Sagittarius - 16. fejezet

Sziasztok csillagok!

Folytatódik a Sagittarius története! Ebben a részben kiderül, hogyan reagál Patrick a korábbi

eseményekre és arra, hogy Cassy milyen fontos tényeket hallgatott el előle.

Továbbá többet megtudhattok a Sagittariusok szokásairól, különösen ami a Bukottak sorsát illeti. ;)

Nem is húzom tovább az időt, hiszen megtettem azt már korábban. Remélem szeretni fogjátok a következő sorokat. Akár így lesz, akár nem, ne felejtsétek el megosztani véleményeteket a fejezet végén. :)

Jó olvasgatást!

✩

Cassy kába szemlélője volt csak az eseményeknek a fejét ért kemény ütéstől, de Sagittarius mivoltának köszönhetően tudata néhány perc után már kezdett kitisztulni. Egy Kívülálló valószínűleg csodálkozott volna, hogy nincsen agyrázkódása, Cassyt azonban az lepte meg, hogy Nate felduzzadt, karmolásokkal teli arca már közel sértetlennek tűnt. Még soha senkit nem látott ilyen gyorsan gyógyulni. Egyszerre töltötte el csodálattal és rémülettel, hogy Bukottként milyen képességekkel rendelkezik.

A fiú látszólag egy vállrándítással fogadta csak az iménti eseményeket, de Cassy erősen kételkedett ebben. Ennek ellenére fogalma sem volt, mi járhatott Nate fejében. Elvégre nem minden nap ölnek meg valakit a szeme láttára. Sőt, ami azt illeti ez még Cassynek is elég új keletűnek számított.

A kemény edzések, amiken apja, majd Lionel és Ethan irányításával részt vett nem csupán testi, de lelki erejét is növelni akarták. Cassy azt hitte, jól megy neki. Azt képzelte, születése óta arra képezte a lelkét, hogy Árnylényeket öljön. Ám amikor ott állt, szembe a kecses, már-már szép nővel, akinek csak a villámokat szóró tekintete utalt gyilkos szándékaira, akkor valamiért semmi sem úgy történt, ahogy azt elképzelte.

Persze, a pár másodpercnyi verekedésnek számára pozitív lett a végkifejlete, de ezt csakis Nate-nek köszönhette. Az Árnylény közel sem volt olyan ördögi, mint ahogy gyerekként elképzelte. Tulajdonképpen átlagosan nézett ki. Emberinek. Annyira, hogy Cassy nem tudta magából kiűzni azt az érzést, hogy gyilkossá vált.

Ráadásul mindezt Nate is végignézte. Bár harc közben a segítségére volt, Cassynek most fogalma sem volt, hogy mit gondolhat róla és a tettéről. Próbálta leolvasni az érzéseit az arcáról, de Nate bezárkózott. Az, aki eddig nyitott könyv volt Cassynek, most teljesen érzelemmentesen felelt Lionel feltett kérdésére.

- Nathaniel Brent.

Nem adott bővebb magyarázatot és Cassyt meglepte, hogy sem Lionel, sem Ethan nem faggatózott tovább. Hiú ábránd volt a részéről, hogy majd Patrick is beéri ennyivel.

Mikor Cassy fellélegzett, hogy a hátralévő néhány percnyi utat némán tehetik meg, Ethan másra terelte a figyelmet. Legnagyobb bánatára, sajnos pont Cassyre.

- Ha legközelebb azt mondom, hogy várj meg, akkor ne csapd le a telefon és indulj el a nagyvilágba, hanem várj meg az istenit! – Ethan dühösen, egyre nagyobb hangerővel fröcsögte a szavakat. – Van fogalmad róla, hogy mekkora szerencséd volt, kislány? Nem csak magadat, de egy átkozott civilt is veszélybe sodortál! Nagyon kevesen múlott, hogy most nem te fekszel a csomagtartóban!

Cassy nem volt anyámasszony katonája típus, de a gondolatra, hogy Nate élete veszélyben volt, könnycseppek gyűltek a szemében. Megpróbálta gyorsan kipislogni őket, de Lionel figyelmét semmi sem kerülhette el. Bár igazat adott Ethan szavainak, mégis sikerült lecsitítania a Harcost.

- Nem ő tehet róla, hogy megtámadták – szólt mély hangján. – Ő és a kölyök is lélegzik még és ezt is csak maguknak köszönhetik. – A burkolt dicséret jól esett Cassynek, de Lionel nem hagyta, hogy elbízza magát. – Ennek ellenére most már Cassy is tudja, hogy milyen sokat kell még tanulnia.

