Sziasztok Csillagok!
Ahogy ígértem, az utazásom ellenére nem engedem, hogy Sagittarius hiányban szenvedjetek!
Terveim szerint egy kis beszámolót is fogok majd írni a Lisszabonban tett látogatásomról. Mit szóltok hozzá? Érdekelne benneteket egy rövid élménybeszámoló?
Nos, amíg ezzel elkészülök, addig is olvassátok el, hogy mi zajlott azon a bizonyos egyetemi bulin. Kíváncsiak vagytok már, hogy amíg Cassy és Nathaniel a kilátó tetején romantikázott, addig mi történhetett a táncparketté átalakított téren?
Merüljetek el a Sagittarius világában, és készüljetek fel a fejezetben olvasható véres részletekre!
Ha bármilyen véleményetek vagy gondolatotok lenne a részt követően, ne felejtsetek el kommentet hagyni!
Jó olvasgatást!
✩
Cassy rádöbbent, hogy egészen addig a pillanatig fogalma sem
volt arról, hogy mi az a rettegés. A gyomra görcsben volt, bőrét vékony
rétegben borította az izzadság, hányinger kerülgette és mégis úgy érezte,
minden megfagyott körülötte egy pillanatra. A szája kiszáradt, nem jött ki több
hang rajta, csak felpattant és rohant le a kilátóból.
Körmeit a tenyerébe vájta. Nem érdekelte a kiserkenő apró
vércsepp, ami végigfolyt ujjai között. Nem tudott ügyelni a légzésre, szinte
alig vett néha egy-egy levegőt, azt is inkább életösztönből, mint akaratból.
Szemei előtt nem a lépcsőfokokat látta, hanem Terryt. Vérbe fagyva, egyedül,
elhagyatottan a sötét park fái között. Tudta, hogy magára kellene erőltetnie a
higgadtságot. Apja arra tanította, hogy ha stressz helyzetben pánikol, meghal. Egy
Harcos legfontosabb tulajdonságai a higgadtság és az objektivitás.
Nos, Cassy némán bocsánatot kért apjától, de ő most erre
képtelen volt. Drága Terry! A legjobb a barátnője! Az egyetlen.
Nathaniel persze végig követte a lányt, könnyedén tartotta
vele az iramot lefelé a kacskaringós lépcsőn. Nem mondott neki semmit. Nem
nyugtatta, hogy semmi baj, minden rendben, mert nem tudta, hogy így van e.
Márpedig hazudni nem akart, és ezért Cassy végtelenül hálás volt a fiúnak.
Mikor Cassy leért a kilátóból egyenesen a legnagyobb tömeg
felé futott. Jellemző volt a Kívülállókra, hogy ha tragédia történt, akkor
odacsoportosultak és bámultak, némán hálát adva, amiért nem nekik esett bajuk.
- Terry! – kiabálta újra és újra, miközben áttört a
nézelődők gyűrűjén.
Kifinomult hallásának köszönhetően előbb hallotta meg
barátnője zokogását, mint ahogy meglátta volna. Bár örült, hogy ezek
szerint él, a megnyugvás valahogy még nem akarta elönteni a szívét.
Arrébb lökte az utolsó pár útban álló embert is, és akkor
meglátta őket. Terry a földön térdelt, és zokogva hajolt egy test fölé. Cassy
odaguggolt barátnője mellé, majd elhúzta a holttesttől.
- Jason! – Terry ajkát nem hagyták el más szavak, de nem is
volt rá szükség.
Cassy magához vonta barátnőjét, a kemény, hideg betonon
térdelve átölelte és próbálta előle eltakarni a fiú látványát. Jason a hasán
feküdt, arca oldalra fordult, élettelen szemekkel és résnyire nyitott szájjal
nézte a két lányt. Körülötte üvegszilánkok csillogtak és a kiömlött habos sör
összekeveredett a vérével.
Jason hátából egy tőr állt ki. Cassy megnyugtató szavakat
mormolt barátnője fülébe és simogatta összekócolt haját, de tekintetét le sem
tudta venni a fegyverről. Könnyedén meg tudta állapítani, hogy a fiú szívét
keresztüldöfte a penge. Erősen és szakszerűen dobták, csupán a markolata állt
ki mereven a hátából. Ez is elég volt ahhoz, hogy Cassy ereiben megfagyjon a
vér és a már ismert rettegés újra eluralkodjon rajta.
