilyen óvatosan csak tudták,
karjukba emelték Nate-et, majd kivitték az autóhoz. Inaya a hátsó ülésen
próbálta tovább enyhíteni Nate fájdalmait, de erős zihálásából már egyértelművé
vált, hogy energiája kezd fogyni. Az anyósülésen Cassy az ölébe ültette
Penelopét, és egész úton szorosan tartotta. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A Központnál már vártak rájuk – Patrick, Lionel és Sasha is
a bejárathoz vezető lépcsősor aljánál álltak. Mellettük ott volt azaz ágy, amin
egy nappal korábban még Theo feküdt. Óvatosan kiemelték Nate testét az autóból,
majd a férfiak együttes erővel visszavitték az ágyat az orvosi szobába. Inaya
szorosan a nyomukban volt, és másodpercenként rájuk szólt: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Óvatosan!”</i> Látszott rajta, hogy erejéből máris sok fogyott – a
lépcsőn csak úgy tudott felmenni, hogy erősen kapaszkodott a korlátba.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Sasha Inaya mellett állt – valószínűleg ő is attól tartott,
hogy a Gyógyító összeesik. Cassy a sor végén, lassan sétált be a házba
Penelopéval együtt. A nappaliba kísérte a lányt, holott ő maga szívesebben ment
volna Nate után. A helyiségben azonban váratlan fogadtatásban volt részük – a
drapp színű kanapé előtt ott állt Theo. A fiú arca még valamivel sápadtabb
volt, mint amit megszokhattak tőle, de ezt leszámítva egyetlen karcolás sem
látszott már rajta.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Penelopé egyből a fiúhoz rohant, aki gyorsan felkapta,
magához ölelte, majd biztosította róla, hogy jól van, és hozzá hasonlóan Nate
is felépül majd. Bár szavai határozottnak tűntek, Cassyre szegezett tekintete
elárulta valódi érzéseit: ő is tisztában volt vele, hogy mekkora a baj.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nekem most… - kezdte Cassy, de be sem fejezte a mondatot,
fél lábbal már így is a folyosón volt, és a kórteremmé alakított szoba felé
tartott. Az egyszerű ajtó be volt csuka, előtte pedig ott téblábolt mindenki:
Patrick, Ethan és Lionel.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cassy úgy tett, mintha észre sem vette volna őket,
egyszerűen meg akarta kerülni a társaságot, hogy bemehessen Nate-hez, ám
Patrick az útjába állt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem mehetsz most be Cassandra – közölte szigorúan.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ne szórakozzon! – förmedt rá a lány. Az udvariasság és az
illem érdekelte most a legkevésbé. – Engedjen be!</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Cassy, hallgass rá – csitította Lionel, miközben erős
kezét a vállára tette. Cassy egyetlen mozdulattal lerázta magáról.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Eressz! – mondta, majd ismét Patrick felé fordult: -
Engedjen be!</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Oké, ha ki akarod nyírni a pasid, akkor menj csak be! –
Kicsit sem volt meglepő, hogy Ethan is mellőzi a kedves szavakat, ám ezzel
jelenleg csak szította Cassy dühét.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Menj a francba! Nem azért voltál ott, hogy megvédj minket?
Mi a fenét csináltál? Hol voltál, amikor tényleg veszélyben voltunk? A te
hátadból kéne kiállnia egy tőrnek, nem neki!</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Nem csak a folyosó, de szinte az egész ház elcsendesedett az
indulatos szavakat követően – mintha egy röpke másodpercre egyszerre tartották
volna vissza a lélegzetüket.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igazad van. Magára kellett volna hagynom egy hat éves
kislányt és az édesanyját, csak azért, hogy az újabb hiszti rohamod miatt
utánad, meg a szerencsétlen pasid után fussak. – Ethan tőle szokatlan
higgadtsággal mondta ki a szavakat, talán azért, mert tudta, hogy azok így is
telibe találják Cassy szívét.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj – mondta Cassy néhány mély levegővétel után. A
folyosóra kihelyezett padra ült, arcát a tenyerébe temette; tudta, hogy az így
elmormogott szavait is tisztán hallani fogja mindenki. – Tudjuk, hogy nekem
kellene most odabent feküdnöm.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Szavai igazságát semmi sem bizonyította jobban, mint az,
hogy a három férfi nem sietett cáfolni az állítását. Mindenki ugyanarra a
következtetésre jutott, mint minden alkalommal az elmúlt napokban: a valódi
célpont Cassy volt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- El kell mondanod minden részletet Cassandra! – szólalt meg
végül Patrick. – Láttad, hogy ki tette?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cassy először próbálta gondolatban újra lejátszani a
történteket, de akárhányszor ment végig az eseményeken, nem talált köztük semmi
használhatót. Bosszankodva pattant fel, majd fel-alá járkálni kezdett a
folyosón. A többiek csendben várták a válaszát.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Messze voltunk egymástól, gyakorlatilag a folyosó két
végében. Nem volt ott rajtunk kívül senki más!</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tudjuk, hogy láthatatlannak maradni könnyű feladat,
hangtalannak azonban már lehetetlen – mondta Lionel. – Nem figyeltél fel idegen
lépésekre, esetleg szívverésre?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cassynek kedve lett volna magába döfni egy tőrt mérgében.