Ezzel senki nem tudott vitatkozni, bár lehetőség sem adódott volna rá, mert időközben megérkeztek a Központhoz.

- Kiszállás! – utasította a két fiatalt a Harcos Mester. – Patrick már vár titeket.

- Ti nem jöttök be? – Bármennyire is akarta, Cassy képtelen volt elrejteni a kétségbeesését. Lehet, hogy Ethan indulatos szavai fájtak, de Patrick ridegsége sokkal ijesztőbb volt ennél.

- A barátnőtöket nem tárolhatjuk a pincében – biccentett Lionel a csomagtartó felé. – Nyomás! Nem sokára mi is visszaérünk.

Cassyék kiszálltak az autóból, majd egymás mellett állva, hangtalanul nézték, ahogy kikanyarodik a kapun. Nate csak ezután szólalt meg.

- Hová viszik a testet?

- A város másik végében van egy temetkezési vállalat, ami a Központ tulajdona. Ott el tudják égetni. – Nate egy kurta fejbiccentéssel nyugtázta a hallottakat. Cassy továbbra sem tudta eldönteni, hogy örüljön a fiú higgadt viselkedésének, vagy nyugtalankodjon miatta.

Szeretett volna mondani neki valamit, de maga sem tudta, hogy mit. Egyetlen szó sem tehette meg nem történté a korábbi eseményeket.

Beléptek a házba, levették őszi dzsekijüket és épp a folyosóról akartak Patrick szobája felé haladni, amikor az ellenkező irányból egy éles sikkantással kirohant Penelopé.

A kislány végig a háta mögé nézett, ezért egyenesen Nate-nek szaladt. Kipirult, nevető arcáról a mosoly hamar eltűnt és helyét zavarral keveredett kíváncsiság vette át.

- Na, megállj! Mindjárt elkaplak! – Inaya kicsivel lemaradva követte lányát, és pár pillanat leforgása alatt ugyanolyan arckifejezést öltött. Cassy elfojtott magában egy mosolyt: anya és lánya nagyon hasonlítottak egymásra.

- Azt hiszem, most miattam elkaptak kicsi lány – mondta halvány mosollyal Nate.

Mielőtt Penelopé vagy esetleg Inaya pánikba eshetett volna az idegen láttán, Cassy úgy érezte, ideje átvennie az irányítást.

- Inaya, Penelopé, ő itt Nathaniel Brent. Ő egy… nagyon kedves ismerősöm.

- Miért sebes az arcod? – Penelopét láthatóan nem az a kérdés foglalkoztatta, hogy ki az idegen és mit keres az otthonukban. Nate arcán a legmélyebb seb halványan még mindig kivehető volt.

- Ó, látnod kéne a másikat – legyintett Nate, de Penelopé még nem értette az efféle tréfákat. Inaya ezzel szemben ijedten nézett Cassyre.

- Nincs gond – nyugtatta meg sietve. – Összefutottunk egy gonosz nénivel, aki bántani akart minket, de szerencsére nem sikerült neki. Legalábbis nem annyira.

- Azért a fejedet megnézethetnéd – javasolta Nate. Cassyt meghatotta ez a gondoskodás, de mielőtt Inaya túlbuzgón megvizsgálta volna, biztosított mindenkit arról, hogy az égvilágon semmi baja.

- Te nagyon bátor vagy! – vonta le a következtetést a kislány, miközben rajongástól csillogó szemekkel felnézett az újdonsült hősére.

- A bátorságot és a meggondolatlanságot kevés választja el egymástól. – Patrick lépett ki a könyvtárból. Hanghordozásából Inaya rögtön kitalálta, hogy jobb, ha ő és kislánya máshol folytatják a kergetőzést.

Cassy szíve szerinte követte volna Penelopét, de tudta jól: nem kerülheti el Patrick fejmosását. Követték hát a Vezetőt a könyvtárszobán át a dolgozószobájába. Megvárták, amíg íróasztala mögött helyet foglal, majd Cassy és Nate is leültek vele szemben. Egy kínosan hosszú pillanatig senki sem szólt, csak a két férfi nézett farkasszemet. Cassy már épp véget akart vetni a tesztoszteron párbajnak, amikor Patrick végül megszólalt.