A markolat ezüstből készült és egy lefelé mutató nyílvesszőt
formázott, amit a tetejénél borostyán levelek öleltek körbe. Gyönyörűen és
aprólékosan megmunkált fegyver volt. Ölésre tervezve. Cassy bár szerette volna
tagadni, mégis jól tudta, hogy amit lát, az egy Sagittarius tőr. Lábánál szinte
égette bőrét Ezüst Sárkány. Ösztönei azt sikították, hogy azonnal vegye elő,
védje meg magát és szeretteit, mert veszély les rájuk.
Cassy elfordította tekintetét Jason testéről és a
terebélyesedő véres foltról a fiú ingén. Ekkor látta meg Sashát, aki valamivel
távolabb, a tömegben megbújva figyelte őt némán. Cassy felismerte saját
érzéseit a lány szürkéskék szemeiben. Bár egyikük sem rendelkezett a telepátia
képességével, mégis megértették egymást. Sasha elővette a telefonját és beütötte
a számot.
Mindeközben valaki kihívta a rendőröket. A szirénák alapján
ők és a mentősök is közel járhattak már.
- Terry – szólt halkan Cassy, miközben továbbra is szorosan
tartotta barátnőjét. Úgy érezte, ha elengedné, összeroskadna. – Terry, gyere,
arrébb kellene mennünk. Hadd segítsek felállni.
- Nem! – hangzott erőszakosan a visszautasítás. Terry
ellökte magától Cassyt, és ismét Jason fölé hajolt. Át akarta őt karolni, de a
kiálló tőr megakadályozta. – Nem hagyom itt!
Cassy érezte a barátnőjén eluralkodó pánikot. Nem vitatkozott vele. Bár ő csak jót akart azzal, hogy ne kelljen szegény Jason holttestét
néznie, megértette, hogy Terry miért akar mégis vele maradni.
A tömeg ritkulni kezdett. Mikor a Kívülállók is meghallották
a szirénákat, sokan eltűntek a fák között a sötétben. Sasha odalépett Cassy
mögé.
- Lionel és Ethan nem sokára itt vannak. Én körbenézek a fák
között, hátha hagyott valamilyen nyomot maga után az a féreg.
- Felesleges – válaszolt halkan Cassy. – Ha volt is nyom,
azt a többiek már eltaposták.
- Ebben addig nem lehetünk biztosak, amíg meg nem néztem.
Maradj itt vele – intett Terry felé, majd eltűnt a sötétben.
Cassy lassú mozdulatokkal bánt Terryvel, miközben halkan
duruzsolt neki. Nem akarta fokozni a pánikhangulatát, de mindenképpen arrébb
kellett húznia Jasontől. Egyrészt azért, hogy barátnője minél kevesebb ideig
nézze a fiú élettelen testét, másrészt azért, hogy ne tegye tönkre a
bizonyítékokat.
Nem tudta volna megmondani, mennyi idő telt el, de végül
megérkeztek a rendőrök és a mentősök.
- Kérem hölgyeim, engedjenek oda minket! – Az egyik mentős
finoman, de határozottan eltolta onnan a lányokat, majd kötelességének eleget
téve két ujját Jason nyaki ütőeréhez szorította. Ott azonban már nem érezhetett
semmilyen lüktetést.
A lányokat egy járőr az egyik padhoz kísérte és megkérte
őket, hogy várják meg, amíg a nyomozó odaér. Terry zokogása halk szipogássá
szelídült, ám ezzel együtt tekintete is kába lett. Testét elhagyta a pánik
okozta adrenalin és nem maradt más benne, csak tompa üresség. Cassy szerint ez
rosszabb volt, mintha tombolna haragjában.
Ő tombolt. Persze nem mutathatta ki, hiszen most neki
kellett az erősnek lennie a barátnője kedvéért, de lelke legmélyén a tűz nem
csak pislákolt, de felrobbant és lángba borította egész énjét. Vak, féktelen dühöt
érzett, amiért elvettek egy fiatal életet és mindenki mástól az ártatlanságot.
Nem csak Terrytől, mindenkitől, aki látta a holttestet. Ezt soha, senki nem
fogja már elfelejteni.