Annyira elvakította az akkor érzett düh és aggodalom, hogy saját magán kívül
nem figyelt oda senki másra. Elkövette azt a hibát, amire apja és Lionel is
minden edzés alkalmával figyelmeztette: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Ha
nem tudod kizárni az érzéseidet, </i><i>sebezhetővé válsz!”</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem – Cassy szomorúan rázta a fejét, és biztos volt benne,
hogy Lionel pontosan tudja, mire gondolt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A Harcos Mester közelebb ment hozzá, és próbált halkabban
beszélni, bár inkább csak a gesztus miatt, hiszen Sagittariusok jelenlétében
teljesen felesleges volt suttogni.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ne ostorozd magad! Csillagifjú vagy még Cassy, és rengeteg
minden történt veled az elmúlt napokban. Még egy tapasztalt Harcos sem tud
higgadt maradni mindig és mindenhol. Hidd el, hogy egy kevésbé erős ifjú már
fele ekkora nyomásnál összeroppant volna!</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igen, csakhogy akárhányszor összeroppanok, valaki, akit
szeretek, helyettem sérül meg!</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mi van, ha nem helyetted? – Theo lépett a folyosóra.
Összevont szemöldökéből, ajkai alig észrevehető csücsörítéséből és izzó
tekintetéből Cassy rögtön tudta, hogy a fiú ismét teszi, amihez a legjobban
ért: higgadtan gondolkodik. Ez jelen pillanatban meglehetősen kivételes és
egyedi képességnek számított.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hogy érted ezt? – kérdezte Patrick, aki már-már izgatottan
várta Theo magyarázatát.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mindig abból indultunk ki, hogy Cassy a célpont, de mi van
akkor, ha mégsem? Elvégre, és most bocsáss meg Cassy, de ő csak egy
Csillagifjú, aki nem rég érkezett hozzánk. Nate ellenben egy Bukott! Olyan
hatalmas erővel bír, amire az Ősök még nem tehették rá a kezüket! Logikusabb
feltevés, hogy az Árnylények őt akarják.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ostobaság – intette le Ethan. – Nate-ről csak pár napja
derült ki, hogy miféle. A támadások már régebb óta tartanak.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Támadások mindig is voltak és lesznek is – felelte
Patrick. – Eléggé valószínűtlen, hogy mindegyik összefüggne. Az elmúlt napok
eseményei azonban egyértelműen Cassandrához köthetőek.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Van abban valami, amit Theo mond – foglalt állást Lionel
is. – Nate a legtöbb támadásnál jelen volt, és egy Bukott maga lenne a
főnyeremény az Árnylények számára.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Utána kellett volna mennem – bosszankodott Cassy.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ki után? – értetlenkedett Theo.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Az után a gyáva szarlény után, aki megbújva dobott kést
Nate hátába! Csak egy irányból dobhatta azt a fegyvert. Üldözőbe kellett volna
vennem, hátha utolérem és elkapom. Ha szerencsénk lett volna, akkor még
karmolást is találok a nyakán!</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Miféle karmolást?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Terry – válaszolta Cassy, akinek eszébe jutott, hogy Theo
valószínűleg még nem is hallott a Kívülálló lány megtámadásáról. – Valaki
kórházba juttatta, és Terry elmondása szerint mindeközben azt hajtogatta, hogy
Cassandráért. Egyedül annyit tudunk, hogy Terry megkarmolta a támadóját, de a
köröm alól kikapart bőrdarabkák alapján a Kívülállók nem tudták beazonosítani.