- A nevem Patrick William és én vagyok ennek a Központnak a Vezetője. Így tehát az én felelősségem minden lakó biztonsága és testi épsége. Ugyanúgy kell óvnom Cassandrát, akár a saját lányomat. – Cassy ezt hallva, kétkedve felvonta a szemöldökét. Tudta jól, hogy nem nyerné el Patricknél a „Kedvenc Sagittariusom” díjat. – Te azonban nem tartozol a felelősségi körömbe, most mégis itt ülsz, a Központ falain belül, velem szemben. Minden ismeretlen vagy nem várt esemény és személy potenciális veszélyforrás a lakóknak. Mindenki, aki kapcsolatba lép velünk. Nekem az a feladatom, hogy beazonosítsam, megismerjem, és szükség esetén eltávolítsam ezeket a veszélyforrásokat. Szóval, Nathaniel Brent, meséld el nekem, hogy ki vagy és mit keresel itt.

Bár Patrick egyértelműen Nate felé intézte a szavait, Cassy szerencsésebbnek látta, ha ő mondja el a történteket. Mielőtt azonban megszólalhatott volna, Nate már belekezdett. Elmesélte, hogyan találkoztak. Elmondta, hogy ott volt a kilátónál, de nem látott semmit a gyilkosságból és nem is értette akkor még, hogy milyen veszély ólálkodott körülöttük. Cassy szíve összeszorult, mikor arra terelődött a szó, hogy mikor és hogyan jött rá Nate, hogy a lány hasonló képességekkel rendelkezik, mint ő. Cassy örült, hogy a majdnem csókot „kifelejtette” Nate a történetből, de az ő emlékképei nagyon is élesek voltak. Ahogy felidézte akkori izgalmát, majd a Jel felfedezése miatt hirtelen jött döbbentett és dühöt, a szíve megint kissé gyorsabb tempóban kezdte el rázni mellkasa börtönének rácsait. Mintha újra ott lenne és átélné az egészet.

Ezt követően aztán Nate szava elakadt. Arról még felvilágosította Patricket, hogy miket tudott meg Sagittarius mivoltáról, de ennél többről nem szólt. Érezhette, hogy az a tény, hogy Bukott, kissé kényesebb téma az eddigieknél. Cassy örült volna a legjobban, ha ezt eltitkolhatták volna, de miután Nate élete veszélybe került, rájött, hogy ezt a luxust már nem engedhetik meg maguknak. A fülében még mindig ott csengett az Árnylény gúnyos mondata: „Nem védheted meg!”

Kétségtelenül kellemetlen élmény lesz elviselni Patrick haragját, de a kezdeti düh után ő biztosítani tudja majd, hogy Nate biztonságban legyen. Cassynek csak ez számított.

Miután közölte a Vezetővel a tényt és azt, hogyan jött erre rá, Patrick arcszíne mintha kissé szürkévé vált volna. Némán fogadta a hírt. A szobában a levegőben szálló por hangját is jobban lehetett volna hallani, ha Patrick zakatoló szíve nem lett volna fülsértően hangos. Egyedül ez utalt rá, hogy a Vezető mennyire feldúlt. Az érzelemmentes, rideg maszkját azonban sikerült megőriznie, bár ez még Cassy szerint is csodával határos volt.

Kellett pár perc, mire a szívdobogás ismét rendes ütemben folytatódott tovább. Patrick ezután szólalt csak meg.

- Bukott vagy. – Úgy tűnt, csak azért mondta ki hangosan is a szavakat, hogy tényleg elhiggye azokat. Nate határozottan bólintott. – Hogyan kerülhette el mindez az Ősök figyelmét? Hol nőttél fel? Mit tudsz mondani a gyerekkorodról?

Nate kissé megrökönyödött, hogy faggatni kezdik, de megértette, hogy ez miért lehet fontos. Cassyt is érdekelte, hogy miképp nőtt fel úgy Nate, hogy senki nem figyelt fel a képességeire. Számára ez elképzelhetetlennek tűnt. Mikor az iskolában, Kívülállók között vissza kellett fognia erejét, felüdülés volt, amikor délután hazaért és önmagát adhatta. Nate számára nem adatott meg ez a megkönnyebbülés.

- Árvaként nőttem fel. Senki nem tudja, hogy kik a szüleim. Az árvaház lépcsőjén hagytak, szinte még újszülöttként. – Cassy kereste a fájdalom jelét Nate arcán, de ő olyan tárgyilagosan mesélt erről, mintha épp az időjárásról társalognának. – Egészen addig ott éltem, amíg egyetemre nem kerültem. Azt már nem finanszírozta nekem senki, de korábbi tanulmányaimnak köszönhetően ösztöndíjat kaptam. Ezért lakhatok a kollégiumban is.

- Soha senki nem fogadott örökbe? – Cassyt megdöbbentette ez a tény. Ő elképzelni sem tudta, hogy nem figyeltek fel a benne rejlő értékekre. Valaki csak látott benne jóságot! Valaki csak észrevette, hogy milyen különleges!

Patrick bosszankodva pillantott Cassyre, amiért kérdésével belekontárkodott a beszélgetésbe. Jobban szerette volna, ha Cassy szobanövény szerepet vesz fel és csak némán figyel, de a Sagittarius lány soha nem bújt ebbe a szerepkörbe.

- Magamnak való voltam. Az örökbefogadó szülők jobban kedvelik az olyan gyerekeket, akik közvetlenek, életvidámak, szeretnek nevetgélve rohangálni és könnyen barátkoznak a többiekkel. Egy, a sarokban ülő, könyveket faló fiú nem keltette fel senki figyelmét. Még a gyerekek is elkerültek, mintha ösztönösen megérezték volna, hogy jobb, ha távol maradnak tőlem.

Cassy belesajdult a hallottakba. – Ó, Nate… - kezdte, de a fiú nem hagyta, hogy sajnálják. Büszkébb volt ő ennél és bár meghatotta a lány szeméből sugárzó szomorú együttérzés, nem akart a kérlelhetetlen Vezető előtt gyengének tűnni.

- Nem számít már. Később előnyömre vált, hogy láthatatlan maradtam. Tinédzserkoromra már egyértelművé vált számomra, hogy a képességeim nem egyszerűen kivételesek, ahogy azt a nevelők mondták, hanem emberfelettiek. Történt néhány szerencsétlen véletlen, aminek következtében rájöttem, hogy gyorsabb és erősebb is vagyok, mint mások. Ezt követően szinte már meg sem lepett, hogy a hallásom is egyre kifinomultabb lett. Mikor elköltöztem a kollégiumba azt reméltem, hogy ez új kezdetet jelenthet a számomra. Addigra már elfogadtam a furcsaságokat, bár nem tudhattam miért pont engem ver ezzel a sors. Megértettem, hogy meg kell tanulnom együtt élni ezzel, de már nem akartam láthatatlan maradni. Azt hittem, kordában tarthatom a képességeimet anélkül, hogy valaki észrevenné azokat. Végre azt csináltam, amit szerettem. A csillagászattal foglalkozhattam és a féktelen tudásszomjat és érdeklődést végre nem elutasítóan, hanem tárt karokkal fogadták. Így lettem az egyik professzor segédje, és végül így találkoztam Cassyvel.

Tekintetük találkozott és egy pillanatra még azt is elfelejthették, hogy Patrick velük szemben ül. Minden korábban elhangzott szó és óvatos érintés felidéződött bennük és bár egymás előtt próbálták leplezni, kétségtelenül melegség öntötte el mindkettőjüket.

- Gyorsaság, erő és hallás. A többi érzékszerved mennyire fejlett? – Patrick kérdése megzavarta a meghitt pillanatot és Cassy ismét aggódni kezdett. Tudta, hogy Nate szerint semmiség, hogy a látása és szaglása még nem olyan érzékeny, de a lány nem akarta, hogy ennyire elbagatellizálja, ezért átvette a szót.

- Sajnos azok még annyira sem fejlettek, mint nálam, pedig Bukottként jobban kéne már látnia és érzékenyebbnek kéne lennie a szaglásának is.

Nate kissé megbántódott a kritikát hallva, de Cassy nem törődött vele. Patrick aggodalma biztosította róla, hogy helyesen cselekedett, amiért ezt nem titkolta el.

- Érdekes – felelte töprengőn a Vezető – és egyben veszélyes is. Attól, hogy még nem fejlődtek ki igazán, nem jelenti azt, hogy nincsenek is meg benned ezek a képességek. Viszont ha nem fokozatosan tapasztalod meg az élesebb látást és szaglást, hanem egyszerre törnek majd rád, az nagyon veszélyes is lehet. Az Ősöknek nem csak a Bukottak védelme a feladatuk, hanem a tanításuk is. Ha az iránymutatásuk nélkül nem tudod megfelelően kezelni az erőt, ami benned lakozik… - Így, hogy a mondat befejezését Patrick a képzeletükre bízta, Cassy még jobban megrémült, mint eddig.