A járőr elkérte a nevüket, megkérdezte hány évesek, hol
laknak és miket ittak a buliban. Terry mindvégig néma maradt, csak bámulta az
apró vágásokkal tarkított térdét. Mikor Jason fölött térdelt észre sem vette,
hogy üvegszilánkok veszik körül. A rendőr felismerte, hogy az egyetlen
használható szemtanú szinte katatón állapotban van, úgyhogy feladta a további
kérdezősködést és inkább átadta a terepet az időközben megérkező nyomozónak.
Magas volt és erős testalkatú, Cassyt egy kicsit Lionelre
emlékeztette. Szakálla volt és kissé torzonborz haja, de tekintete acélkemény
és határozott volt, amitől sokkal komorabbnak tűnt.
- Nicolas Oscar nyomozó vagyok – mutatkozott be, miközben a
két lány elé guggolt. Terryt nézte, de elég volt pár másodperc, hogy felmérje,
a lány nem lesz nagy segítségére.
- Én Cassy Gale, ő pedig a barátnőm Terry Freeman. – Oscar
nyomozó egy fejbiccentéssel nyugtázta a hallottakat, majd lassan előre nyúlt és
óvatosan megérintette Terry kezét.
A lány felkapta a fejét, és tekintete megállapodott a
nyomozón.
- Üdvözlöm, Terry. Tudom, hogy nagyon nehéz éjszakája volt és
ígérem, nem sokára vége lesz. Szeretném megtudni, hogy mi történt a barátjával.
Ki akarom deríteni az igazságot, mert biztos vagyok benne, hogy ezt ő és maga
is megérdemlik. Ehhez azonban szükségem lesz arra, hogy még néhány percig erős
legyen, és el tudja mondani nekem a történteket. Mit gondol, képes lesz rá?
A nyomozó végig egyenesen Terry szemébe nézett. Próbált
kapcsolatot teremteni a lánnyal és magára vonni tompa tekintetét. A módszer
bevált. Terrybe mintha kicsit visszaköltözött volna az élet. Bár nem olyan
szikrázóan, mint azelőtt, de arra képessé tette, hogy beszélni kezdjen.
- Jason… - kezdte, de ahogy kimondta a nevét le kellett
hunynia a szemét. Cassy megszorította a kezét, és barátnője ismét megtalálta
magában az erőt néhány perc erejéig. – Együtt jöttünk a bulira. Ő hívott meg
minket ma délután az egyetemen. Táncoltunk. Végig velem volt, alig engedett el…
- Jól van, Terry. Mi történt még?
- Szomjasak lettünk. Jason kihúzott a tömegből és
elindultunk italokért. Az egyik asztalnál találtunk jeges vödörben söröket.
Kivett belőle kettőt. Én… én közelebb mentem hozzá, át akartam… meg akartam
ölelni. Ő ekkor hirtelen megfordult, hogy… ő…
- Minden rendben, Terry. Mit szeretett volna Jason?
- Meg akart csókolni. Elém lépett hirtelen és én azt hittem,
hogy megcsókol! Mosolygott, végig rám nézett és mosolygott! Még egyet lépett,
és én már hajoltam felé, de ekkor… ekkor… térdre roskadt és előre dőlt.
Megláttam a… azt a.. és sikítottam. Aztán… nem is tudom…
Terry szavai egyik pillanatról a másikra kezdtek özönleni,
szinte hadart olyan gyorsan beszélt. Látszott, hogy a rémület, a pánik ismét
kezd eluralkodni rajta.
- Jól van, Terry. Rendben van, értettem, ami mondott.
Ügyesen csinálta. – Oscar nyomozó próbálta lenyugtatni, de úgy tűnt, erre már
nincsen lehetősége. Terryből ismét feltört a zokogás és megállíthatatlanul
gördültek le a könnyek az arcán.
Cassy magához ölelte barátnőjét.
- Nyomozó, a barátnőm nagyon zaklatott. Amit tudott, azt
elmondta. Befejezhetnénk mára? Szeretném, ha megnézné egy mentős.