Egyértelmű, hogy Árnylény volt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Karmolás? – kérdezett vissza Theo, aki könnyen
észrevehetően ismét gondolataiba mélyedt a történet hallatán. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Az – igazolta korábbi szavait Cassy. – Nate viszont nem
ismeri Terryt. Az egyetemen látták egymást párszor, de szerintem még soha nem
beszéltek egymással.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Vagyis az összes eseményt mégis csak te kapcsolod össze és
nem Nathaniel – vonta le a következtetést Patrick.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Vagy egyszerű elterelés az egész – szólt Lionel. – Cassy
Sagittariusként nőtt fel, és akár Csillagifjú, akár nem, akkor is kapott
kiképzést. Nate azonban Kívülállóként nevelkedett, még azt sem tudja igazán,
hogy milyen ereje van. Sokkal könnyebb célpont, pláne akkor, ha az Árnylények
arra ösztönöznek minket, hogy Cassy védelmére koncentráljunk és ne a Bukottéra.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Elég körmönfont húzás az Árnylények részéről – mondta
szkeptikusan Patrick.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Az is lehet, hogy egyszerűen túlbonyolítjuk a dolgokat –
válaszolta Theo úgy, mintha csak hangosan töprengene. – Túl nagy mögöttes
tartalmat tulajdonítunk az eseményekhez, de ez meglehetősen szokatlan lenne az
Árnylényektől. Az egyetlen nyilvánvalónak minősíthető gondolat továbbra is az,
hogy Cassy a fontos számukra. Azzal, hogy a szeretteire támadnak olyan, mintha
hergelni, provokálni akarnák őt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Sikerült nekik – válaszolta fáradtan Cassy.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Vagy mindez csupán légből kapott találgatás! – Ethan
nyilvánvalóan nem volt híve az elméletgyártásnak. - Nem mondtatok mást, csak
azt, hogy talán, lehet meg ha. Ennek így semmit értelme! </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Talán – válaszolta szórakozottan Theo. Ethan hangosan
kinevette a fiút, de Theo észre sem vette, hogy ezzel az egyetlen szavával
Ethant igazolta.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cassy már tudta milyen, amikor Theo belemerül a
gondolataiba: teljesen megszűnik körülötte a világ. A fiú halkan motyogva
elnézést kért, majd visszavonult a könyvtárba. Lionel is lezártnak tekintette a
beszélgetést: közölte, hogy a Kívülálló rendőrrel el kellett halasztania a
találkozót, de most már illene mennie. Ethan kijelentette, hogy visszamegy az
egyetemre, hátha talál valamilyen nyomot.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Pár perc leforgása után Cassy kettesben maradt Patrickel a
szoba zárt ajtaja előtt. A Vezető szólásra nyitotta a száját, de végül
hangtalanul becsukta azt. Cassy örült, hogy nem kell bájcsevegést folytatnia,
mert megmaradt, kevés energiáját első sorban a Nate iránt érzett aggodalom
emésztette fel, így félő volt, hogy olyat talál mondani Patricknek, amit később
még megbánt volna. A Vezető átment a nappaliba, ahol Penelopé figyelmét
igyekezett lekötni.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cassy visszaült a padra, és szinte pislogás nélkül figyelte
az ajtót. Eddig kifejezetten hálás volt a Sagittarius ház kivételesen jó
hangszigeteléséért, hiszen ez adta meg a magánélet illúzióját, ám ez most mégis
hátránynak bizonyult. Cassy bármit megadott volna azért, hogy legalább hallja,
mi történik odabent. Bosszantotta, hogy Sasha segít Inayának és nem ő, de azt
azért el kellett ismernie, hogy aligha lett volna higgadt ápoló, amikor Nate
véresen feküdt volna előtte.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Nem nézte az órát, így nem tudta, mennyi idő telt el,
mindenesetre még akkor is egyedül ücsörgött a folyosón, amikor Sasha végül
kijött a szobából. Cassy azonnal felpattant, de az aggodalom összeszorította a
torkát, így egyetlen hang sem fért ki azon keresztül.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Él – kezdte Sasha, ám szavai megnyugtatóbban hatottak
volna, ha közben nem a vért törölgeti a kezeiről. – Pár milliméteren múlott csupán,
hogy nem a szívét találták el. Inaya szerint gyorsabban gyógyul, mint bárki,
akit eddig valaha gyógyított, de még így is szükség van pár napra, hogy újra a
régi legyen. Pihennie kell, úgyhogy ne engedd, hogy megerőltesse, vagy esetleg
felizgassa magát.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Sasha még soha nem volt ennyire komoly, és Cassy nem látott még
ennyi együttérzést sem a tekintetében. Cassy oda akart lépni hozzá, hogy
megölelje, hogy így meríthessen egy keveset a lány erejéből, de végül nem tette
meg. Csak némán nézték egymást egy percig, majd Patrick jelent meg a folyosón.
Mivel a Nate-ről elmondottakat ő is hallotta, már csak egy kérdés maradt hátra:</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Inaya is rendben van?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon kimerült. Még nem nyerte vissza a teljes erejét
azóta, hogy tegnap Theot kellett ápolnia, szóval most eléggé le van strapálva.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Le van strapálva? – kérdezett vissza értetlenkedve
Patrick.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igen, apa! Fáradt, gyenge, megviselt. A lényeg, hogy
pihennie kell, úgyhogy Penelopét rád bízza.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Rendben – bólintott Patrick, majd vissza is ment a
kislányhoz a nappaliba.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Bemehetek hozzá?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Felőlem – mondta Sasha vállvonogatva, miközben már a
lépcsőn tartott felfelé.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cassy belépett a szobába, ahol Inaya éppen a használt
eszközöket fertőtlenítette. Nate a szoba közepén elhelyezett ágyon feküdt a
hasára fordítva. Ugyanolyan mozdulatlan volt, mint az egyetem padlóján, de a
vért letörölgették róla, és egy hatalmas kötés fedte el a hátán tátongó sebet.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Rendbe jön – mondta Inaya. Hangja halk és rekedtes volt, a
levegőt kapkodva szedte, mint aki épp hosszú kilométereken át menekült volna
valami elől.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- És te?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Egy kis alvás csodákra képes – válaszolta mosolyogva a
Gyógyító.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cassy arcán is átfutott egy halvány mosoly, de amilyen
gyorsan felbukkant, olyan hirtelen el is tűnt. Emlékezett még rá, hogyan váltak
el Inayával, és most nagyon szégyellte magát, amiért olyan indulatosan
reagált.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ám reakciójától független azt
sem felejtette el, hogy mire figyelmeztette a nő.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem kellett volna elfutnom.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Akár elfutsz, akár nem, a támadó megtalálta volna a
módját, hogy bántsa ezt a fiút. Felesleges magadat hibáztatnod ezért. Ami azt
illeti, ha valakit bűnösnek gondolsz, akkor az inkább legyek én. Nem kellett
volna olyan butaságokat mondanom neked. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Csak szavakba öntötted mindazt, amin már napok óta
rágódom. Nem a szavaid dühítettek fel. Azt hiszem, egyszerűen csak rossz volt
más szájából, hangosan kimondva hallani azokat a félelmeimet, amiket
legszívesebben eltemettem volna mélyen magamban.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- A félelmeket nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni.
Szeretném, ha tudnád, hogy ha ilyen gondolatok gyötörnek, akkor én bármikor
szívesen meghallgatlak. Melletted vagyok. – Inaya olyan megnyugtatóan mondta ki
a szavakat, amire csak egy édesanya képes. Melegség sugárzott a tekintetéből és
minden mozdulatából.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm! – hálálkodott Cassy, majd szorosan megölelte
Inayát.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nate még sokáig nem fog magához térni, úgyhogy ha rám
hallgatsz, felmész a szobádba, és megpróbálsz pihenni kicsit. Úgy nézel ki,
mint aki napok óta nem aludt rendesen.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Bagoly mondja verébnek – nyújtott nyelvet Cassy, de azért
megfogadta Inaya tanácsát.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A szobájába érve egyből a zuhany felé indult. Messzire
elhessegette magától a felismerést, hogy már lassan megszámolni sem képes,
hányadszor kell lemosnia magáról valakinek a vérét. Nem akarta, hogy ilyen
borús gondolatok uralkodjanak el rajta, mert félt, hogy olyan helyre rángatják
majd, ahonnan képtelen lesz visszatalálni.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hű, mennyi elmélet! Vajon mi lehet az igazság? Ám ami engem még ennél is jobban érdekel: mit gondoltok ti?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Elő a gondolatokkal, írjátok le őket megjegyzésként itt, a bejegyzés végén.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Csillagos estét!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-71370051694854251442018-04-05T11:24:00.001+02:002018-04-05T11:24:12.993+02:0043 napos kihívás - 5. nap<div style="text-align: justify;">
Sziasztok csillagok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A 43 napos kihívás eddigi feladatai inkább játékosak voltak, a mostani számomra sokkal mélyebb, elgondolkodtatóbb jelentéssel bírt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A személyes hangvétel miatt döntöttem úgy, hogy ezt a feladatot a <b><i>Papírfecnik</i></b> blogomon fogom közzé tenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, ha kíváncsiak vagytok egy újabb nap kihívására, akkor katt <a href="https://papirfecnikhennatol.blogspot.hu/" target="_blank">IDE</a>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasgatást!</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-uWCHPtX-MTs/WsXrJV9uYHI/AAAAAAAAFTw/scPqyGUq8RAlyt7Rz8hI_pR5D_SW9mmJACKgBGAs/s1600/ez.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="315" data-original-width="560" height="360" src="https://1.bp.blogspot.com/-uWCHPtX-MTs/WsXrJV9uYHI/AAAAAAAAFTw/scPqyGUq8RAlyt7Rz8hI_pR5D_SW9mmJACKgBGAs/s640/ez.jpg" width="640" /></a></div>
<b><br /></b></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6235872176693253160.post-85004890754092050032018-03-24T10:51:00.000+01:002018-04-06T21:22:52.306+02:0043 napos kihívás - 4. napSziasztok csillagok!<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Olyan régen foglalkoztam már ezzel a kihívással, hogy már-már el is felejtettem! Most azonban teljesen váratlanul megtalált az ihlet, és egyből neki is álltam a 4. nap kidolgozásának.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon érdekes élmény volt megírni ezt a történetet, és ezentúl teljesen más szemmel fogok ránézni arra a bizonyos tárgyra, ami (vagy aki?? o.O) a főszerepet kapta az írásomban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A feladat a következő volt:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><u>NEGYEDIK NAP:</u></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Keress random egy tárgyat, és írd meg az utazását addig, míg meg nem találtad!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, olvassátok el ezt a kis mesét. A végén ígérem, lerántom a leplet a szereplőnkről, de azért kíváncsi vagyok, hogy olvasás közben hányan találtátok ki, hogy miről is van szó, úgyhogy ne kíméljetek: írjatok véleményt! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasgatást!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/564x/fa/bb/a8/fabba8f92e4169d88259781814686a27.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="400" src="https://i.pinimg.com/564x/fa/bb/a8/fabba8f92e4169d88259781814686a27.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: Pinterest</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<h3 style="text-align: center;">
Emlékül</h3>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Lassan születtem meg. Alakom
milliméterről milliméterre formálódott meg, sőt, néha egy-egy alkalommal át is
változott. Szülőm, alkotóm, létrehozóm magas, rendkívül karcsú és nagyon kecses
mozgású volt. Gyönyörű, hosszú és selymes barna haja simogatott napról napra.
Szép idők voltak ezek – bár alig emlékszem rájuk. Tudatom épp csak ébredezett
még akkoriban.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Aztán egyszer csak - szinte
varázsütésre - kitisztult a világ. Ebből tudtam, hogy végre teljesen
megszülettem. Elnyertem végső, csodálatos kinézetemet! Ám az örömöm kérészéletű
volt, mert a folyamat végeztével el kellett köszönöm szülőmtől, örökre. Nem
volt már több teendője velem, egyedül kellett megtalálnom a helyemet a
világban. Egy percre azt kívántam, bárcsak velem tarthatna, ám ez önző gondolat
volt a részemről. Ha velem jönne, nem láthatná el saját feladatát: nem
készíthetne több hozzám hasonló, vagy tőlem teljesen eltérő testvért.
Kétségtelen volt, hogy az ő helye abban a szűk kis műhelyben volt. Ideje volt
megkeresnem a sajátomat!</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére volt egy segítőtársam,
aki a veszélyekkel teli külvilágba védőburokban vitt ki, így minimalizáltuk az
esélyét annak, hogy újszülött külsőmnek bántódása essék. Emlékszem még az első,
kint töltött napra! Hideg volt, fújt a szél, és még hűséges társam sem
védhetett meg teljesen ezektől a viszontagságoktól. Az volt a feladatom, hogy
megmutassam szépségemet másoknak is, így tehát nem burkolózhattam meleg
takaróba. Elfogadtam a sorsomat, a feladatomat, és vigaszt nyújtott, hogy nem
egyedül kellett csinálnom.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Mikor munkahelyemen találkoztam az
addig még ismeretlen rokonaimmal, a szívem megtelt örömmel. Elvégre, jó
társaságban még a rossz munkahelyen is gyorsan telik az idő, nem igaz? Együtt
lógtunk minden nap. Az idő hol kegyesebb, hol kegyetlenebb volt velünk, de mi
rendületlenül mutogattuk magunkat egy hatalmas kő építményhez vezető lépcsősor
mentén.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Sok ember megállt és megnézett
minket. Megtapogattak mindegyikünket, hangosan töprengtek azon, melyikünket
viszik magukkal. Nem volt ez rossz dolog! Elvégre, azért kellettük magunkat,
hogy valakinek megtetszünk, majd elvigyen magával világot látni. Ennek ellenére
mindig nehéz volt búcsút venni azoktól a rokonoktól, akiket elválasztottak
tőlünk.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Emlékszem, mikor engem választottak
ki. Segítőtársam már napok óta arról dünnyögött mellettünk, hogy nem sokára jön
a nyuszi, de be fog fagyni a valaga ilyen időben. Fogalmam sem volt, miről
beszél, mindenesetre néhány nézelődő szívesen leállt vele csacsogni erről.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Aztán megérkezett Ő.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Lassan sétált lefelé a kőlépcsőn,
kerülgette a tömeget, miközben igyekezte kesztyűbe bújtatott kezeit a kabátja
zsebébe rejteni a fogvacogtató hideg elől. Leszegte a tekintetét: a lépcsőfokokat
nézte meredten, nehogy orra essen. Talán az egyszerű véletlen, talán valami
teljesen sorsszerű sugallat miatt, de az arcát pont akkor emelte fel, amikor
mellénk ért.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Azonnal megtorpant, még néhány
ismeretlen nyelven elmormogott szitokszót is elviselt csak azért, hogy minket
nézhessen. A tekintete azonnal rám meredt. Mozdulatlanná dermedtem – és nem a
hidegtől. A széltől néha muszáj volt himbálóznom kicsit, de akkor még ő is
elcsendesedett egy percre. Aztán az ismeretlen ismerős továbbvitte tekintetét,
és végül a mellettem lévő rokonomat fogta meg. Hallottam, ahogy az a kurafi
visszafogja a lélegzetét, én azonban forrongtam a dühtől. Soha nem éreztem még
ilyet korábban, de akkor egyszerűen <i style="mso-bidi-font-style: normal;">tudtam</i>,
hogy neki engem kell választania! <span style="text-indent: 0cm;">Nem történhetett másként! Az övé kellett,
hogy legyek!</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
És akkor, mintha valóban meghallotta
volna gondolataimat, a nő elengedte a szomszédomat és ismét rám tekintett.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
- Mennyibe kerül? – kérdezte segítőtársamtól
angolul.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Akcentusából egyből felismertem,
hogy nem angol nyelvű országból származik – szerencsére, mert nem bírtam a
teát. Csúnya foltot hagyhat rajtam. Izgatottságomban teljesen belefeledkeztem a
pillanatba és képzeletemben bejártam minden szobát vagy hűtőt, amikről már oly
régóta álmodoztam. <span style="text-indent: 0cm;">Azért lógtunk itt mindannyian, hogy egyszer egy szép
országban, egy barátságos otthont még emlékezetesebbé tegyünk. És én abban a
percben biztos voltam benne, hogy az Ő lakását szeretném díszíteni!</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Gondolataim annyira messze
repítettek a valóságtól, hogy segítőtársam válaszát nem is hallottam.
Mindenesetre a válasz tetszhetett a nőnek, mert a következő pillanatban ismét
beletettek egy védőburokba, majd az új társam kezébe kerültem. Ő szinte
azonnal a táskájába rejtett, ahol melegségben és biztonságban várhattam, hogy
ismét meglássam a fényt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Pár nappal később történt meg. Új
társam óvatosan kivett a táskából, én pedig körbenézhettem kedves otthonában. Egy
nappali volt! <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Micsoda mázli!”</i> –
gondoltam egyből. A nappaliban láthat majd az összes vendége, és ami
lényegesebb, hogy Ő is. Minden nap!</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Azt hittem, örömömet nem lehet még
fokozni, de kellemesen csalódtam. Az új helyem, ahol azóta is büszkén állok,
nem akármilyen hely volt. Rengeteg külföldi rokonom volt már ott, és
tapsviharral, örömujjongással fogadtak egytől-egyig. <i>"Nem kell hát egyedül
lennem!"</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
Most, mikor minden reggel az
ébredező nap fénye világít meg engem és kedves barátaimat, újra és újra hálát
adok, amiért olyan szerencsés voltam, hogy végül megtaláltam helyemet a
világban.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-Y8e2LafjtRU/WrYarxAh1XI/AAAAAAAAFLo/4SbAFvXDoEgK3kRvHra0Nd86WaYCeDtUgCLcBGAs/s1600/43%2Bnapos%2Bkih%25C3%25ADv%25C3%25A1s%2B-%2B4.%2Bnap%2BI..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://2.bp.blogspot.com/-Y8e2LafjtRU/WrYarxAh1XI/AAAAAAAAFLo/4SbAFvXDoEgK3kRvHra0Nd86WaYCeDtUgCLcBGAs/s400/43%2Bnapos%2Bkih%25C3%25ADv%25C3%25A1s%2B-%2B4.%2Bnap%2BI..jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Saját fotó</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-7A_N45odgvg/WrYarz8bhFI/AAAAAAAAFLg/XqXhFMQ3iCgZ5ALgqJFRjCOf3WecGFYkgCEwYBhgL/s1600/43%2Bnapos%2Bkih%25C3%25ADv%25C3%25A1s%2B-%2B4.%2Bnap%2BII..jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-7A_N45odgvg/WrYarz8bhFI/AAAAAAAAFLg/XqXhFMQ3iCgZ5ALgqJFRjCOf3WecGFYkgCEwYBhgL/s320/43%2Bnapos%2Bkih%25C3%25ADv%25C3%25A1s%2B-%2B4.%2Bnap%2BII..jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Saját fotó</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-UtI4NENl5EM/WrYarx_97NI/AAAAAAAAFLk/SJyMyPPvXUMXg5oUq42xl2e1LW3SLBR-wCEwYBhgL/s1600/43%2Bnapos%2Bkih%25C3%25ADv%25C3%25A1s%2B-%2B4.%2Bnap%2BIII..jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-UtI4NENl5EM/WrYarx_97NI/AAAAAAAAFLk/SJyMyPPvXUMXg5oUq42xl2e1LW3SLBR-wCEwYBhgL/s320/43%2Bnapos%2Bkih%25C3%25ADv%25C3%25A1s%2B-%2B4.%2Bnap%2BIII..jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Saját fotó</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nos, ahogy láthatjátok a legutóbbi utazásomból hozott emlék, ez a csodás képeslap adta az ihletet. Miért pont ez? Az íróasztalomnál ültem (kivételesen nem kicsavarodva a kanapén gépeltem...), és magam elé bambultam, hogy miről is kéne írnom, amikor gyakorlatilag rám kiabált ez a kis szemtelen, és követelte a főszerepet - én pedig megadtam neki. :)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A prágai utazásról szóló beszámolómat egyébként olvashatjátok a Papírfecnik Hennától oldalon, amit <a href="https://papirfecnikhennatol.blogspot.hu/2018/03/a-mezeskalacs-varoska.html" target="_blank">IDE</a> kattintva elértek. ;) A képeslapot a várból lefelé jövet láttam meg, ahol valóban egy kőlépcsőre volt kirakva egy nagyobb kartonlap, amin számos hasonlóan szép szuvenír volt kitűzve - tehát innen jött az "együtt lógunk" kifejezés is.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ki találta ki, hogy miről van szó? Így már talán érthető a "szülő" kiléte is, ugyanis ez a gyönyörű képeslap festett, tehát nyilván az ecset volt az alkotóeszköz. :) Ti miről írnátok szívesen?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Izgatottan várom a véleményeteket! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>✩</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hennahttp://www.blogger.com/profile/07430968253132488092noreply@blogger.com4