- Hogyan lehetséges, hogy nem tudnak Nate-ről? – Cassy szemrehányóan mondta ki a szavakat mérgében, ám Patrick tekintete emlékeztette, hogy óvatosabban kéne megválogatnia a szavait, ha az Ősökről beszél. Kívülállók szavaival élve ez felért egy istenkáromlással.

- Valószínűleg Adam miatt.

- Ő is Bukott, mint én, ugye?

- Igen, bár idősebb nálad. Az Ősök egész fiatalon rátaláltak és több mint két évtizede velük él Menedékben. Én még nem találkozhattam vele, de a beszámolók szerint nagyon elégedettek vele. Tudja, hogy mi a feladata és készséggel el is végzi. – Patrick az utolsó mondatát már Cassy szemébe nézve mondta. A lány kihallotta a dorgálást, de úgy tett, mint aki nem érti a célzást. Most nála sokkal fontosabb dolgokra kellett koncentrálniuk. – Adam képzése valószínűleg elég volt hozzá, hogy elterelje az Ősök figyelmét és így Nate láthatatlan maradjon előttük is. Valószínűleg ha minden képességed olyan erőteljes lenne, mint a gyorsaságod, akkor már tudnának rólad.

- Értem, hogy szükségem lehet a tanításukra. Ám most, hogy itt vagyok a Központban nem elegendő a ti útmutatásotok?

Patrick felnevetett a naiv kérdést hallva. Cassy talán először hallotta őszintén hahotázni.

- Fiam, senki sem érhet fel az Ősökkel. Népünk születése óta óvnak bennünket. Náluk többet senki sem tud. Ha őszintén érdekel a saját sorsod, akkor csak az ő útmutatásukra szabad támaszkodnod.

Cassy eszébe jutottak Nate korábbi szavai: „Nekem az jelenti a jó irányt, ami hozzád vezet.”

Istenem, bár így lenne!

Bármit megadott volna, hogy a romantikus szavak igazak legyenek, de Nate olyan kimondatlan és egyben meggondolatlan ígéretet tett kijelentésével, amiről még ő maga sem tudhatta, hogy nem tarthatja majd be. Ám Cassy tudta.

- Mit jelent ez pontosan? – kérdezte gyanakodva Nate. A sorok mögé látott és sejtése, hogy valami kellemetlen információ fog következni hamar beigazolódott.

- Egy Bukott csakis az Ősök mellett lehet teljes biztonságban. Úgy szolgálhatod a Sagittariusokat a legjobban, ha távol maradsz a veszélytől.

Cassynek elege lett a burkolt célozgatásokból:

- Egy Bukott egész életét a Menedékben tölti – bökte ki kertelés nélkül. Próbált tárgyilagos maradni, de ő Patrickel és Nate-el ellentétben képtelen volt erre. Az emiatt érzett szomorúság könnyen kiolvasható volt tekintetéből. -  Nem hagyhatja el a várost és egyetlen feladata van csupán: erősíteni a Sagittarius nép erejét.

- Hogyan lehetséges ez?

Cassy szíve elszorult a bánattól, és félő volt, hogy lassan levegőt venni is képtelen lesz. Ennek ellenére mégis tudott válaszolni, bár halkan, mintha egy titkot akarna elsuttogni.

- A Bukott maga a lehullt csillag. A legerősebb. Ebből adódóan tehát az ő utódai is erősebbek lesznek, mint mások. Mindannyian egy-egy Bukott leszármazottai vagyunk. Ám minél hosszabbra nyúlik a családfa, az erőnk annál megkopottabb, gyengébb. Ha bizonyos időközönként nem erősödne meg népünk, akkor hamarosan kihalnánk. Az emberektől senki nem tartaná távol a sötétséget és előbb vagy utóbb elpusztítanák önmagukat és talán még a bolygót is. A Bukott tehát egyetlen feladata, hogy minél több erős katonát ajándékozzon a népnek.

Cassy úgy darálta a szöveget, mintha egy könyvből olvasná fel. Büszke volt magára, amiért könnyek nélkül mondhatta el mindezt.

Az, hogy Nate Bukott volt, már azelőtt megpecsételte kapcsolatuk sorsát, mielőtt az igazán elkezdődhetett volna.

✩

Mit gondoltok, Patrick mihez kezd most, hogy tudja, Nate Bukott? Cassynek és Nate-nek van közös jövője, vagy a lány balsejtelme beigazolódik és egyszer majd el kell válniuk?

Ha szeretnétek, írjátok meg véleményeteket, ötleteiteket megjegyzésben. ;)

✩