- Természetesen Miss. Gale. Később felkeresem még Terry, rendben van? – Költői kérdés lehetett, mert egyértelmű volt, hogy
Terry nem tud válaszolni. – Ide hívok egy dokit – mondta még búcsúzóul, majd
elment, hogy megvizsgálja a holttestet.
Cassy nem tudta eldönteni, hogy a mentős kellemes, mély
baritonja vagy helyes arca nyugtatta meg jobban barátnőjét, de akármelyik is
volt az oka, Terrynek sikerült annyira összeszedni magát, hogy elsétáljon a
mentőautóig. Elmondták Cassynek, hogy a Központi Kórházba viszik be Terryt,
adnak neki nyugtatót és az éjszakát ott töltheti. Mivel labilis volt az
állapota és bármikor eluralkodhatott rajta a pánik, nem engedték vissza a
kollégiumba. Elkérték Cassytől a Freeman szülők elérhetőségét, hogy reggel
értesíteni tudják őket, és meghagyták Cassynél a kórház telefonszámát, ahol
barátnője állapotáról érdeklődhet.
Cassy tartott tőle, hogy ha magához öleli Terryt, akkor a
lány ismét elveszti nehezen összeszedett erejét, ezért csak messziről intett
neki, mikor a mentős elvezette. Terry nem nézett hátra, csak ment egyenesen
előre. Valószínűleg az is nagy energiájába telt, hogy talpon maradjon.
Mikor eltűnt Cassy szeme elől, a lány engedte, hogy egy
percre rajta is úrrá legyen az aggodalom és a harag. Kezei remegtek, szemét
lehunyta és száját szorosan összeszorította. Félt, hogy ha elengedi magát, akkor belőle is kitör egy sikoly.
Pár másodperc után összeszedte magát és keresni kezdte
Sashát. A lány a kilátó mellett állt a homályban és nem volt egyedül. Mikor
Sasha mondta, hogy hívja Lionelt, Cassynek eszébe sem jutott, hogy neki itt sem
szabadna lennie. Csak a tőrre gondolt és arra, hogy valami nagy baj van és kell
a Mester segítsége.
Amikor azonban Lionel mérges tekintetét érezte magán, rájött,
hogy talán bölcsebb lett volna bemenni a kórházba Terryvel. Ethan is ott volt,
aki szintén haragosan figyelte, ahogy Cassy feléjük sétált. Cassyt meglepte,
hogy a katonás, hidegfejű, komor Ethan képes komolyabb érzés kifejezésére, még
akkor is, ha az éppen a harag.
Cassy megállt a trió előtt, és vállalva tettei
következményét Lionel szemébe nézett. A Harcos Mester egy ideig farkasszemet
nézett a lánnyal, majd alig észrevehetően, de engedett megfeszült izmain.
- Hogy van a lány? – kérdezte szárazon.
- Sokkos állapotban. Bevitték éjszakára a kórházba.
- Jó, ott nem lesz baja. Neked nem lesz ekkora szerencséd –
közölte, majd megfordult és elindult a Park nyugati kijárata felé.
Sasha egy gyors
pillantást vetett Cassyre és a lány meg mert volna esküdni rá, hogy sajnálatot
lát a szemében. Mielőtt azonban jobban megfigyelhette volna, Sasha elindult
Lionel után. Cassy még gyorsan körbenézett, hátha meglátja a kilátó környékén
Nathanielt, de a fiú addigra már eltűnt. Ethan után sietett, és így ők zárták a
sort.
- Egy tízes skálán mennyire vagyok nagy bajban? – kérdezte a
Harcost, aki némán lépkedett mellette. Cassy úgy érezte, a korábban látott
harag ellenére, belőle árad a legtöbb megértés.
- Mondjuk úgy, kicsi lány, hogy nem ártott volna néhány jó
pontot beszerezned, mielőtt áthágod a szabályokat.
- Csak a barátnőmre akartam vigyázni – védekezett Cassy, bár
belátta, hogy ingatag lábakon áll a kifogása.
- Így jár, aki Kívülállókkal barátkozik.
✩
Szerintetek ki - vagy mi - lehetett a gyilkos? Mire számíthat Cassy a szigorú Patricktől az események után? Rendbe jön valaha is Terry az este átélt borzalmak után?
Írjátok meg véleményeteket, ötleteiteket, én iszom szavaitokat! :)
Csillagos estét!
✩
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése